Megtalálni Isten igazságát az élet viharaibanMinta

Erőt találni az Úrban

A félelmet nem szabad kinevetni vagy félvállról venni. Hatalmas embereket tartott vissza nagy tettek véghezvitelétől. Megállított hadseregeket. És megpróbál megállítani téged is, ha hagyod.

De van bennünk valami, ami nagyobb a félelemnél – Isten. Ennek a tudatnak meg kellene akadályoznia, hogy legyőzzön bennünket a félelem, de gyakran nem így történik. Annak ellenére, hogy keresztények vagyunk, még mindig gyakran engedünk a félelemnek.

A félelemnek való megadásunk pedig azt mutatja, hogy nem igazán értjük Istenünk hatalmát.

A mai ige, a 46. zsoltár, drámai képet ad nekünk arról, hogy a hit elpusztítja a félelmet. A zsoltáríró azt mondja, hogy mivel Isten az ő segítsége, nem fél – még akkor sem, ha a föld megindul és a hegyek a tengerbe omlanak! Ez hihetetlen!

Ha jártál már a hegyekben, valószínűleg el tudod képzelni, mennyire megijednél, ha összeomlanának körülötted. De a zsoltáríró nem azt mondja, hogy a hegyek összeomlása nem ijesztő. Azt mondja, a hite erősebb, mint a félelme.

A félelem azt súgja, hogy egyedül vagyunk, egyedül kell szembenéznünk a megpróbáltatásokkal és a küzdelmekkel. Gyengeségünkre emlékeztet bennünket. Rámutat a saját kudarcainkra. De a hit Istenre mutat. Megnyugtat bennünket, hogy soha nem vagyunk egyedül – Isten mindig a mi oldalunkon áll! A hit továbbá arra is rávilágít, hogy a gyengeségünk csak egy lehetőség arra, hogy megmutassuk Isten erejét.

Az élet tele van problémákkal és örömmel. Frederick Beuchner egyszer azt mondta: „Itt a világ. Gyönyörű és szörnyű dolgok fognak történni. Ne félj.” És igaza volt! Nem kell félnünk. Van egy Istenünk, aki legyőzte a világot.

Imádkozzunk: Drága Istenem, köszönöm, hogy hatalmad van minden felett, amivel szembesülök. Segíts, hogy a félelmemnél nagyobb hitem legyen. Használd a gyengeségemet, hogy megmutassam erődet. Köszönöm, hogy irántam érzett szereteted soha el nem múlik. Ámen.