Józsué 6:18-27
Józsué 6:18-27 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Hozzá ne nyúljatok a kiirtandókhoz, különben rátok száll az átok; el ne vegyetek semmit a kiirtandókból, mert átkot hoztok Izráel táborára, és szerencsétlenségbe döntitek! Az összes ezüstöt és aranyat meg a réz- és vastárgyakat az ÚRnak szenteljétek, azok az ÚR kincstárába kerüljenek. Ekkor kiáltani kezdett a nép, és megfújták a kürtöket. És amikor meghallotta a nép a kürtzengést, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott. A nép pedig bevonult a városba, mindenki egyenest előre, és elfoglalták a várost. Kardélre hánytak, kiirtottak mindent, ami a városban volt: férfit és nőt, ifjat és öreget, marhát, juhot és szamarat. A két férfinak pedig, akik kikémlelték azt a földet, ezt mondta Józsué: Menjetek be annak a parázna nőnek a házába, és hozzátok ki onnan őt és minden hozzátartozóját, ahogyan megesküdtetek neki! Bementek tehát az ifjú kémek, és kihozták Ráhábot, apját, anyját, testvéreit és minden hozzátartozóját. Kihozták egész nemzetségét, és elhelyezték őket Izráel táborán kívül. A várost pedig mindenestül fölperzselték. Csak az ezüstöt és az aranyat meg a réz- és vastárgyakat tették az ÚR házának a kincstárába. A parázna Ráhábot, apja háza népét és minden hozzátartozóját azonban életben hagyta Józsué. Letelepedett Izráelben, és ott él mind a mai napig, mert elrejtette a követeket, akiket Jerikóba küldött kémkedni Józsué. Abban az időben mondta ezt az átkot Józsué: Átkozott legyen az ÚR előtt az az ember, aki hozzáfog, hogy fölépítse ezt a várost, Jerikót! Elsőszülöttjére rakja le az alapját, és legkisebb fiára állítsa föl kapuit! Az ÚR Józsuéval volt, és elterjedt a híre az egész országban.
Józsué 6:16-27 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Miután a hetedik kört is befejezték, Józsué kihirdette a seregnek: „Ebben a városban mindenki és minden az Örökkévalónak szentelt áldozat! Tehát mindenkit meg kell ölnötök, és mindent el kell pusztítanotok! Csak Ráháb, a prostituált maradjon életben és mindazok, akik a házában vannak. Őket ne bántsátok, mert Ráháb elrejtette a felderítőinket! Vigyázzatok, hogy a városból semmit se zsákmányoljatok magatoknak! Ezekből az átok alatt lévő dolgokból semmit ne vegyetek el, mert akkor Izráel tábora is átkozott lesz, és nagy bajt hoztok rá! Az ezüstből, aranyból, bronzból és vasból készült tárgyak az Örökkévalónak vannak szentelve. Ezeket ne pusztítsátok el, hanem vigyétek az Örökkévaló kincstárába. Most kiáltsatok teljes erővel, mert az Örökkévaló nektek adta a várost!” Akkor a papok megfújták a sófárokat. Mikor ezt a nép meghallotta, az egész sereg egyetlen hatalmas kiáltásban tört ki, és ekkor Jerikó falai leomlottak. Az izráeli harcosok rohamra indultak a város ellen, és elfoglalták azt. Mindenki egyenesen berohant a városba. Mindent elpusztítottak, és mindenkit megöltek a városban: férfiakat és asszonyokat, öreget és fiatalt. Még a háziállatokat is leöldösték: az összes juhot, marhát és szamarat. Józsué parancsot adott annak a két férfinak, akik korábban kikémlelték Jerikót: „Menjetek a prostituált Ráháb házába, és ígéretetek szerint épségben hozzátok ki őt, a családját és mindenkit, aki hozzá tartozik.” A két fiatal harcos be is ment abba a házba, és kihozta Ráhábot, annak apját, anyját, testvéreit és rokonait — mindenkit, aki a házban volt, és elhelyezték őket a táboron kívül. Az izráeli sereg teljesen fölégette Jerikót és mindazt, ami benne volt. Csak az ezüstből, aranyból, bronzból és vasból készült tárgyakat mentették ki, amelyeket az Örökkévaló kincstárába vittek. Józsué egyedül Ráhábot és a családját mentette meg a haláltól, mivel Ráháb elrejtette a felderítőket, akiket Józsué Jerikóba küldött. Ráháb családjának leszármazottjai mind a mai napig Izráelben élnek. Ezután Józsué megátkozta Jerikó romjait: „Az Örökkévaló átka legyen azon, aki hozzáfog, hogy Jerikót újjáépítse! Ha a város alapjait lefekteti, elsőszülött gyermekének az életébe kerüljön. Ha kapuit fölállítja, akkor a legkisebb fiának életével fizessen érte!” Tehát az Örökkévaló Józsuéval volt, és híre elterjedt az egész országban.
