Húsvét: Ha a sír beszélni tudnaMinta

Vesztettél

Mindannyian harcolunk azért, hogy értelmessé tegyük az életünket. Mindannyian szeretnék hátrahagyni valamit az utókorra. Mindannyian jobb helyként akarjuk itt hagyni ezt a világot, és jobb életet akarunk adni a gyerekeinknek. De mi van, ha mindez végül teljesen értelmetlennek bizonyul? Mi van, ha a halálunk után minden elveszti a jelentőségét? Mindannyian gondolkodunk ezeken az életünk során. Legkeményebb küzdelmeinkben mindannyiunknak eszébe jutott már: „Fog ez valaha változni? Fogok valaha is többet keresni? Rendbe jöhet még a házasságunk? Leszokhatok erről a függőségről?”. Félelem és reménytelenség kavarog bennünk. Félünk a lúzerségtől. (Menj csak a tükörhöz, és tarts egy „L”-t a homlokod elé a mutató- és a hüvelykujjad segítségével!) Ha a sír beszélni tudna, azt mondaná: „Vége a játéknak. Vesztettél.”

Ám itt van Jézus, aki megnyerte a végső csatát.  Jézus LEGYŐZTE a halált. Jézus legyőzte a sírt. Nem fogunk veszíteni, mert Jézus sem veszített. Jézus követőiként azt a Megváltót követjük, aki a végső bajnok. És mi az Ő csapatában játszunk. Ő kiválasztott minket. Kiválasztott téged. Bolond lennél, ha nem ahhoz a csapathoz akarnál tartozni, amely már meg is nyerte a háborút. Az Ő sírja azt mondja: „Te vagy a győztes.”

IMA: „Jézus, a Te csapatodban akarok játszani. Fejet hajtok az akaratod előtt. Nem akarom megharcolni a saját csatáimat. Szükségem van Rád, hogy Te vívd meg őket helyettem. Jézus, köszönöm, hogy feltámadtál a sírból!”