Húsvét: Ha a sír beszélni tudnaMinta

Örökké egyedül leszel 

Amikor a halálra gondolok, két dolog rémiszt meg különösen: az ismeretlen és az egyedüllét. Sokan vagyunk, akik kis korunktól fogva utálunk egyedül lenni. Nagy családban nőttem fel, három lány- és egy fiútestvérrel. Én vagyok közülük a legfiatalabb. Ne ítélkezz! Szerettem a nővéreimmel lenni, de kicsiként nagyon utáltam az esti lefekvést, mert nem akartam egyedül lenni. Manapság pedig a saját gyerekeim akarnak meggyőzni, hogy hadd aludjanak a mi ágyunkban, mert nem akarnak egyedül lenni. De idősebb korunkban is szoktunk félni az egyedülléttől, nem igaz? Te mikor voltál magányos utoljára? Mikor érezted úgy utoljára, hogy senki sem törődik veled? Mikor volt olyan, hogy a szülinapodon vagy valamelyik ünnepen nem hívtak fel, nem írtak rád? Micsoda rettenetes érzés! Ha a sír beszélni tudna, azt mondaná: „Örökké egyedül leszel.”

Ám itt van Jézus, aki legyőzte a sírt. A világ Megváltója, aki azt ígérte, hogy soha nem marad el tőlünk, és nem hagy el minket. Megfogadta, hogy örökké mellettünk lesz. Ha úgy döntesz, hogy Jézust követed, örök barátot kapsz a személyében, aki mindig veled lesz, még a halál után is. Jézus harcolni fog érted. Jézus végigvisz a nehézségeken. Jézus különleges dolgot ígér nekünk, amint az élet tengerén evezünk. Az Ő sírja azt mondja: „Soha többé nem kell egyedül lenned!”

IMA: „Jézus, most nagyobb szükségem van Rád, mint valaha. Szeretném érezni a jelenlétedet magamban és körülöttem. Kérlek, vigyél végig ezeken a nehéz időkön! Köszönöm, hogy örökké mellettem maradsz.”