Jób 41
41
1Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik:
már a puszta látásától is összeroskad.
2Nincs olyan vakmerő, aki fölverje.
Ki merne kiállni ellene?
3Ki szállhat szembe velem úgy,
hogy sértetlenül hagynám?
Minden az enyém az ég alatt.#Róm 11,35
4Nem hallgathatom el, milyenek a tagjai,
mekkora az ereje, mily szép az alakja.
5Ki húzhatná le a bőrét,
ki mer benyúlni két fogsora közé?
6Ki meri kettényitni a száját?
Fogai körül rémület lakik.
7Büszkén sorakoznak pikkelyei,
mintha szoros pecséttel volnának lezárva.
8Egyik a másikhoz olyan közel van,
hogy a szél sem juthat közéjük.
9Egymáshoz tapadnak,
egybe kapcsolódnak elválaszthatatlanul.
10Tüsszentése fényt sugároz,
szemei olyanok, mint a hajnal sugarai.
11Szájából fáklyák jönnek elő,
tüzes szikrák sziporkáznak.
12Orrlyukaiból füst száll ki,
mint valami gőzölgő forró üstből.
13Lehelete lángra lobbantja a parazsat,
szája lángot lövell.
14Nyakában erő lakik,
rémülten futnak szét előle.
15Testének alsó része is kemény,
mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve.
16Szíve kemény, mint a kő,
kemény, mint az alsó malomkő.
17Ha fölemelkedik,
megriadnak az erősek is,
ijedtükben fejüket vesztik.
18Ha el is találja a fegyver,
nem árt neki,
a lándzsa, a kopja és a nyíl sem.
19Annyiba veszi a vasat,
mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát.
20A nyílvesszőtől nem futamodik meg,
pozdorjává törnek rajta a parittyakövek.
21Semmibe se veszi a dorongot,
nevet a dárda suhogásán.
22Hasán mintha éles cserepek lennének,
mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban.
23Nyomában fortyog a mély víz,
mint a fazékban,
fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt.
24Csillogó ösvényt hagy maga után,
mintha megőszült volna a mély víz.
25Nincs a földön hozzá hasonló,
úgy van teremtve, hogy ne rettegjen.
26Szembenéz minden hatalmassal,
ő a királya minden vadállatnak.
Currently Selected:
Jób 41: HUNB
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Hungarian Protestant New Translation © Hungarian Bible Society, 1990
