Hungarian: Hungarian Revised New Translation Bible without Deuterocanon

Revised Hungarian Bible

Hungarian - 2014 Revideált új fordítású Biblia (Non-Drama - NT)

<div class="version vid920 iso6393hun" data-vid="920" data-iso6393="hun">
 <div class="book bkLUK">
 <div class="chapter ch24" data-usfm="LUK.24">
 <div class="label">24</div><div class="s">J&#233;zus felt&#225;mad&#225;sa</div><div class="r">(Mt 28,1&#8211;10; Mk 16,1&#8211;8; Jn 20,1&#8211;10)</div><div class="m"> 1A h&#233;t els&#337; napj&#225;n pedig kora hajnalban elmentek a s&#237;rhoz, &#233;s magukkal vitt&#233;k az elk&#233;sz&#237;tett illatszereket. 2A k&#246;vet a s&#237;rbolt el&#337;l elhenger&#237;tve tal&#225;lt&#225;k, 3&#233;s amikor bementek, nem tal&#225;lt&#225;k az &#218;r J&#233;zus test&#233;t. 4Amikor emiatt tan&#225;cstalanul &#225;lltak, &#237;me, k&#233;t f&#233;rfi l&#233;pett mell&#233;j&#252;k f&#233;nyl&#337; ruh&#225;ban. 5Az asszonyok megr&#233;m&#252;ltek, &#233;s a f&#246;ldre szegezt&#233;k tekintet&#252;ket, de azok &#237;gy sz&#243;ltak hozz&#225;juk: Mi&#233;rt keresitek a holtak k&#246;z&#246;tt az &#233;l&#337;t? 6Nincsen itt, hanem felt&#225;madt. Eml&#233;kezzetek vissza: megmondta nektek m&#233;g Galile&#225;ban, 7hogy az Emberfi&#225;nak b&#369;n&#246;s emberek kez&#233;be kell adatnia &#233;s megfesz&#237;ttetnie, de a harmadik napon fel kell t&#225;madnia. 8Ekkor visszaeml&#233;keztek szavaira, 9&#233;s visszat&#233;rve a s&#237;rt&#243;l, h&#237;r&#252;l adt&#225;k mindezt a tizenegynek &#233;s a t&#246;bbieknek. 10A magdalai M&#225;ria, Johanna, valamint a Jakab anyja, M&#225;ria &#233;s m&#225;s, vel&#252;k l&#233;v&#337; asszonyok elmondt&#225;k mindezt az apostoloknak, 11de &#337;k &#252;res fecseg&#233;snek tartott&#225;k ezt a besz&#233;det, &#233;s nem hittek nekik. 12P&#233;ter azonban felkelt, elfutott a s&#237;rhoz, &#233;s amikor behajolt, csak a leped&#337;ket l&#225;tta ott. Erre elment, &#233;s csod&#225;lkozott mag&#225;ban a t&#246;rt&#233;nteken. </div><div class="s">Az emmausi tan&#237;tv&#225;nyok</div><div class="m"> 13Tan&#237;tv&#225;nyai k&#246;z&#252;l ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzs&#225;lemt&#337;l hatvanfutamnyira volt, &#233;s amelynek Emmaus a neve, 14&#233;s besz&#233;lgettek egym&#225;ssal mindarr&#243;l, ami t&#246;rt&#233;nt. 15Mik&#246;zben egym&#225;ssal besz&#233;lgettek &#233;s vit&#225;ztak, maga J&#233;zus is mell&#233;j&#252;k szeg&#337;d&#246;tt, &#233;s egy&#252;tt ment vel&#252;k. 16L&#225;t&#225;sukat azonban mintha valami akad&#225;lyozta volna, hogy ne ismerj&#233;k fel &#337;t. 17&#336; pedig &#237;gy sz&#243;lt hozz&#225;juk: Mir&#337;l besz&#233;lgettek egym&#225;ssal &#250;tk&#246;zben? Erre szomor&#250;an meg&#225;lltak. 18Majd megsz&#243;lalt az egyik, n&#233;v szerint Kleop&#225;s, &#233;s ezt mondta neki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzs&#225;lemben, aki nem tudod, mi t&#246;rt&#233;nt ott ezekben a napokban? 19Mi t&#246;rt&#233;nt? &#8211; k&#233;rdezte t&#337;l&#252;k. &#336;k &#237;gy v&#225;laszoltak neki: Az, ami a n&#225;z&#225;reti J&#233;zussal esett, aki cselekedetben &#233;s sz&#243;ban hatalmas pr&#243;f&#233;ta volt Isten &#233;s az eg&#233;sz n&#233;p el&#337;tt; 20&#233;s hogyan adt&#225;k &#225;t f&#337;papjaink &#233;s f&#337;embereink hal&#225;los &#237;t&#233;letre, &#233;s hogyan fesz&#237;tett&#233;k meg. 21Pedig mi abban rem&#233;nykedt&#252;nk, hogy &#337; fogja megv&#225;ltani Izr&#225;elt. De ma m&#225;r harmadik napja, hogy ezek t&#246;rt&#233;ntek. 22Ezenfel&#252;l n&#233;h&#225;ny k&#246;z&#252;l&#252;nk val&#243; asszony is megd&#246;bbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a s&#237;rboltn&#225;l, 23de nem tal&#225;lt&#225;k ott a test&#233;t; elj&#246;ttek, &#233;s azt besz&#233;lt&#233;k, hogy angyalok jelen&#233;s&#233;t is l&#225;tt&#225;k, akik azt hirdett&#233;k, hogy &#337; &#233;l. 24El is mentek n&#233;h&#225;nyan a vel&#252;nk lev&#337;k k&#246;z&#252;l a s&#237;rhoz, &#233;s mindent &#250;gy tal&#225;ltak, ahogyan az asszonyok besz&#233;lt&#233;k; &#337;t azonban nem l&#225;tt&#225;k. 25Akkor &#337; &#237;gy sz&#243;lt hozz&#225;juk: &#211;, ti balg&#225;k! Milyen rest a sz&#237;vetek, hogy mindazt elhiggy&#233;tek, amit megmondtak a pr&#243;f&#233;t&#225;k! 26H&#225;t nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, &#233;s &#237;gy megdics&#337;&#252;lnie? 27&#201;s M&#243;zest&#337;l meg valamennyi pr&#243;f&#233;t&#225;t&#243;l kezdve elmagyar&#225;zta nekik mindazt, ami az &#205;r&#225;sokban r&#243;la sz&#243;lt. </div><div class="p"> 28&#205;gy &#233;rtek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. &#336; azonban &#250;gy tett, mintha tov&#225;bb akarna menni. 29De azok unszolt&#225;k &#233;s k&#233;rt&#233;k: Maradj vel&#252;nk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott m&#225;r! Bement h&#225;t, hogy vel&#252;k maradjon. 30&#201;s amikor asztalhoz telepedett vel&#252;k, vette a kenyeret, meg&#225;ldotta, megt&#246;rte &#233;s nekik adta. 31Ekkor megny&#237;lt a szem&#252;k, &#233;s felismert&#233;k, &#337; azonban elt&#369;nt el&#337;l&#252;k. 32Ekkor &#237;gy sz&#243;ltak egym&#225;shoz: Nem hev&#252;lt-e a sz&#237;v&#252;nk, amikor besz&#233;lt hozz&#225;nk az &#250;ton, amikor felt&#225;rta el&#337;tt&#252;nk az &#205;r&#225;sokat? 33M&#233;g abban az &#243;r&#225;ban &#250;tra keltek, &#233;s visszat&#233;rtek Jeruzs&#225;lembe, ahol egybegy&#369;lve tal&#225;lt&#225;k a tizenegyet &#233;s a vel&#252;k lev&#337;ket. 34&#336;k elmondt&#225;k, hogy val&#243;ban felt&#225;madt az &#218;r, &#233;s megjelent Simonnak. 35Erre &#337;k is elbesz&#233;lt&#233;k, ami az &#250;ton t&#246;rt&#233;nt, &#233;s hogy mik&#233;nt ismert&#233;k fel &#337;t a keny&#233;r megt&#246;r&#233;s&#233;r&#337;l.</div><div class="s">J&#233;zus megjelenik a tan&#237;tv&#225;nyoknak</div><div class="r">(Jn 20,19&#8211;23)</div><div class="m"> 36Mik&#246;zben ezekr&#337;l besz&#233;lgettek, maga J&#233;zus &#225;llt meg k&#246;z&#246;tt&#252;k, &#233;s &#237;gy k&#246;sz&#246;nt&#246;tte &#337;ket: B&#233;kess&#233;g nektek! 37Azok megrettentek, &#233;s f&#233;lelm&#252;kben azt hitt&#233;k, hogy valami szellemet l&#225;tnak. 38&#336; azonban &#237;gy sz&#243;lt hozz&#225;juk: Mi&#233;rt r&#233;m&#252;ltetek meg, &#233;s mi&#233;rt t&#225;mad k&#233;ts&#233;g a sz&#237;vetekben? 39N&#233;zz&#233;tek meg a kezeimet &#233;s a l&#225;baimat, hogy val&#243;ban &#233;n vagyok! Tapintsatok meg, &#233;s n&#233;zzetek meg j&#243;l! Mert a szellemnek nincs h&#250;sa &#233;s csontja, de amint l&#225;tj&#225;tok, nekem van. 40&#201;s ezeket mondva, megmutatta nekik a kezeit &#233;s a l&#225;bait. 41Amikor pedig m&#233;g mindig hitetlenkedtek &#246;r&#246;m&#252;kben, &#233;s csod&#225;lkoztak, megk&#233;rdezte t&#337;l&#252;k: Van itt valami ennival&#243;tok? 42&#336;k pedig adtak neki egy darab s&#252;lt halat. 43Elvette, &#233;s szem&#252;k l&#225;tt&#225;ra megette. </div><div class="p"> 44Majd &#237;gy sz&#243;lt hozz&#225;juk: Ezt mondtam nektek, amikor m&#233;g veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van &#237;rva r&#243;lam M&#243;zes t&#246;rv&#233;ny&#233;ben, a pr&#243;f&#233;t&#225;kn&#225;l &#233;s a zsolt&#225;rokban. 45Akkor megnyitotta &#233;rtelm&#252;ket, hogy &#233;rts&#233;k az &#205;r&#225;sokat, 46&#233;s &#237;gy sz&#243;lt hozz&#225;juk: &#218;gy van meg&#237;rva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell t&#225;madnia a halottak k&#246;z&#252;l, 47&#233;s hirdetni kell az &#337; nev&#233;ben a megt&#233;r&#233;st &#233;s a b&#369;nbocs&#225;natot minden n&#233;p k&#246;z&#246;tt, Jeruzs&#225;lemt&#337;l kezdve. 48Ti vagytok erre a tan&#250;k. 49&#201;s &#237;me, &#233;n elk&#252;ld&#246;m nektek, akit Aty&#225;m &#237;g&#233;rt, ti pedig maradjatok a v&#225;rosban, am&#237;g fel nem ruh&#225;ztattok mennyei er&#337;vel. </div><div class="s">J&#233;zus mennybemenetele</div><div class="m"> 50Ezut&#225;n kivitte &#337;ket Bet&#225;ni&#225;ig, felemelte a kez&#233;t, &#233;s meg&#225;ldotta &#337;ket. 51&#201;s mik&#246;zben &#225;ldotta &#337;ket, elt&#225;volodott t&#337;l&#252;k, &#233;s felvitetett a mennybe. 52Azok pedig leborulva im&#225;dt&#225;k &#337;t, majd nagy &#246;r&#246;mmel visszat&#233;rtek Jeruzs&#225;lembe; 53mindig a templomban voltak, &#233;s &#225;ldott&#225;k Istent.</div>
 </div>
 </div>
</div>

