Lukács 18

A hamis bíró

1Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.#Róm 12,12; Ef 6,18; 1Thessz 5,17 2Ezt mondta: „Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. 3Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.#2Móz 22,21–23; Ézs 1,17 4Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, 5mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül.” 6Azután így szólt az Úr: „Halljátok, mit mond a hamis bíró! 7Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?#18,7 És várakoztatja-e őket? Más értelmezés szerint: akikkel szemben ő türelmes; vagy: ha várakoztatja is őket.#Zsolt 55,17–18 8Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”

A farizeus és a vámszedő

9Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: 10„Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. 11A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.#18,11 magában: Más értelmezés szerint: önmagáról; vagy: önmagára nézve; vagy: önmagához. Vagyis imádsága magával való beszélgetés volt 12Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. 13A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.#Zsolt 51,3 14Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”#Lk 14,11; Mt 23,12

Jézus megáldja a gyermekeket

(Mt 19,13–15; Mk 10,13–16)

15Ezután kisgyermekeket is vittek, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, 16Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. 17Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.”

A gazdag ifjú

(Mt 19,16–30; Mk 10,17–31)

18Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” 19Jézus ezt válaszolta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak az Isten. 20A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!”#2Móz 20,12–16 21Ő pedig így szólt: „Ezt mind megtartottam ifjúságomtól fogva.” 22Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: „Még egy fogyatkozás van benned: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.” 23Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. 24Jézus ezt látva, így szólt: „Milyen nehezen mennek be az Isten országába azok, akiknek vagyonuk van. 25Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.” 26Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: „Akkor ki üdvözülhet?”#Lk 19,8–9 27Ő így felelt: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.”

A tanítványok jutalma

(Mt 19,27–30; Mk 10,28–31)

28Ekkor így szólt Péter: „Íme, mi elhagytuk mindenünket, és követtünk téged.” 29Ő pedig ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, 30hogy ne kapná vissza sokszorosát már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.”

Jézus harmadszor szól haláláról és feltámadásáról

(Mt 20,17–19; Mk 10,32–34)

31Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak. 32A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, 33és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad.” 34Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat.

A jerikói vak meggyógyítása

(Mt 20,29–34; Mk 10,46–52)

35Történt pedig, amikor Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az út mellett, és koldult. 36Hallotta, hogy sokaság megy el mellette, kérdezősködött, hogy mi ez. 37Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. 38Ekkor így kiáltott fel: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!” 39Akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson el, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” 40Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel jött, megkérdezte tőle: 41„Mit kívánsz, mit tegyek veled?” Ő így szólt: „Uram, hogy lássak.” 42Jézus ezt mondta neki: „Láss! A hited megtartott.” 43És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve az Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent.

Currently Selected:

Lukács 18: HUNB

Highlight

Copy