Zsoltárok 42:1-9

A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye.

Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez,
úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!
Isten után szomjazik lelkem,
az élő Isten után:
Mikor mehetek el,
hogy megjelenjek Isten előtt?
Könnyem lett a kenyerem
éjjel és nappal,
mert egész nap ezt mondogatják nekem:
Hol van a te Istened?
Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem,
hogy milyen tömeggel vonultam,
és hogyan vezettem Isten házához
hangos ujjongással és hálaénekkel
az ünneplő sokaságot.
Miért csüggedsz el, lelkem,
miért háborogsz bennem?
Bízzál Istenben,
mert még hálát adok neki
az ő szabadításáért!

Istenem, elcsügged a lelkem,
azért terád gondolok
a Jordán földjéről
és a Hermónról, a Micár-hegyről.
Örvény örvénynek kiált
zuhatagjaid hangjában,
minden habod és hullámod
átcsapott fölöttem.
Nappal szeretetét rendeli mellém,
éjjel éneket ad számba az ÚR,
imádságot életem Istenéhez.