4 Mózes 21:1-33
4 Mózes 21:1-33 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Amikor meghallotta a kánaáni Arád királya, aki a Délvidéken élt, hogy odaért Izráel az atárími úton, megtámadta Izráelt, és foglyokat ejtett közülük. Ekkor fogadalmat tett Izráel az ÚRnak, és ezt mondta: Ha egyszer kezembe adod ezt a népet, mindenestül kiirtom városait. Az ÚR meghallgatta Izráel szavát, kezébe adta ezeket a kánaániakat, és Izráel mindenestül kiirtotta őket és városaikat. Ezért nevezték el azt a helyet Hormának. Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme, és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt! Ezért az ÚR mérges kígyókat küldött a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sokan meghaltak Izráelből. Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az ÚRhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért. Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Készíts egy mérges kígyót, és tűzd föl egy póznára! Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha arra föltekint. Mózes tehát készített egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt. Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Óbótban. Majd elindultak Óbótból, és tábort ütöttek Ijjé-Abárímban, abban a pusztában, amely Móábtól keletre van. Onnan is továbbmentek, és tábort ütöttek a Zered-pataknál. Onnan is továbbmentek, és tábort ütöttek az emóriak területén eredő Arnón túlsó partján, a pusztában, mert az Arnón Móáb határa Móáb és az emóriak között. Ezért van szó az ÚR harcainak könyvében a Szúfában fekvő Váhébról, a völgyekről, az Arnónról, a völgyek lejtőiről, amelyek Ár városa felé húzódnak, és Móáb határáig nyúlnak. Onnan Beérbe mentek. Ott van az a kút, amelynél ezt mondta az ÚR Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, mert vizet adok neki. Ekkor énekelte Izráel ezt a dalt: Buzogj föl, kút, zengjétek dalát! Kút, fejedelmek ásták, nép vezérei vájták kormánypálcájukkal, vezérbotjaikkal. A pusztából Mattánába mentek, Mattánából Nahalíélba, Nahalíélból pedig Bámótba. Bámótból abba a völgybe mentek, amely Móáb mezején van a Piszgá csúcsánál, mely a sivatagra néz. Ekkor követeket küldött Izráel Szíhónhoz, az emóriak királyához ezzel az üzenettel: Szeretnék átvonulni országodon! Nem térünk le sem szántóföldre, sem szőlőbe, kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, amíg átvonulunk területeden. De Szíhón nem engedte meg Izráelnek, hogy átvonuljon a területén. Összegyűjtötte Szíhón egész hadinépét, kivonult Izráel ellen a pusztába, és Jahacba érve megütközött Izráellel. De Izráel kardélre hányta őt, és birtokba vette az országát az Arnóntól a Jabbókig, az ammóniakig, mert meg volt erősítve az ammóniak határa. Elfoglalta Izráel mindezeket a városokat, és beköltözött Izráel az emóriak összes városába: Hesbónba is, meg a hozzá tartozó falvakba. Mert Hesbón Szíhónnak, az emóriak királyának a városa volt, aki hadat viselt Móáb előbbi királya ellen, és elfoglalta egész országát az Arnónig. Ezért mondják a regélők: Jöjjetek Hesbónba! Épüljön és erősödjék Szíhón városa! Mert tűz csapott ki Hesbónból, láng Szíhón városából: megemésztette Ár-Móábot, az Arnón menti magaslatok urait. Jaj neked, Móáb! Elvesztél, Kemós népe! Fiait földönfutókká tette, leányait az emóri király, Szíhón foglyaivá. Lőttünk rájuk, és elpusztult Hesbón Díbónig, elpusztítottuk Nófahig, egész Médebáig. Ezután letelepedett Izráel az emóriak földjén. Mózes kémeket küldött Jazérba, elfoglalták a hozzá tartozó falvakat, és kiűzték onnan az emóriakat. Azután megfordultak, és Básán felé vonultak. De kivonult ellenük Óg, Básán királya egész hadinépével, hogy megütközzék velük Edreíben.