A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, íme, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Az asszonyok megrémültek, és a földre szegezték tekintetüket, de azok így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza: megmondta nektek még Galileában, hogy az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia és megfeszíttetnie, de a harmadik napon fel kell támadnia. Ekkor visszaemlékeztek szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak, de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.

Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben egymással beszélgettek és vitáztak, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, hogy ne ismerjék fel őt. Ő pedig így szólt hozzájuk: Miről beszélgettek egymással útközben? Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban? Mi történt? – kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki cselekedetben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt; és hogyan adták át főpapjaink és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, de nem találták ott a testét; eljöttek, és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták. Akkor ő így szólt hozzájuk: Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie? És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.
Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték: Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már! Bement hát, hogy velük maradjon. És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat? Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.


Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek! Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. Ő azonban így szólt hozzájuk: Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? Nézzétek meg a kezeimet és a lábaimat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és nézzetek meg jól! Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezeit és a lábait. Amikor pedig még mindig hitetlenkedtek örömükben, és csodálkoztak, megkérdezte tőlük: Van itt valami ennivalótok? Ők pedig adtak neki egy darab sült halat. Elvette, és szemük láttára megette.
Majd így szólt hozzájuk: Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban. Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, és így szólt hozzájuk: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok erre a tanúk. És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.

Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. Azok pedig leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe; mindig a templomban voltak, és áldották Istent.

Listen to Lukács 24