1 Mózes 9
9
Törvények a megújult világ számára
1Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. 2És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; 3Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat. 4Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. 5De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. 6A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert. 7Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.
Szövetség és szivárvány
8És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván: 9Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok. 10És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig. 11Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére. 12És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van: 13Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. 14És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben. 15És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére. 16Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van. 17És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van. 18Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja. 19Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld.
Noé átka és áldása
20Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete. 21És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. 22Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének. 23Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét. 24Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala: 25Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt. 26Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán! 27Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán! 28Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig. 29És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala.
Public Domain