4 Mózes 21:1-33 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Amikor a Negev-pusztaságban fekvő kánaáni Arád királya meghallotta, hogy Izráel népe az atárimi úton közeledik hozzá, megtámadta a vonuló népet, és foglyokat is ejtett közülük. Ekkor Izráel népe különleges fogadást tett az Örökkévalónak: „Örökkévaló, ha győzelmet adsz nekünk e nép fölött, akkor városaikat mindenestől neked szenteljük, és velük együtt teljesen elpusztítjuk!” Az Örökkévaló teljesítette kérésüket, és megsegítette őket, hogy legyőzzék Arád királyának seregét. Ezután városaikat elfoglalták, teljesen elpusztították, s összes lakosaikat kiirtották. Ennek emlékére nevezték el azt a vidéket „Hormának”. A nép elindult a Hór-hegytől, és a Vörös-tenger felé vezető úton haladt, hogy Edom királyságának területét kikerülje. De belefáradtak a vándorlásba, elkeseredtek, és megint zúgolódni kezdtek Isten és Mózes ellen: „Miért hoztatok minket ide Egyiptomból? Azért, hogy ebben a sivatagban pusztuljunk el? Hiszen nincs itt sem ennivaló, sem víz! Elegünk van már ebből a nyomorúságos ételből! Utáljuk!” Válaszul az Örökkévaló mérges kígyókat küldött, amelyeknek halálos volt a marása. Sokan el is pusztultak a kígyómarás miatt. Végül a nép Mózeshez gyülekezett, és ezt mondták: „Vétkeztünk, mert az Örökkévaló ellen és ellened szóltunk! Kérünk, könyörögj értünk az Örökkévalóhoz, hogy küldje el rólunk ezeket a kígyókat!” Mózes ekkor könyörgött az Örökkévalónak, aki ezt felelte: „Készíts bronzkígyót, és erősítsd fel egy magas póznára! Akiket a mérges kígyók megmarnak, nézzenek föl a bronzkígyóra, akkor életben maradnak”. Mózes így is tett: készített bronzból egy kígyót, és felerősítette egy magas póznára. Akit pedig a kígyók megmartak, ha fölnézett a bronzkígyóra, életben maradt és meggyógyult. Azután Izráel népe tovább vonult, és tábort vertek Óbótnál. Onnan is tovább indultak, és letáboroztak Ijjé-Abárimban, a Moáb országától keletre fekvő pusztában. A következő állomáshelyük a Zered-patak mellett volt. Azután ismét tovább vonultak, majd az Arnón túlsó partján vertek tábort, abban a pusztában, amely már az emóriak területe volt. Ugyanis, Moáb országa és az emóriak területe között az Arnón-patak a határ. Így van ez megírva az Örökkévaló Harcainak Könyvében: „… és Váhéb Szúfában, és az Arnón-patak meredek falú völgyei, és a völgyeket kísérő dombok, amelyek Ar városáig vezetnek. Ezek a helyek határolják Moáb országát”. Onnan Beérbe mentek. Ott van az a kút, amelynél az Örökkévaló azt mondta Mózesnek: „Gyűjtsd össze a népet a kúthoz, akkor majd adok nekik vizet!” Akkor énekelte Izráel népe ezt az éneket: „Kút, telj meg vízzel! Énekeljetek róla mindannyian! Kút, amelyet a vezérek ástak, forrás, amelyet fejedelmek nyitottak vezéri pálcájukkal, ez a puszta ajándéka!” Ezután tovább vonultak Mattánából Nahaliélbe, onnan Bámótba, majd a völgybe, Moáb földjére. Ez a hely már a Piszgá-hegy lábánál fekszik, amelynek tetejéről látni lehet az egész sivatagot. Izráel követeket küldött Szihónhoz, az emóriak királyához, ezzel az üzenettel: „Kérünk, engedj keresztül bennünket az országodon! Nem fogjuk letaposni sem szántóföldjeidet, sem szőlőidet, még kútjaidból sem iszunk. Csak az országúton, a Királyok Útján vonulunk, amíg át nem érünk földeden”. De Szihón nem engedte meg Izráel népének, hogy átvonuljon országán. Sőt, összegyűjtötte seregét, és felvonult ellenük, hogy megütközzön velük a pusztaságban, és Jahac mellett meg is támadta őket. Azonban Izráel a csatában legyőzte Szihón seregét, országát pedig elfoglalta az Arnón-patak és a Jabbók-patak közötti területen. A Jabbók volt Ammon országának megerősített határa. Az elfoglalt területen Izráel népe birtokba vette az emóriak városait, és letelepedett azokban. Elfoglalták Hesbón városát, és a körülötte lévő falvakat is. Hesbón volt azelőtt a városa Szihónnak, az emóriak királyának, aki régebben Moáb királyai ellen harcolt, és az Arnón patak terjedő földet elvette tőlük. Ezért énekelték az emóriak egykor ezt az éneket: „Jöjjetek Hesbónba! Építsétek újjá Szihón városát! Tűz csapott ki Hesbónból, láng lobbant fel Szihón városából, megégette Ar városát Moáb földjén, megemésztette Arnón dombjait. Jaj neked, Moáb! Elvesztél, Kemós népe! Földönfutók lettek fiaid, leányaid meg az emóri Szihón király rabszolgái”. De mi legyőztük az emóriakat, leromboltuk városaikat Hesbóntól Díbónig, Nasímtól Nófahig és Médebáig. Így hát Izráel népe elfoglalta az emóriak földjét. Mózes felderítőket küldött, hogy kémleljék ki Jazér városát. Azután Izráel elfoglalta Jazért, meg a körülötte lévő falvakat, az ott élő emóriakat pedig elűzték. Majd tovább vonultak Básán felé. Akkor Óg, Básán királya eléjük vonult hadseregével Edrei városához, hogy megütközzön velük.
4 Mózes 21:1-33 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Mikor pedig meghallotta a Kananeus, Arad királya, a ki lakozik vala dél felől, hogy jön Izráel a kémeknek útán: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közülök. Fogadást tőn azért Izráel az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az ő városait. És meghallgatá az Úr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé őket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának. És elindulának a Hór hegyétől a veres tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada. Azután elindulának Izráel fiai, és tábort ütének Obóthban. Obóthból is elindulának, és tábort ütének Hije-Abarimban, abban a pusztában, a mely Moáb előtt vala napkelet felől. Onnét elindulának, és tábort ütének Zéred völgyében. Onnét elindulának, és tábort ütének az Arnon vizén túl, a mely van a pusztában, és kijő az Emoreus határából. Mert az Arnon Moábnak határa Moáb között és Emoreus között. Azért van szó az Úr hadainak könyvében: Vahébről Szúfában, és a patakokról Arnonnál, És a patakok folyásáról, a mely Ar város felé hajol és Moáb határára dűl. És onnét Béérbe menének. Ez az a kút, a melynél mondotta vala az Úr Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, és adok nékik vizet. Akkor éneklé az Izráel ez éneket: Jőjj fel óh kút! énekeljetek néki! Kút, a melyet fejedelmek ástak; a nép előkelői vájtak, kormánypálczával, vezérbotjaikkal. És a pusztából Mathanába menének. És Mathanából Nahaliélbe, és Nahaliélből Bámóthba. Bámóthból pedig abba a völgybe, a mely Moáb mezején van, onnan a Piszga tetejére, a mely a sivatagra néz. És külde Izráel követeket Szíhonhoz, az Emoreusok királyához, mondván: Hadd mehessek át a te földeden! Nem hajlunk mezőre, sem szőlőre, kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, míg átmegyünk a te határodon. De nem engedé Szíhon Izráelnek, hogy átmenjen az ő határán, sőt egybegyűjté Szíhon minden népét, és kiméne Izráel ellen a pusztába, és jöve Jaháczba; és megütközék Izráellel. És megveré őt Izráel fegyvernek élivel, és elfoglalá annak földét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erős vala az Ammon fiainak határa. És elfoglalá Izráel mind e városokat, és megtelepedék Izráel az Emoreusok minden városában, Hesbonban és annak minden városában; Mert Hesbon Szíhonnak az Emoreusok királyának városa vala, ki is hadakozott vala Moábnak előbbi királyával, és elvett vala minden földet annak kezéből Arnonig. Azért mondják a példabeszédmondók: Jőjjetek Hesbonba! Építtessék és erősíttessék Szíhon városa! Mert tűz jött ki Hesbonból, láng Szíhon városából; megemésztette Art, Moábnak városát, Arnon magaslatainak urait. Jaj néked Moáb! Elvesztél Kámosnak népe! Futásra adta ő fiait, leányait fogságra Szíhonnak, az emoreus királynak. De mi lövöldöztük őket, elveszett Hesbon Dibonig, és elpusztítottuk Nofáig, a mely Medebáig ér. Megtelepedék azért Izráel az Emoreusok földén. És elkülde Mózes, hogy megkémleljék Jázert, és bevevék annak városait, és kiűzé az Emoreust, a ki ott vala. Majd megfordulának, és felmenének a Básánba vivő úton. És kijöve Og, Básán királya ő ellenök, ő és egész népe, hogy megütközzenek Hedreiben.
