Zsoltárok 10:1-11
Zsoltárok 10:1-11 Revised Hungarian Bible (RÚF)
URam, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején? A bűnösök gőgjükben üldözik a nincstelent, de saját ármánykodásuk veszejti el őket. Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az URat. Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata. Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit. Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj. Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz. Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli. Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nincstelent. Kiveti hálóját, és elragadja a nincstelent. Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak. Azt mondja magában: Elfelejtett Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha!
Zsoltárok 10:1-11 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Örökkévaló, miért vagy oly messze tőlem? Miért rejtőzöl el, mikor bajok érnek? Milyen elbizakodottan üldözik a gonoszok a szegényt! Essenek áldozatul ők maguk gonosz terveiknek! Hogy dicsekednek a gonoszok lelkük kívánságaival! Bizony, a telhetetlen emberek átkozzák és megvetik az Örökkévalót! A gonoszok elbizakodottságukban nem kérik Isten segítségét. Gőgösen azt gondolják: „Nincs Isten, ne is törődjünk vele!” Mindig tekervényes utakon járnak, Isten ítéleteivel nem törődnek, tanításait semmibe veszik. Azt gondolják, őket nem érheti baj, bármit tesznek, nincs, aki megbüntesse őket. Szájuk tele átkozódással, csalással, káromkodással; nyelvükön hamisság és bűn. Leselkednek a sikátorokban, ártatlanokat gyilkolnak titokban, lesik következő áldozatukat. Lapulnak, mint oroszlán a bozótban, lesik zsákmányukat, hogy rárohanjanak, megragadják, és elhurcolják a szegényeket. Bizony, ha szerencsétlen áldozatuk karmuk közé kerül, erejükkel földre tiporják, szétzúzzák és összetörik! Azt gondolják magukban: „Isten nem törődik velünk, ide sem néz, meg se látta ezt!”
Zsoltárok 10:1-11 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején? A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak. Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat. A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja. Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét. Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba. Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság. Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra. Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt. Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak. Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
Zsoltárok 10:1-11 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
URam, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején? A bűnösök gőgjükben üldözik a nyomorultat, de saját ármánykodásuk ejti el őket. Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az URat. Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata. Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit. Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj. Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz. Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli. Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nyomorultat. Kiveti hálóját, és elragadja a nyomorultat. Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak. Azt mondja magában: Elfelejtett az Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha!