Megváltozott élet: Az újévbenMinta

Megadóan élni

Az év eleje tökéletes alkalom arra, hogy megálljunk és visszatekintsünk – nem csak azért, hogy átgondoljuk, mik azok a dolgok, amikért hálásak lehetünk, hanem, hogy a gyógyulásunkat és növekedésünket is segítsük.

Végiggondolhatjuk, milyen fájdalmak értek minket. Ahelyett, hogy ezeket az érzéseket szőnyeg alá söpörnénk vagy hagynánk, hogy még több fájdalmat okozzanak nekünk, választhatjuk a megbocsátás szabadságát. Ehhez az első lépés: a megadás.

A „megadás” egyike lehet azoknak a szavaknak, ami hajlamos rossz érzést kelteni az emberekben. Főleg, ha a megbocsátásról beszélünk. Hajlamosak vagyunk vereségként felfogni — fehér zászlót lengetve hagyni, hogy legyőzzenek. De, ha Istenek való megadásról beszélünk, máshogy áll a helyzet.

Istennel, a megadás nyitottságot jelent— minden fájdalmunkkal, nehézségünkkel együtt, hogy Isten meggyógyíthasson. Ő tele van szeretettel, kegyelemmel és együttérzéssel mindannyiunk iránt. Nem kell félnünk attól, hogy átadjuk Neki a fájdalmainkat, bízhatunk benne, hogy szeretettel és gondviseléssel fordul felénk.

Abban is biztosak lehetünk, hogy Isten igazságos. Számunkra természetes, hogy látni szeretnénk, hogy az emberek vállalják a felelősséget a tetteikért. Isten is haraggal fordul a bűn és az igazságtalanság felé. Azonban el kell fogadjuk, hogy csak Ő ítélheti meg egy másik ember szívét. Mi nem dönthetünk arról, hogy ki érdemel büntetést vagy kegyelmet, és a bosszú utáni vágyunk csak még több keserűséget okoz.

Ha az idei évet békességben szeretnénk tölteni, át kell adnunk Istennek minden haragunkat és büszkeségünket, hogy saját magunkra tudjunk koncentrálni. Tudatos döntést kell hozzunk, hogy Isten lába elé helyezzük fájdalmunkat és az irányítás utáni vágyunkat, kérve Őt, hogy munkálkodjon bennünk. El kell fogadjuk, hogy szükségünk van Rá.

Krisztus követőiként a megbocsátás a mindennapjaink része — még akkor is, ha nehezünkre esik. Előfordulhat, hogy a megbocsátás folyamatában többször is át kell adjuk ugyanazt a terhet Istennek. Amikor a régi sérelmek ismét a felszínre törnek, újra és újra meg kell bocsátanunk, egészen addig, amíg fájdalmat okoznak nekünk. Isten kegyelmével minden megbocsátást nyerhet.

Na most, a megbocsátás nem jelenti azt, hogy ami történt az nem baj. Nem egyenlő azzal, hogy hagyjuk magunkat bántani. Még csak azt sem jelenti feltétlenül, hogy szemtől-szembe kell beszélni a másikkal — az adott ember tulajdonképpen nem is kell, hogy életben legyen ahhoz, hogy megbocsássunk neki, mert ez nem róla szól. Az adott pillanatban ez egy elismerés, hogy ez csak köztem és Isten között zajlik. Ez arról szól, hogy mi meghívjuk Őt, hogy meggyógyíthasson.

Ne vigyük magunkkal az elmúlt év megbántásait és sértéseit az új évbe. Ha valamit meg kell bocsátanod, állj meg egy pillanatra, hogy imádkozz és megadd magadat Istennek. Mondd el neki, hogy szükséged van a segítségére, és hogy rábízod a mindenedet.