4 Mózes 21:1-33 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Amikor meghallotta a kánaáni Arád királya, aki a Délvidéken lakott, hogy odaért Izráel az atárimi úton, megtámadta Izráelt, és foglyokat ejtett közülük. Ekkor fogadalmat tett Izráel az Úrnak, és ezt mondta: Ha egyszer kezembe adod ezt a népet, mindenestül kiirtom városait. Az Úr meghallotta Izráel szavát, kezébe adta ezeket a kánaániakat, és Izráel mindenestül kiirtotta őket és városaikat. Ezért nevezték el azt a helyet Hormának. Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme, és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt. Ezért mérgeskígyókat küldött az Úr a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sok izráeli meghalt. Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért. Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt. Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Óbótban. Óbótból továbbmenve, tábort ütöttek Ijjé-Abárimban, abban a pusztában, amely Móábtól napkeletre van. Onnan is továbbmentek, és tábort ütöttek a Zered-pataknál. Onnan is továbbmentek, és tábort ütöttek az emóriak határában eredő Arnón túlsó partján, a pusztában, mert az Arnón Móábnak a határa Móáb és az emóriak között. Ezért van szó az Úr harcainak könyvében Váhébról Szúfában, a völgyekről, az Arnónról, a völgyek lejtőiről, amelyek Ár városa felé húzódnak, és elérik Móáb határát. Onnan Beérbe mentek. Ott van az a kút, amelynél ezt mondta az Úr Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, mert vizet adok neki. Ekkor énekelte Izráel ezt a dalt: Buzogj föl, kút, zengjétek dalát! Kút, fejedelmek ásták, nép vezérei vájták kormánypálcájukkal, vezérbotjaikkal, puszta ajándékát. Mattánából Nahaliélba mentek, Nahaliélból pedig Bámótba. Bámótból Gajba mentek, amely Móáb mezején van a Piszga csúcsánál, mely a sivatagra néz. Ekkor követeket küldött Izráel Szíhónhoz, az emóriak királyához, ezzel az üzenettel: Szeretnék átvonulni országodon! Nem térünk le sem szántóföldre, sem szőlőbe, kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, amíg átvonulunk területeden. De nem engedte meg Szíhón Izráelnek, hogy átvonuljon területén, hanem összegyűjtötte Szíhón egész hadinépét, kivonult Izráel ellen a pusztába, és Jahacba érve megütközött Izráellel. De Izráel kardélre hányta őket, és birtokba vette az országot az Arnóntól a Jabbókig, az ammóni határig, mert meg volt erősítve az ammóniak határa. Elfoglalta Izráel mindazokat a városokat, és letelepedett Izráel az emóriak városaiban, Hesbónban is, meg a hozzá tartozó falvakban. Mert Hesbón Szíhónnak, az emóriak királyának a városa volt, aki hadat viselt Móáb előbbi királya ellen, és elfoglalta egész országát az Arnónig. Ezért mondják a regélők: Jöjjetek Hesbónba! Épüljön és erősödjék Szíhón városa! Mert tűz csapott ki Hesbónból, láng Szíhón városából: megemésztette Ár-Móábot, az Arnón menti magaslatok urait. Jaj neked Móáb! Elvesztél Kemós népe! Fiai földönfutókká lettek, leányai az emóriak királyának, Szíhónnak foglyaivá. Lőttünk rájuk, s elpusztult minden Hesbóntól Díbónig, elpusztítottuk Nófahig, egész Médebáig. Ezután letelepedett Izráel az emóriak földjén. Mózes kémeket küldött Jazérba, elfoglalták a hozzá tartozó falvakat, és kiűzték onnan az emóriakat. Azután megfordultak, és Básán felé vonultak. De kivonult ellenük Óg, Básán királya egész hadinépével, hogy megütközzék velük Edreiben.
