Példabeszédek 7:1-23
Példabeszédek 7:1-23 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál. Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét. Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára. Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd, Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől. Mert házam ablakán, a rács mögül néztem, És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat, A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget, Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben. És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében. Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai. Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik. És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki: Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat. Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam! Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel. Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal. No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel. Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra. Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza. És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt. Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba; Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
Példabeszédek 7:1-23 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Fiam, őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat! Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét! Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára! Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek, hogy megőrizzen a más feleségétől és a hízelgő szavú idegen nőtől. Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem, és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút. Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé, esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén. Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel. Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon, hol az utcán, hol a tereken van, és minden sarkon leselkedik. A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá: Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat, azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam! Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket; illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal. Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet! Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment, a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza. Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította. Az meg követte őt oktalanul, ahogy a marha megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe béklyózott bolond. De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül.
Példabeszédek 7:1-23 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Fiam, fogadd meg tanácsomat, vésd szívedbe parancsaimat! Engedelmeskedj parancsaimnak, hogy élj, kövesd tanításomat, őrizd meg, mint a szemed fényét! Kösd az ujjadra, vésd a szívedbe szavaimat! Mondd a bölcsességnek: „Nővérem vagy!” Legyen az értelem a legjobb barátod! Akkor megőriznek téged más feleségétől, a hízelgő idegen asszonyoktól. Kitekintettem ablakomon, kinéztem az utcára a rácson keresztül, s megláttam a tapasztalatlan fiatalok között, észrevettem egy ostoba fiút. Arra ment az utcán, befordult a sarkon, s annak a nőnek a háza felé közeledett, alkonyatkor, az est leszálltakor, mikor az éjjel közeleg. Akkor a nő a fiú elé lépett, ruhája, mint a prostituáltaké, szívében kész a terve, lelke nyughatatlan és féktelen, nem tud otthon maradni sohasem, hol az utcán, hol a téren, vagy éppen az utcasarkon lesi áldozatát. Megragadta a fiút, szégyentelen megcsókolta, s ezzel csalogatta: „Fogadalmi áldozatot mutattam be, asztalom meg van rakva ételekkel, ezért jöttem, kerestelek, lám, most megleltelek! Ágyamat megvetettem, színes szőttesekkel borítottam, egyiptomi takaróm mirhával, aloéval, fahéjjal illatozik. Jöjj be hozzám, szeretkezzünk reggelig, élvezzük az ölelést hajnalig! Nincs otthon a férjem, hosszú útra ment, messzire utazott teli erszényt vitt magával, nem tér vissza még két hétig.” Levette lábáról a fiút hízelkedéssel, elcsábította mézes szavaival. Az ostoba fiú meg követte, mint ökör a vágóhídra, ment utána, sietett, mint őzbak a csapdába, ahol a nyíl átjárja. Mint a madár, ha vakon a hálóba repül, s nem tudja, hogy életével fizet érte!
Példabeszédek 7:1-23 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál. Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét. Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára. Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd, Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől. Mert házam ablakán, a rács mögül néztem, És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat, A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget, Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben. És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében. Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai. Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik. És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki: Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat. Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam! Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel. Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal. No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel. Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra. Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza. És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt. Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba; Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
Példabeszédek 7:1-23 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Fiam, őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat! Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét! Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára! Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek, hogy megőrizzen a más feleségétől és a hízelgő szavú idegen nőtől. Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem, és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút. Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé, esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén. Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel. Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon, hol az utcán, hol a tereken van, és minden sarkon leselkedik. A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá: Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat, azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam! Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket; illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal. Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet! Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment, a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza. Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította. Az meg követte őt oktalanul, ahogyan a bika megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe béklyózott bolond. De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül.
Példabeszédek 7:1-23 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Fiam, őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat! Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét! Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára! Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek, hogy megőrizzen a más feleségétől és a hízelgő szavú idegen nőtől. Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem, és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút. Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé, esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén. Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel. Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon, hol az utcán, hol a tereken van, és minden sarkon leselkedik. A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá: Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat, azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam! Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket; illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal. Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet! Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment, a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza. Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította. Az meg követte őt oktalanul, ahogy a marha megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe béklyózott bolond. De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül.