Zsoltárok 77:3-12
Zsoltárok 77:3-12 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Istenre emlékezem, róla gondolkodom, imádkozni próbálok, de csak sóhajtozok, és szellemem nyugtalan. Szela Ébren tartasz, Istenem, nem jön szememre álom, s oly zaklatott vagyok, szólni sem tudok. Ha gondolkodom a régi időkön, az elmúlt korok napjain, éjjelente régi énekeimet énekelem újra, szellemem választ keres, és magammal vitatkozom. Végleg elfordult tőlünk az Úr? Már nem kedvel többé? Kiapadt hűsége és szeretete? Nem szól hozzánk többé soha? Véget ért Isten könyörülete? Szánalmát és szeretetét elnyomta haragja? Szela Azt mondom végül: a Felséges jobb keze megváltozott, s már nem mozdul értünk, ettől félek én! Pedig jól emlékszem az Örökkévaló csodáira. Emlékszem félelmetes régi tetteire. Végiggondolom minden tettedet, Örökkévaló, ezekről elmélkedem.
Zsoltárok 77:3-12 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni. Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela. Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok. Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről. Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem: Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró? Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre? Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela. És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott. Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról
Zsoltárok 77:3-12 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni. Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.) Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom. Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön. Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem: Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata? Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre? Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.) Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata. Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.
Zsoltárok 77:3-12 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni. Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.) Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom. Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön. Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem: Vajon végleg eltaszít az Úr, és kegyelmére többé nem számíthatok? Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre? Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.) Az az én bajom – gondoltam –, hogy megváltozott a Felséges jóindulata. Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.