Zsoltárok 77:7-20
Zsoltárok 77:7-20 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Végleg elfordult tőlünk az Úr? Már nem kedvel többé? Kiapadt hűsége és szeretete? Nem szól hozzánk többé soha? Véget ért Isten könyörülete? Szánalmát és szeretetét elnyomta haragja? Szela Azt mondom végül: a Felséges jobb keze megváltozott, s már nem mozdul értünk, ettől félek én! Pedig jól emlékszem az Örökkévaló csodáira. Emlékszem félelmetes régi tetteire. Végiggondolom minden tettedet, Örökkévaló, ezekről elmélkedem. Bizony, minden utad szent, ó, Isten! Senki sem hasonlítható hozzád! Kicsoda olyan hatalmas, mint a mi Istenünk?! Te vagy az Isten, aki csodákat teszel! Látta is minden nép hatalmadat! Megmentetted karoddal népedet: Jákób és József gyermekeit! Szela Láttak téged a vizek, Isten, és remegtek a félelemtől! Még a nagy mélységek is felkavarodtak. Sűrű fellegekből záporeső hullott, dörgött az ég, s villámaid nyilai cikáztak. Mennydörgő hangod hallatszott a forgószélben, megvilágítottad a földet villámaiddal, remegett és reszketett a föld. Átmentél a tengeren, Isten, átkeltél a mély vizeken, de lépteid nem hagytak nyomot! Vezetted népedet, mint a nyájat, Mózes és Áron kezével!
Zsoltárok 77:7-20 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem: Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró? Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre? Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela. És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott. Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról; És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom. Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten? Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat. Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela. Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának. A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak. Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld. Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
Zsoltárok 77:7-20 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem: Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata? Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre? Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.) Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata. Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon. Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk? Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel. Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.) Láttak téged a vizek, ó Isten, láttak a vizek, és megremegtek, a mély vizek is reszkettek. A felhők ontották a vizet, a magas fellegek mennydörögtek, nyilaid pedig cikáztak. Mennydörgésed hangzott a forgószélben, villámok világították be a világot, reszketett és rengett a föld. Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, lépteid nyoma nem látszott.
Zsoltárok 77:7-20 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem: Vajon végleg eltaszít az Úr, és kegyelmére többé nem számíthatok? Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre? Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.) Az az én bajom – gondoltam –, hogy megváltozott a Felséges jóindulata. Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon. Szent a te utad, Istenem! Van-e olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk? Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel. Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.) Láttak téged a vizek, ó, Isten, láttak a vizek, és megremegtek, a mély vizek is reszkettek. A felhők ontották a vizet, a magas fellegek mennydörögtek, nyilaid pedig cikáztak. Mennydörgésed hangzott a forgószélben, villámok világították be a világot, reszketett és rengett a föld. Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, lépteid nyoma nem látszott.