Példabeszédek 1:20-33
Példabeszédek 1:20-33 Revised Hungarian Bible (RÚF)
A bölcsesség az utcán kiált, a tereken hallatja szavát. Lármás utcasarkon kiált, a városkapuk bejáratánál mondja mondásait: Együgyűek, meddig szeretitek az együgyűséget, meddig gyönyörködnek a csúfolódók a csúfolásban, meddig gyűlölik az ostobák az ismeretet? Térjetek meg, ha megdorgállak, és én kiárasztom rátok lelkemet, megismertetem veletek igéimet. Kiáltottam nektek, de vonakodtatok, kinyújtottam kezem, de senki sem figyelt. Semmibe vettétek minden tanácsomat, és feddésemmel nem törődtetek, ezért én is nevetek majd a bajotokon, kigúnyollak, ha eljön, amitől rettegtek, ha eljön viharként, amitől rettegtek, és megjön forgószélként a bajotok, ha eljön rátok a nyomorúság és az ínség. Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem válaszolok, keresnek engem, de nem találnak meg, mert gyűlölték a tudást, és nem az ÚR félelmét választották; nem törődtek tanácsommal, megvetették minden feddésemet. Ezért majd tetteik gyümölcsét eszik, és megcsömörlenek saját terveiktől. Mert az együgyűeket saját ellenkezésük öli meg, és az ostobákat elbizakodottságuk pusztítja el. De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj.
Példabeszédek 1:20-33 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Bölcsesség az utcákon kiált, zsúfolt piactereken szól hangosan, forgalmas kereszteződéseknél, s a városkapuk előtt szól: „Ó ti tudatlanok, meddig ragaszkodtok még a tudatlansághoz? Ti gúnyolódók, meddig csúfolódtok még? Ti öntelt ostobák, meddig gyűlölitek az igazi tudást? Bárcsak hallgatnátok figyelmeztetésemre, akkor kijelenteném nektek titkaimat, és megértetném veletek tanításomat! De nem hallgattatok rám, hiába ajánlottam fel segítségemet, kezemet nyújtottam nektek, de elfordultatok tőlem, semmibe vettétek minden tanácsomat, intésemmel nem törődtetek. Ezért majd én is nevetek rajtatok, mikor utolér a nyomorúság, kigúnyollak, mikor rátok szakad, amitől féltetek, mikor lecsap rátok a rettegés, mint a vihar, mint forgószél, zúdul rátok a veszedelem, elborít a tengernyi baj és nyomorúság. Akkor majd kiáltoztok utánam, de nem felelek, kerestek majd mindenütt, de nem találtok. Mivel gyűlöltétek a bölcsességet, s nem tiszteltétek az Örökkévalót, tanácsaimmal nem törődtetek, és leráztátok fenyítéseimet, aratjátok hát, amit vetettetek, s jóllaktok azzal, amit gonoszul kifőztetek. A tudatlanokat önelégültségük pusztítja el, az öntelt ostobákat pedig elbizakodottságuk öli meg. De aki engedelmesen hallgat rám, biztonságban fog élni, félelem nélküli nyugalomban, távol a veszedelemtől.”
Példabeszédek 1:20-33 Karoli Bible 1908 (HUNK)
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát. Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit. Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?! Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek. Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette; És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok: Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek. Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás. Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak. Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották. Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet. Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek. Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket. A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
Példabeszédek 1:20-33 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
A bölcsesség az utcán kiált, a tereken hallatja szavát. Lármás utcasarkon kiált, a városkapuk bejáratánál mondja mondásait: Együgyűek, meddig szeretitek az együgyűséget, meddig gyönyörködnek a csúfolódók a csúfolásban, meddig gyűlölik az ostobák az ismeretet? Térjetek meg, ha megdorgállak, és én kiárasztom rátok lelkemet, megismertetem veletek igéimet. Kiáltottam nektek, de vonakodtatok, kinyújtottam kezem, de senki sem figyelt. Semmibe vettétek minden tanácsomat, és feddésemmel nem törődtetek, ezért én is nevetek majd a bajotokon, kigúnyollak, ha eljön, amitől rettegtek, ha eljön viharként, amitől rettegtek, és megjön forgószélként a bajotok, ha eljön rátok a nyomorúság és az ínség. Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem válaszolok, keresnek engem, de nem találnak meg, mert gyűlölték a tudást, és nem az ÚR félelmét választották; nem törődtek tanácsommal, megvetették minden feddésemet. Ezért majd tetteik gyümölcsét eszik, és tanácsukkal laknak jól. Mert az együgyűeket saját ellenkezésük öli meg, és az ostobákat elbizakodottságuk pusztítja el. De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj.