Zsoltárok 22:5-31

Megosztás

Zsoltárok 22:5-31 Revised Hungarian Bible (RÚF)

Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg. De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte! Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin. Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem. Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok. Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán. Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre! Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából! Szabadíts meg az oroszlán szájából és a bivalyok szarvai közül engem, nyomorultat! Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben. Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle, Izráel utódai, mind! Mert nem veti meg és nem utálja az elesettek nyomorúságát, nem rejti el orcáját előlük, segélykiáltásukat meghallgatja. Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt. Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor! A föld legvégéig mindenkinek eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, őelőtte borul le a népek minden nemzetsége. Mert az ÚRé a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani. Az utódok szolgálják őt, beszélnek az ÚRról a jövő nemzedéknek.

Zsoltárok 22:5-31 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)

Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek ellenségeiktől. Hittek és nem csalódtak benned. De én féreg vagyok, nem ember! Undorodik tőlem, csúfol és gyaláz mindenki! Aki csak lát, gúnyolódik rajtam, fejét csóválja, és nyelvét ölti rám. Azt mondják: „Most hívd az Örökkévalót segítségül! Majd csak megment téged! Ha tényleg annyira kedvel, biztosan megszabadít!” Istenem, te vagy, aki anyám méhéből kihozott! Te biztattál, amíg ő szoptatott! Te vettél a karjaidba, születésemtől fogva te vagy Istenem! Ne légy messze tőlem, mert közel a veszedelem, és nincs, aki segítsen! Dühös bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok! Tátott szájjal rohantak rám, mint zsákmányra az ordító oroszlán. Olyanná lettem, mint a kiöntött víz: minden erőm elhagyott! Csontjaim kificamodtak, szívem megolvadt, mint a viasz. Szájam kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt. Bizony, a halál porába fektettél engem! Kutyák gyűltek körém, a gonoszok csapata bekerített, átszúrták kezemet, lábamat. Csontjaim mind kilátszanak, ők meg csak néznek és bámulnak rám! Ruháim elosztják maguk között, köntösöm kisorsolják. Örökkévaló, ne légy messze tőlem! Te vagy erőm, siess segítségemre! Mentsd meg életem a kard élétől, lelkem a kutyák körme közül! Szabadíts ki az oroszlán torkából! A bivalyok szarvait látom, de tudom, hogy meghallgattál engem! Megmentettél, Örökkévaló! Hirdetni fogom nevedet testvéreimnek, dicsérlek téged, mikor a testvérek összegyűlnek! Dicsérjétek az Örökkévalót, akik félitek és tisztelitek őt! Jákób utódai, mind dicsőítsétek, Izráel utódai, tiszteljétek őt félelemmel! Mert az Örökkévaló nem fordul el a szegényektől, nem utálja meg az alázatosokat, mikor bajban vannak! Nem rejtőzik el előlük, ha segítséget kérnek tőle! Meghallgatja őket, mikor hozzá kiáltanak! Téged dicsérlek, Örökkévaló, a nagy gyülekezetben! Összegyűlt imádóid előtt megadom, amit fogadtam neked. Jöjjetek, szegények és alázatosak, lakjatok jól! Jöjjetek mind, akik dicséritek az Örökkévalót, viduljon fel szívetek örökre! Jöjjetek ti is, akik távoli földeken éltek, emlékezzetek az Örökkévalóra, és forduljatok hozzá! Jöjjön a Föld minden családja, minden népe, hajoljon meg előtted, és téged imádjon, Örökkévaló! Mert az Örökkévalóé a királyi hatalom, és uralkodik minden nép fölött! Eljönnek mind a gazdagok és erősek, esznek, és meghajolnak előtte. Azok is, akik a halál kapujában állnak, és akik már meghaltak, bizony, mind meghajolnak az Örökkévaló előtt! Messze a jövőben, még utódaink is őt szolgálják, az Örökkévaló dicsőségéről beszélnek fiaiknak. Igen, jönnek, és az Örökkévaló hatalmas tetteit tanítják a születendő nemzedéknek!

Zsoltárok 22:5-31 Karoli Bible 1908 (HUNK)

Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket. Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg. De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata. A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket: Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne! Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin. Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem. Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen. Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám. Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek. De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre. Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből. Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem. Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben. Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata! Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt. Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké! Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége. Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is. Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét. Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.

Zsoltárok 22:5-31 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)

Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg. De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte! Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin. Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem. Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok. Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán. Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre! Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából! Szabadíts meg az oroszlán szájából, és a bivalyok szarvai közül, engem, nyomorultat! Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben. Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle Izráel utódai mind! Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja. Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt. Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor! A föld határáig mindenkinek eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép. Mert az ÚRé a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani. Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek.