Ézsaiás 53:2-6

Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk,
mint gyökér a szikkadt földből.
Nem volt neki szép alakja,
amiben gyönyörködhettünk volna,
sem olyan külseje,
amiért kedvelhettük volna.
Megvetett volt, és emberektől elhagyatott,
fájdalmak férfia, betegség ismerője.
Eltakartuk arcunkat előle,
megvetett volt, nem törődtünk vele.
Pedig a mi betegségeinket viselte,
a mi fájdalmainkat hordozta.
Mi meg azt gondoltuk,
hogy Isten csapása
sújtotta és kínozta.
Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket,
bűneink miatt törték össze.
Ő bűnhődött, hogy nekünk
békességünk legyen,
az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Mindnyájan tévelyegtünk,
mint a juhok,
mindenki a maga útját járta.
De az ÚR őt sújtotta
mindnyájunk bűnéért.