Máté 17:1-27
Máté 17:1-27 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Hat nappal ezután Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a világosság. És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, készítek itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Miközben ezt mondta, íme, fényes felhő borította be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok! Amikor a tanítványok ezt meghallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: Keljetek fel, és ne féljetek! Amikor pedig föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. Miközben jöttek le a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül. Erre megkérdezték tőle tanítványai: Miért mondják akkor az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie? Ő így válaszolt: Illés valóban eljön, és helyreállít mindent. Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak: így fog szenvedni tőlük az Emberfia is. Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik. Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte, és ezt mondta: Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved: gyakran esik a tűzbe meg a vízbe is. Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani. Jézus így válaszolt: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide! Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában. Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: Mi miért nem tudtuk kiűzni? Ő így válaszolt: Kishitűségetek miatt. Bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda – akkor odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre. Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik őt, de a harmadik napon feltámad. Ekkor igen elszomorodtak. Amikor Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedik, és megkérdezték tőle: A ti mesteretek nem fizet templomadót? De igen – felelte. És amikor bement a házba, mielőtt még szólt volna, Jézus megkérdezte: Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: a fiaiktól vagy az idegenektől? Miután így felelt: Az idegenektől – Jézus ezt mondta neki: Akkor tehát a fiak szabadok. De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad! Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted!
Máté 17:1-27 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Hat nappal később Jézus felment egy magas hegyre. Csak Pétert, Jakabot és annak testvérét, Jánost vitte magával, senki más nem volt velük. A hegyen Jézus a tanítványok szeme láttára átváltozott: arca úgy ragyogott, mint a nap, a ruhája pedig fehéren fénylett. Majd hirtelen megjelent mellette Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter ekkor Jézushoz fordult: „Uram, olyan jó itt lenni! Ha akarod, készítek három sátrat: neked, Mózesnek és Illésnek.” Mialatt ezt mondta, hirtelen fényes felhő takarta be őket. A felhőből hang hallatszott: „Ő a Fiam, akit szeretek, és akiben gyönyörködöm! Hallgassatok rá, és engedelmeskedjetek neki!” Amikor a tanítványok ezt meghallották, arccal a földre borultak, és nagyon megrémültek. Jézus hozzájuk lépett, megérintette őket, és ezt mondta: „Álljatok fel, ne féljetek!” Amikor felnéztek, már csak őt látták. Miközben lefelé jöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: „Ne mondjátok el senkinek, amit láttatok, amíg az Emberfiát fel nem támasztják a halottak közül!” Majd megkérdezték tőle a tanítványai: „Miért mondják a törvénytanítók, hogy a Messiás előtt Illésnek kell eljönnie?” Jézus így felelt: „Illés majd valóban eljön, és mindent helyreállít. Azt mondom nektek: Illés már el is jött, de az emberek nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Ugyanígy fognak bánni az Emberfiával is.” Ekkor megértették a tanítványok, hogy Bemerítő Jánosról beszélt. Amikor Jézus visszament az összegyűlt sokasághoz, egy férfi jött hozzá, leborult előtte, és így kérlelte: „Uram, könyörülj meg a fiamon, mert szörnyű rohamai vannak, és borzasztóan szenved. Gyakran előfordul, hogy tűzbe vagy vízbe esik. Elhoztam őt a tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani.” Jézus ekkor ezt mondta: „Milyen hitetlen és romlott ez a nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom?! Meddig szenvedjelek el még titeket? Hozzátok ide azt a fiút!” Akkor Jézus ráparancsolt a gonosz szellemre, aki kiment a fiúból. A fiú pedig azonnal meggyógyult. Amikor Jézus egyedül volt, odamentek hozzá a tanítványai, és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni ezt a gonosz szellemet?” Ő ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Igazán mondom nektek: ha van hitetek — még, ha csak egy mustármagnyi is —, és azt mondjátok ennek a hegynek: »Menj innen oda!«, akkor az oda is megy. Akkor semmi sem lesz lehetetlen a számotokra.” Később, amikor a tanítványok összegyűltek Galileában, Jézus ezt mondta nekik: „Az Emberfiát kiszolgáltatják az embereknek, akik meg fogják ölni, de ő a harmadik napon fel fog támadni.” Ezen a tanítványok nagyon elszomorodtak. Egyszer Jézus és a tanítványai Kapernaumba érkeztek. Péter ott adószedőkkel találkozott, akik a Templom számára gyűjtötték az adót: fejenként két drachmát. Megkérdezték Pétert: „Mesteretek nem fizeti a templomadót?” „Dehogynem!” — válaszolta Péter. Azután bement a házba, de még mielőtt megszólalt volna, Jézus megkérdezte: „Simon, mit gondolsz? A földi királyok kitől szednek vámot és adót? A saját népüktől, vagy az idegenektől?” „Természetesen az idegenektől!” — felelte Péter. „Ezek szerint a saját népüknek nem kell adót fizetniük — mondta Jézus. — De hogy fel ne háborítsuk őket, menj ki a tóhoz horgászni. Amikor kifogod az első halat, nyisd ki a száját, és egy négydrachmás ezüstpénzt találsz benne. Add oda az adószedőknek értem és érted!”
