Zsoltárok 107:1-32

Zsoltárok 107:1-32 - Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó,
mert örökké tart szeretete!
Így szóljanak az ÚR megváltottai,
akiket megváltott az ellenség kezéből,
és összegyűjtött a különböző országokból;
keletről, nyugatról, északról és délről.

Vannak, akik bolyongtak a pusztában,
úttalan utakon,
nem találtak lakott várost.
Éheztek is, szomjaztak is,
elcsüggedt a lelkük.
De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban,
és ő kimentette őket szorult helyzetükből.
A helyes útra vezette őket,
hogy lakott városba jussanak.
Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért,
az emberekkel tett csodáiért,
mert megitatta a szomjazókat,
és jól tartotta az éhezőket.
Vannak, akik sötétségben ültek,
a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve,
mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben,
megvetették a Felséges döntését.
Ezért szenvedéssel törte meg szívüket,
elbuktak, nem volt segítőjük.
De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban,
és ő megszabadította őket
szorult helyzetükből.
Kihozta őket a sötétségből,
a halál árnyékából,
köteleiket pedig letépte.
Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért,
az emberekkel tett csodáiért,
mert betörte az érckapukat,
és leverte a vaszárakat.

Vannak ostobák,
akiknek szenvedniük kellett
vétkes életük és bűneik miatt.
Minden ételtől undorodtak,
már a halál kapuihoz jutottak.
De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban,
és ő megszabadította őket
szorult helyzetükből.
Elküldte igéjét, meggyógyította
és a sír mélyéről kimentette őket.
Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért,
az emberekkel tett csodáiért,
mutassanak be hálaáldozatot,
beszéljék el ujjongva tetteit!

Vannak, akik hajókon
a tengerre szálltak,
munkájukat a nagy vizeken végezték.
Ezek látták az ÚR tetteit,
csodáit a mélységes tengeren.
Szavára forgószél támadt,
fölemelték őket a hullámok.
Égig emelkedtek,
majd a mélybe zuhantak,
kétségbeestek a veszedelemben.
Imbolyogtak, tántorogtak,
mint a részegek,
bölcsességük egészen odalett.
De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban,
és ő kiszabadította őket
szorult helyzetükből.
Lecsendesítette a forgószelet,
elcsitultak a hullámok.
Örültek, amikor azok elsimultak,
és a kívánt kikötőbe vezette őket.
Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért
és az emberekkel tett csodáiért!
Magasztalják őt a nép gyülekezetében,
és dicsérjék a vének gyűlésében!

Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Így szóljanak az ÚR megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből, és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatról, északról és délről. Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost. Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük. De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő kimentette őket szorult helyzetükből. A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak. Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket. Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve, mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a Felséges döntését. Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük. De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult helyzetükből. Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte. Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, mert betörte az érckapukat, és leverte a vaszárakat. Vannak ostobák, akiknek szenvedniük kellett vétkes életük és bűneik miatt. Minden ételtől undorodtak, már a halál kapuihoz jutottak. De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult helyzetükből. Elküldte igéjét, meggyógyította és a sír mélyéről kimentette őket. Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, mutassanak be hálaáldozatot, beszéljék el ujjongva tetteit! Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték. Ezek látták az ÚR tetteit, csodáit a mélységes tengeren. Szavára forgószél támadt, fölemelték őket a hullámok. Égig emelkedtek, majd a mélybe zuhantak, kétségbeestek a veszedelemben. Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett. De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő kiszabadította őket szorult helyzetükből. Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok. Örültek, amikor azok elsimultak, és a kívánt kikötőbe vezette őket. Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért és az emberekkel tett csodáiért! Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék a vének gyűlésében!

Zsoltárok 107:1-32