Zsoltárok 78:40-72
Zsoltárok 78:40-72 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban! Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét. Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból, amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején. Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból. Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk. Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak. Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással. Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal. Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét. Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta. Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban. Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában. Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el. Bevitte őket szent helyére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott. Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba. De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit. Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj. Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték. Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt. Elvetette sílói lakóhelyét, sátrát, amelyben az emberek közt lakott. Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe. Népét fegyver martalékává tette, mert megharagudott örökségére. Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem énekeltek nászdalt. Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak. Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó hős, és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre. De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta, Júda törzsét választotta ki, a Sion hegyét, mert azt szereti. Magasra építette szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek. Azután kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül. A szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és örökségének, Izráelnek. Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.
Zsoltárok 78:40-72 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Milyen sokszor lázadtak Isten ellen a sivatagban, mennyit szomorították őt a pusztában! Újra meg újra próbára tették türelmét, megbántották Izráel Szentjét. Elfelejtették csodás tetteit, nem gondoltak a napra, mikor megszabadította őket ellenségeik kezéből. Elfeledkeztek a csodákról, amelyeket Egyiptomban vitt véghez, és csodás megmenekülésükről Cóan mezején. Elfelejtették, hogyan változtatta vérré a vizeket, hogy azoknak nem volt mit inniuk. Bögölyök seregét küldte, hogy csípjék az egyiptomiakat, és békák tömegei lepték el házaikat. Sáskák hadával pusztította gabonájukat, sáskajárással kerti növényeiket, szőlőskertjeiket jégeső verte el, kőeső pusztította fügefáikat. Háziállataikat jégeső verte agyon, villámok sújtották nyájaikat. Rájuk zúdította izzó haragját: sokféle nyomorúságot, és a pusztító angyalok seregét. Nem tartotta vissza dühét, nem kímélte őket betegségtől, sőt a haláltól sem. Bizony, mind megölte az egyiptomiak elsőszülött fiait, elpusztította Hám családjában az elsőszülötteket. Mint pásztor a nyáját, úgy vezette népét, pásztorolta őket a pusztában, mint juhokat. Biztonságban vezette őket, nem féltek az ellenségtől, mert azokat a tenger borította el. Elvezette őket szent hegyéhez, amelyet kezével formált. Kiűzte előlük a nemzeteket, s földjüket szétosztotta saját népe között. Izráel törzseit ültette az idegenek sátraiba. Izráel mégis folyton lázadozott a Felséges ellen, sokszor próbára tették türelmét, és Törvényének nem engedelmeskedtek. Hűtlenül hátat fordítottak, akárcsak őseik, ellene fordultak, csalódást okoztak, mint a kiforduló íj. Bosszantották bálványaikkal, ingerelték szobraikkal. Látta ezt Isten, és felháborodott, Izráel népére nagyon megharagudott. Elhagyta silói lakóhelyét, sátorát, amelyben az emberek között lakott. Engedte, hogy hatalma jelét fogságba vigyék, hogy dicsősége ellenség kezébe jusson. Kiszolgáltatta népét az ellenség fegyverének, megharagudott Izráelre. Fiatal harcosait tűz égette el, szép leányainak nem énekeltek lakodalmi dalt. A papokat karddal ölték meg, de özvegyeik nem énekelhettek sirató éneket. Akkor az Úr felkelt, mint hős harcos, aki álmából felriad. Lesújtott az ellenségre, visszaverte, és örökre megalázta őket. József családját eltaszította, Efraim törzsét nem választotta. Hanem Júda törzsét választotta ki, és a Sion hegyét szerette meg. Felépítette szent Templomát, mint a magas eget, megalapozta, mint a Földet, hogy örökké álljon. Kiválasztotta Dávidot, szolgáját, és kihozta őt a juhok aklából. Elhozta a szoptatós juhok közül, hogy népét pásztorolja, Jákób utódait; Isten örökségét, Izráelt vezesse. Dávid pásztorolta is őket tiszta szívvel, és vezette bölcs kézzel.
Zsoltárok 78:40-72 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?! És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét. Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól; Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején. És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat. Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket. Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának. Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel. Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek. Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét. Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté. És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban. Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában. És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger. És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével. És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit. De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait; Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív. Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal. Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá. És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között; Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe. És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede. Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg. Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást. Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz; És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok. Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét; Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret. És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált. És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból. A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét. És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
Zsoltárok 78:40-72 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban! Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét. Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból, amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején. Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból. Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk. Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak. Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással. Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal. Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét. Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta. Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban. Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában. Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el. Bevitte őket szent területére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott. Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba. De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit. Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj. Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték. Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt. Elvetette silói lakóhelyét, sátrát, amelyben emberek közt lakott. Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe. Népét fegyver martalékává tette, mert megharagudott örökségére. Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem énekeltek nászdalt. Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak. Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó hős, és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre. De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta, Júda törzsét választotta ki, a Sion hegyét, mert azt szereti. Magasra építette szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek. Azután kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül. A szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és örökségének, Izráelnek. Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.
Zsoltárok 78:40-72 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban! Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét. Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból, amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején. Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból. Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk. Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak. Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással. Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal. Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét. Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta. Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban. Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában. Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el. Bevitte őket szent helyére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott. Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba. De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit. Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj. Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték. Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt. Elvetette sílói lakóhelyét, sátrát, amelyben az emberek közt lakott. Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe. Népét fegyver martalékává tette, mert megharagudott örökségére. Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem énekeltek nászdalt. Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak. Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó hős, és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre. De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta, Júda törzsét választotta ki, a Sion hegyét, mert azt szereti. Magasra építette szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek. Azután kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül. A szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és örökségének, Izráelnek. Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.