Máté 17:1-27 Hungarian Bible by Lajos Csia (CSIA)
Hat nap múltán Jézus magához vette Pétert, Jakabot, meg testvérét, Jánost és felvitte őket egyedül egy igen magas hegyre. Aztán a szemük láttára átalakult, az arca világítani kezdett, mint a nap, ruhái olyan fehérek lettek, mintha napfényből volnának. Egyszerre láthatóvá lett nekik Mózes és Illés is, amint vele beszélgettek. „Uram – szólt Péter Jézushoz – kellemes itt lennünk! Ha akarod, három sátrat készítek, egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” Még beszélt, mikor hirtelen fénylő köd árnyéka esett rájuk s a ködből hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, ő nyerte el tetszésemet! Hallgassatok reá!” Mikor a tanítványok ezt meghallották, arcukra borultak és nagyon megijedtek. De hozzájuk lépett Jézus, megérintette őket és így szólt: „Keljetek fel, ne féljetek!” Mikor azonban szemüket felemelték, senki mást nem láttak, csak Jézust egyedül. Mialatt lementek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: „Senkinek se mondjátok el a látomást, míg az embernek Fia a halottak közül fel nem támad.” A tanítványok aztán megkérdezték őt: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” „Illés ugyan eljön – felelte – s helyre fog mindent állítani, azt mondom azonban nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismertek rá, hanem kényük-kedvük szerint bántak vele. Így kell az ember Fiának is szenvednie tőlük.” Akkor látták be a tanítványok, hogy Bemerítő Jánosról beszélt nekik. Mikor a sokasághoz érkeztek, egy ember hozzálépett, térdreborult előtte és így szólt: „Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros és gonoszul szenved. Sokszor esik ugyanis tűzbe, sokszor vízbe. Elvittem őt tanítványaidhoz is, de képtelenek voltak meggyógyítani őt.” Megszólalt ekkor Jézus: „Óh, hitetlen, elfajult nemzedék! Meddig leszek még veletek? Meddig hordozlak még titeket? Hozzátok őt ide hozzám!” Jézus aztán keményen rászólt s arra kiment belőle az ördögi szellem, a fiú pedig attól az órától fogva meggyógyult. A tanítványok aztán külön odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Miért nem voltunk képesek mi kiűzni azt?” „Kishitűségetek miatt” felelte nekik.” Bizony azt mondom nektek, ha csak mustármagnyi hitetek volna, s azt mondanátok ennek a hegynek: Eredj át innen amoda! Átmenne. Semmi sem lesz nektek lehetetlen. Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.” Mikor Galileában összejöttek, Jézus ezt mondta nekik: „Kell, hogy az embernek Fiát átadják az emberek kezébe, azok meg fogják ölni, de a harmadik napon fel fog támadni.” Erre igen elszomorodtak. Mikor Kapernaumba érkeztek, odamentek a kétdrachmaszedők Péterhez és megkérdezték: „Hát a tanítótok nem fizeti a két drachmát?” „Megfizeti” – felelte Péter. De mikor hazaért, Jézus megelőzte őt ezzel a kérdéssel: „Hogy vélekedsz Simon? Kiktől szednek vámot és adót a föld királyai? Fiaiktól, vagy az idegenektől?” Péter azt felelte: „Az idegenektől!” „Akkor tehát a fiak mentesek – válaszolta Jézus. – De hogy belénk ne ütközzenek, és tőrbe ne essenek, eredj a tóra, vesd ki horgodat, vond ki az első feljövő halat, ha annak a száját kinyitod, egy sztátért találsz majd benne. Fogd azt s add oda nekik értem és magadért.”
Máté 17:1-27 Karoli Bible 1908 (HUNK)
És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre. És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok. És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének. Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek! Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül. És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból. És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít; De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik. És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte, És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe. És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani. Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem. És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva. Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek. Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által. Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik; És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának. Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát? Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől? Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok. De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.
Máté 17:1-27 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!” Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: „Keljetek fel, és ne féljetek!” Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. Miközben jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: „Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül.” Erre megkérdezték tőle tanítványai: „Miért mondják akkor az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie?” Ő így válaszolt: „Illés valóban eljön, és helyreállít mindent. Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak: így fog szenvedni tőlük az Emberfia is.” Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik. Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte, és ezt mondta: „Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved, mert gyakran esik a tűzbe, gyakran a vízbe is. Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” Jézus erre így válaszolt: „Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide!” Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában. Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Ő így válaszolt: „Kishitűségetek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. (Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.)” Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: „Az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de a harmadik napon feltámad.” Ekkor igen elszomorodtak. Amikor Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle: „A ti mesteretek nem fizet templomadót?” „De igen” – felelte. Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: fiaiktól-e vagy az idegenektől?” Miután így felelt: „Az idegenektől”, Jézus ezt mondta neki: „Akkor tehát a fiak szabadok. De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted.”