Példabeszédek 15:1-33

Példabeszédek 15:1-33 - A higgadt válasz elhárítja az indulatot,
de a bántó beszéd haragot támaszt.
A bölcsek nyelve jól alkalmazza a tudást,
az ostobák szája meg balgaságot áraszt.
Mindenen rajta tartja szemét az ÚR,
a gonoszakat és a jókat egyaránt figyeli.
A szelíd nyelv olyan, mint az élet fája,
a romlott pedig összetöri a lelket.
A bolond utálja az apai intést,
de az okos elfogadja a dorgálást.
Az igaz házában nagy kincs van,
a bűnösnek pedig jövedelme okozza a vesztét.
A bölcsek ajka hinti a tudást,
az ostobáknak a szíve sem tiszta.
A bűnösök áldozatát utálja az ÚR,
de a becsületesek imádságát kedveli.
Utálja az ÚR a bűnös útját,
de szereti az igazságra törekvőt.
Rosszul esik az intés annak,
aki letér az ösvényről,
pedig meghal az,
aki gyűlöli a dorgálást.
A halál és az enyészet helye is
az ÚR előtt van,
mennyivel inkább az emberek szíve!
Nem szereti a csúfolódó, ha feddik,
és nem jár a bölcsekhez.
Az örvendező szív megszépíti az arcot,
a bánatos szív pedig összetöri a lelket.
Az értelmes szív tudásra törekszik,
az ostobák szája pedig bolondságon rágódik.
A csüggedőnek mindig rossz napja van,
a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.
Jobb a kevés az ÚR félelmével,
mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele.
Jobb egy tányér főzelék ott,
ahol szeretet van,
mint a hizlalt ökör,
ahol gyűlölet van.
Az indulatos ember viszályt szít,
a türelmes pedig lecsendesíti a perpatvart.
A lusta útja olyan, mint a tövises sövény,
a becsületesek ösvénye pedig egyenes.
A bölcs fiú örömet szerez apjának,
az ostoba ember pedig megveti anyját.
A bolondság az esztelen ember öröme,
de az értelmes egyenes úton jár.
Meghiúsulnak a tervek,
ha nincs tanácskozás,
de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó.
Örül az ember, ha válaszolni tud,
és milyen jó az idején mondott szó!
Az értelmes ember életútja fölfelé visz,
kikerülve a holtak hazáját odalent.
A gőgösök házát összedönti az ÚR,
de megszilárdítja az özvegyek határát.
Utálatosak az ÚR előtt
a gonosz gondolatok,
de tiszták a kedves szavak.
Kárt okoz saját házának a nyerészkedő,
de aki gyűlöli a vesztegetést, az élni fog.
Az igaz megfontolja szívében,
hogy mit mondjon,
a bűnösök szájából pedig árad a rossz.
Távol van az ÚR a bűnösöktől,
de az igazak imádságát meghallgatja.
A csillogó szemek
megörvendeztetik a szívet,
a jó hír felüdíti a testet.
Akinek a füle hallgat
az életre való feddésre,
az a bölcsek között marad.
Aki semmibe veszi az intést,
önmagának árt,
aki pedig hallgat a dorgálásra,
értelmessé válik.
Az ÚR félelme bölcsességre int,
és aki tisztességet akar,
előbb legyen alázatos!

A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt. A bölcsek nyelve jól alkalmazza a tudást, az ostobák szája meg balgaságot áraszt. Mindenen rajta tartja szemét az ÚR, a gonoszakat és a jókat egyaránt figyeli. A szelíd nyelv olyan, mint az élet fája, a romlott pedig összetöri a lelket. A bolond utálja az apai intést, de az okos elfogadja a dorgálást. Az igaz házában nagy kincs van, a bűnösnek pedig jövedelme okozza a vesztét. A bölcsek ajka hinti a tudást, az ostobáknak a szíve sem tiszta. A bűnösök áldozatát utálja az ÚR, de a becsületesek imádságát kedveli. Utálja az ÚR a bűnös útját, de szereti az igazságra törekvőt. Rosszul esik az intés annak, aki letér az ösvényről, pedig meghal az, aki gyűlöli a dorgálást. A halál és az enyészet helye is az ÚR előtt van, mennyivel inkább az emberek szíve! Nem szereti a csúfolódó, ha feddik, és nem jár a bölcsekhez. Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a lelket. Az értelmes szív tudásra törekszik, az ostobák szája pedig bolondságon rágódik. A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe. Jobb a kevés az ÚR félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele. Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol gyűlölet van. Az indulatos ember viszályt szít, a türelmes pedig lecsendesíti a perpatvart. A lusta útja olyan, mint a tövises sövény, a becsületesek ösvénye pedig egyenes. A bölcs fiú örömet szerez apjának, az ostoba ember pedig megveti anyját. A bolondság az esztelen ember öröme, de az értelmes egyenes úton jár. Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó. Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó! Az értelmes ember életútja fölfelé visz, kikerülve a holtak hazáját odalent. A gőgösök házát összedönti az ÚR, de megszilárdítja az özvegyek határát. Utálatosak az ÚR előtt a gonosz gondolatok, de tiszták a kedves szavak. Kárt okoz saját házának a nyerészkedő, de aki gyűlöli a vesztegetést, az élni fog. Az igaz megfontolja szívében, hogy mit mondjon, a bűnösök szájából pedig árad a rossz. Távol van az ÚR a bűnösöktől, de az igazak imádságát meghallgatja. A csillogó szemek megörvendeztetik a szívet, a jó hír felüdíti a testet. Akinek a füle hallgat az életre való feddésre, az a bölcsek között marad. Aki semmibe veszi az intést, önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik. Az ÚR félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos!

Példabeszédek 15:1-33