Jeremiás 10
10
Isten és a bálványok
1Halljátok meg az igét, amelyet az Úr mond nektek, Izráel háza! 2Így szól az Úr:
A pogányok szokását
ne tanuljátok el,
és az égi jelektől ne rettegjetek,
mert csak a pogányok
rettegnek azoktól!
3Bizony, a népek bálványai hiábavalók.
Hiszen egy fát vágnak ki az erdőben,
a mesterember keze készíti el baltával.#Ézs 40,19–20; 44,10–20
4Ezüsttel és arannyal díszítik,
szögekkel és kalapáccsal rögzítik,
hogy ne inogjon.
5Olyanok, mint madárijesztő az uborkaföldön:
nem beszélnek, hordozni kell őket,
mert menni sem tudnak.
Ne féljetek tőlük, mert nem tudnak
sem rosszat, sem jót tenni!
6Nincs hozzád hasonló, Uram!
Nagy vagy te, s hatalmad által
nagy a te neved.#Zsolt 86,8–10
7Ki ne félne téged, népek Királya?
Bizony, megillet ez téged!
Mert nincs hozzád hasonló
a népek bölcsei között
egyetlen országban sem.
8Egyaránt ostobák és bolondok,
hiábavaló a bálványok útmutatása:
fából vannak!
9Tarsísból hozott ezüsttel
és úfázi arannyal vonják be;
mesterember csinálmánya,
ötvös keze munkája,
öltözetük kék és piros bíbor,
ügyes mesterek munkája valamennyi.
10De az Úr az igaz Isten,
élő Isten, örökkévaló Király!
Háborgásától megrendül a föld,
nem bírják el bosszús haragját a népek.
11Mondjátok meg nekik, hogy az istenek kivesznek a földről és az ég alól. Nem ők alkották az eget és a földet.
12Az Úr ereje alkotta a földet,
az ő bölcsessége szilárdította meg a világot,
az ő értelme feszítette ki az eget.#Jer 51,15–19
13Mennydörgő szavára
víztömeg támad az égen,
felhőt hoz fel a föld széléről;
villámokat alkot az esőhöz,
és szelet bocsát ki kamráiból.
14Megáll a tudománya
minden embernek,
szégyent vall bálványával
minden ötvös,
mert csalódik öntvényében:
nincsen abban lélek!
15Hitvány és nevetséges dolgok azok,
semmivé lesznek a megtorlás idején.
16De nem ilyen Jákób osztályrésze,
mert Ő a mindenség formálója,
Izráel törzse pedig az ő tulajdona:
Seregek Ura a neve.
Összeomlás
17Szedd föl a földről batyudat,
ostromolt város lakosa!
18Mert ezt mondja az Úr:
Én most kiröpítem parittyámból
az ország lakosait.
Sarokba szorítom őket,
rájuk fognak találni.
19Jaj nekem, összetörtem,
gyógyíthatatlan a sebem!
Azt gondoltam, hogy
majd csak kibírom
ezt a bajomat.
20De ledöntötték sátramat,
eltépték a sátorköteleket.
Fiaim elhagytak, nincsenek.
Nem feszíti ki senki a sátramat,
nem vonja föl senki a sátorlapokat.
21Bizony, ostobák voltak a pásztorok,
nem keresték az Urat.
Ezért nem boldogultak,
egész nyájuk szétszóródott.
22Már a hír is megérkezett,
nagy zúgás hangzik
észak földje felől:
Júda városai sivár pusztává válnak,
sakálok tanyájává.
Jeremiás könyörgése
23Tudom, Uram, hogy az ember
nem ura élete útjának,
és a rajta járó
nem maga irányítja lépteit!#Péld 16,9
24Fenyíts minket, Uram, de mértékkel,
ne haragodban, hogy semmivé ne tégy!
25Töltsd ki lángoló haragodat
a pogányokra, akik nem tudnak rólad,
és a népekre, amelyek
nem hívják segítségül nevedet!
Mert megemésztették Jákóbot,
végleg megsemmisítették
és elpusztították lakóhelyét!#Zsolt 79,6; 1Thessz 4,5; 2Thessz 1,8; Jel 16,1
Currently Selected:
Jeremiás 10: HUNB
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Hungarian Protestant New Translation © Hungarian Bible Society, 1990
