A krónikák második könyve 28
28
Áház, Júda királya
(2Kir 16:1–20)
1Áház húsz éves korában lett király, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. Nem követte ősének, Dávid királynak példáját: nem azt tette, ami az Örökkévaló megítélése szerint helyes. 2Áház Izráel királyainak útján járt, sőt még öntött bálványszobrokat is készíttetett a Baáloknak, az idegen isteneknek. 3A bálványok tiszteletére tömjént égetett a Ben-Hinnóm völgyben.#28:3 Ben-Hinnóm völgyben Később ezt a völgyet hívták „Gyehennának”. Jeruzsálemtől délre és nyugatra húzódik. Jeruzsálem lakói sokszor itt imádták a bálványokat. Néha még a saját gyermekeiket is föláldozták ezeknek! Még saját fiait is képes volt áldozatul megégetni azoknak a népeknek az utálatos szokása szerint, amelyeket az Örökkévaló kiűzött erről a földről Izráel népe elől. 4Áház tömjén-áldozatokat mutatott be a bálványoknak a magaslatokon, a dombokon és minden zöld fa alatt.
5-6Emiatt Istene, az Örökkévaló Áházt Arám királyának a kezébe adta, aki legyőzte Áház hadseregét, és sok foglyot hurcolt magával Damaszkuszba.
Hasonlóképpen Pekah, Ramaljáhú fia, Izráel királya is nagy vereséget mért Júdára: egyetlen napon 120 000 bátor júdeai harcos esett el a csatában. Azért történt ez, mert az Örökkévaló Áházt és seregét Izráel királyának kezébe adta, mivel Áház és népe elhagyták őseik Istenét, az Örökkévalót. 7Egy Efraimból való harcos pedig megölte a csatában Maaszéjáhút, Áház fiát, és Azrikámot, a királyi palota felügyelőjét, valamint Elkánát, aki rangban a király után a második volt.
8Amikor Izráel királya legyőzte Áház seregét, a győztesek júdabeli testvéreik közül 200 000 asszonyt és gyermeket fogolyként hurcoltak magukkal Samáriába, ezenkívül pedig nagy hadizsákmányt is szereztek. 9Azonban volt az Örökkévalónak egy prófétája Samáriában, név szerint Ódéd, aki kiment a városhoz közeledő hazatérő sereg elé, és ezt mondta: „Nézzétek! Mivel őseitek Istene, az Örökkévaló megharagudott Júdára, kezetekbe adta őket! Ti azonban gyilkos dühötökben, amely szinte az égig ért, sokakat megöltetek. 10Most még ezt azzal akarjátok tetézni, hogy ezeket a júdeai foglyokat — asszonyokat és férfiakat — rabszolgáitokká teszitek! Nem féltek, hogy ezzel vétkeztek Istenetek, az Örökkévaló ellen?! 11Hallgassatok most rám! Engedjétek szabadon azokat, akiket a saját a testvéreitek közül fogságba ejtettetek — különben az Örökkévaló heves haragja sújt rátok!”
12Akkor Efraim törzséből néhány főember szembeszállt a hazatérő izráeli hadsereggel. Ezek a következők voltak: Azarjáhú, Jehóhánán fia, azután Berekjáhú, Mesillémót fia, azután Jehizkijjáhú, Sallum fia és Amásza, Hadlaj fia. 13Azt mondták a katonáknak: „Ne hozzátok ide a foglyaitokat, mert anélkül is elég sok bűn terhel már bennünket! Ha mégis megtennétek, azzal tovább növelnétek bűneinket — pedig már így is vétkesek vagyunk, és az Örökkévaló tüzes haragja fenyeget bennünket.”
14Akkor Izráel serege szabadon engedte a Júdából hozott foglyokat, és a zsákmánnyal együtt a főemberek és az összegyűlt sokaságra bízta őket. 15Ekkor az említett vezetők gondjaikba vették a foglyokat és a zsákmányt. Akik a foglyok közül ruhátlanok voltak, azokat felöltöztették és felsaruzták a zsákmányból vett holmikkal, ételt és italt adtak nekik, és bekenték őket olajjal. A gyengélkedőket szamarakra ültették, és Jerikóba vitték, a pálmafák városába, ahol a testvéreik gondjaira bízták őket. Azután az Efraimból való vezetők hazatértek Samáriába.
16-17Abban az időben az edomiak megtámadták Júdát, legyőzték Áház hadseregét és mikor hazatértek, Júdából foglyokat hurcoltak magukkal. Ezért Áház követeket küldött Asszíria királyához azzal a kéréssel, hogy segítse meg ellenségeivel szemben.
18A filiszteusok is betörtek Júda déli részére és a dombvidékre. Megtámadták az ottani városokat, és elfoglalták Bétsemest, Ajjálónt, Gedérótot, Szókot, Timnát, Gomzót és ezeknek falvait. Le is telepedtek az elfoglalt területeken. 19Az Örökkévaló megalázta Júdát Áház király miatt, aki bűnbe vezette Júdát, és súlyosan vétkezett az Örökkévaló ellen. 20Ezért Tiglat-Pileszer, Asszíria királya Júda ellen támadt ahelyett, hogy segítette volna. 21Pedig Áház kihozta az Örökkévaló Templomából a kincseket, és összegyűjtött mindent, amit csak tudott a királyi palotából és a főemberektől, s mindezt Asszíria királyának adta, aki azonban ennek ellenére sem segített rajta.
22Áház még a nagy bajban sem fordult az Örökkévalóhoz, hanem még inkább eltávolodott tőle: 23azoknak az idegen isteneknek mutatott be áldozatokat, akiket az arámok Damaszkuszban tiszteltek, és akik Áházra vereséget mértek. Áház így gondolkozott: „Mivel az arám királyokat megsegítették isteneik, én is ezeknek az isteneknek áldozom, hátha engem is megsegítenek!” Pedig valójában éppen ezek az idegen istenek okozták Áház és egész Izráel vesztét!
24Áház tehát kihozta az Örökkévaló Templomából a felszerelést és az eszközöket, azután ezeket összetörte és szétvágta. A Templom ajtaját és a kapukat bezárta. Ugyanakkor Jeruzsálemben szinte minden utcasarkon oltárokat készíttetett, amelyeket ő maga használt. 25Hasonlóképpen Júda minden városában is magaslatokat emelt, ahol tömjén-áldozatokat mutatott be az idegen isteneknek. Így haragította magára őseinek Istenét, az Örökkévalót.
26Áház egyéb tetteit és viselt dolgait elejétől végig megírták a Júda és Izráel Királyainak Könyvében. 27Azután Áház is meghalt, mint minden őse, és Jeruzsálemben temették el, de nem a királyok sírkamrájába. Utána fia, Ezékiás követte a trónon.
Currently Selected:
A krónikák második könyve 28: EFO
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Bible League International