4 Mózes 21:1-33 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Amikor meghallotta a kánaáni Arád királya, aki a Délvidéken élt, hogy odaért Izráel az atárími úton, megtámadta Izráelt, és foglyokat ejtett közülük. Ekkor fogadalmat tett Izráel az ÚRnak, és ezt mondta: Ha egyszer kezembe adod ezt a népet, mindenestül kiirtom városait. Az ÚR meghallgatta Izráel szavát, kezébe adta ezeket a kánaániakat, és Izráel mindenestül kiirtotta őket és városaikat. Ezért nevezték el azt a helyet Hormának. Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme, és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt! Ezért az ÚR mérges kígyókat küldött a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sokan meghaltak Izráelből. Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az ÚRhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért. Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Készíts egy mérges kígyót, és tűzd föl egy póznára! Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha arra föltekint. Mózes tehát készített egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt. Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Óbótban. Majd elindultak Óbótból, és tábort ütöttek Ijjé-Abárímban, abban a pusztában, amely Móábtól keletre van. Onnan is továbbmentek, és tábort ütöttek a Zered-pataknál. Onnan is továbbmentek, és tábort ütöttek az emóriak területén eredő Arnón túlsó partján, a pusztában, mert az Arnón Móáb határa Móáb és az emóriak között. Ezért van szó az ÚR harcainak könyvében a Szúfában fekvő Váhébról, a völgyekről, az Arnónról, a völgyek lejtőiről, amelyek Ár városa felé húzódnak, és Móáb határáig nyúlnak. Onnan Beérbe mentek. Ott van az a kút, amelynél ezt mondta az ÚR Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, mert vizet adok neki. Ekkor énekelte Izráel ezt a dalt: Buzogj föl, kút, zengjétek dalát! Kút, fejedelmek ásták, nép vezérei vájták kormánypálcájukkal, vezérbotjaikkal. A pusztából Mattánába mentek, Mattánából Nahalíélba, Nahalíélból pedig Bámótba. Bámótból abba a völgybe mentek, amely Móáb mezején van a Piszgá csúcsánál, mely a sivatagra néz. Ekkor követeket küldött Izráel Szíhónhoz, az emóriak királyához ezzel az üzenettel: Szeretnék átvonulni országodon! Nem térünk le sem szántóföldre, sem szőlőbe, kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, amíg átvonulunk területeden. De Szíhón nem engedte meg Izráelnek, hogy átvonuljon a területén. Összegyűjtötte Szíhón egész hadinépét, kivonult Izráel ellen a pusztába, és Jahacba érve megütközött Izráellel. De Izráel kardélre hányta őt, és birtokba vette az országát az Arnóntól a Jabbókig, az ammóniakig, mert meg volt erősítve az ammóniak határa. Elfoglalta Izráel mindezeket a városokat, és beköltözött Izráel az emóriak összes városába: Hesbónba is, meg a hozzá tartozó falvakba. Mert Hesbón Szíhónnak, az emóriak királyának a városa volt, aki hadat viselt Móáb előbbi királya ellen, és elfoglalta egész országát az Arnónig. Ezért mondják a regélők: Jöjjetek Hesbónba! Épüljön és erősödjék Szíhón városa! Mert tűz csapott ki Hesbónból, láng Szíhón városából: megemésztette Ár-Móábot, az Arnón menti magaslatok urait. Jaj neked, Móáb! Elvesztél, Kemós népe! Fiait földönfutókká tette, leányait az emóri király, Szíhón foglyaivá. Lőttünk rájuk, és elpusztult Hesbón Díbónig, elpusztítottuk Nófahig, egész Médebáig. Ezután letelepedett Izráel az emóriak földjén. Mózes kémeket küldött Jazérba, elfoglalták a hozzá tartozó falvakat, és kiűzték onnan az emóriakat. Azután megfordultak, és Básán felé vonultak. De kivonult ellenük Óg, Básán királya egész hadinépével, hogy megütközzék velük Edreíben.