Jób könyve 17
17
1„Szellemem teljesen összetörted!
Napjaim elfogytak,
készen a sír, amely elnyel engem!
2Barátaim körülvettek, mind engem gúnyolnak,
csak nézem, mily kegyetlenül vádaskodnak.
3Istenem, csak te támogass engem,
csak te állj ki mellettem!
Hiszen nincs senki más,
aki értem kezeskedne!
4Barátaim elméjét bezártad,
ezért nem értenek meg engem.
Ne engedd hát, kérlek,
hogy szavaik legyőzzenek!
5Az ember inkább a gyermekeit hanyagolja el,
de megsegíti bajba jutott barátját.
Barátaim pedig most ellenem fordultak!
6Mindenki rajtam gúnyolódik,
sőt, arcomba köpnek!
7Alig látok a sok sírás miatt,
tagjaim elsorvadtak,
elfogytam, mint az árnyék.
8Az igazak ezt látva elborzadnak,
az ártatlan pedig a bűnös ellen fordul.
9De az igaz mégis ragaszkodik útjához,
az ártatlan megerősödik.
10Hát jöjjetek csak újra, barátaim,
mutassátok meg, mit vétettem!
Úgysem találok köztetek bölcset!
11Életem már úgyis odavan!
Terveimből már nem lesz semmi!
Dédelgetett reményeim
12a nappal helyére az éjszakát hozzák,
s a világosság helyére a sötétséget.
13Mert a holtak hazájába kívánkozom,
a sötétségben vetek ágyat magamnak!
14Azt mondom a sírnak: »Te leszel apám«,
s a férgeknek: »Ti vagytok nővéreim és anyám!«
15Ugyan hol van még számomra remény,
és ha van is, ki törődik vele?!
16Vajon reményem is velem együtt hal meg?
Vajon az is átmegy a holtak kapuján?
Együtt szállunk alá a porba mindketten?”
Currently Selected:
Jób könyve 17: EFO
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Bible League International