Józsué 6:18-27 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Mindazáltal ti óvjátok meg magatokat a teljesen Istennek szentelt dolgoktól, hogy miután néki szentelitek, el ne vegyetek a teljesen néki szentelt dolgokból, hogy Izráel táborát átkozottá ne tegyétek, és bajba ne keverjétek azt. Hanem mivel minden ezüst- és arany-, meg réz- és vasedény az Úrnak van szentelve, az Úrnak kincse közé jusson. Kiálta azért a nép, mihelyt kürtölének a kürtökkel. Lőn ugyanis, a mint meghallá a nép a kürtnek szavát, kiálta a nép nagy kiáltással, és leszakada a kőfal magától, és felméne a nép a városba, kiki az előtte való helyen, és bevevék a várost. És teljesen kipusztítának mindent, a mi csak vala a városban, a férfitól az asszonyig, a gyermektől az öregig, sőt az ökörig, juhig és a szamárig, fegyver élivel. A két férfiúnak pedig, a kik megkémlelték vala a földet, monda Józsué: Menjetek be a parázna asszonynak házába és hozzátok ki onnét az asszonyt és mindazt, a mije van, a miképen megesküdtetek néki. Bemenének azért a kémlő ifjak, és kihozák Ráhábot, és az ő atyját, anyját és az ő atyjafiait, és mindazt, a mije vala, és minden cselédjét is kihozák, és helyezék őket Izráel táborán kivül. A várost pedig megégeték tűzzel, és mind azt, a mi benne vala; csakis az ezüstöt és aranyat és a réz- és vasedényeket rakták az Úr házának kincsei közé. A parázna Ráhábot pedig, és az ő atyjának háznépét és mindenét, a mije vala, élni hagyta vala Józsué, és ott lakik az Izráel között mind e mai napig; mert elrejtette vala a követeket, a kiket küldött volt Józsué, hogy kikémleljék Jérikhót. És átkot szóla Józsué azon a napon, mondván: Átkozott legyen az Úr előtt az a férfiú, a ki felkél, hogy megépítse e várost, Jérikhót! Az ő első szülöttjére rakja le annak alapját s legifjabb fiára állítsa fel annak kapuit! És vala az Úr Józsuéval, és lőn híre az egész földön.
Józsué 6:18-27 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Hozzá ne nyúljatok a kiirtandókhoz, különben rátok száll az átok; el ne vegyetek semmit a kiirtandókból, mert felidézitek az átkot Izráel táborára, és szerencsétlenségbe döntitek! Az összes ezüstöt és aranyat meg a réz- és vastárgyakat az ÚRnak szenteljétek, azok az ÚR kincstárába kerüljenek. Ekkor kiáltozni kezdett a nép, és megfújták a kürtöket. És amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott. A nép pedig bevonult a városba, mindenki egyenest előre, és elfoglalták a várost. Kardélre hánytak, kiirtottak mindent, ami a városban volt: férfit és nőt, ifjat és öreget, ökröt, juhot és szamarat. A két férfinak pedig, akik kémkedtek azon a földön, ezt mondta Józsué: Menjetek be annak a parázna nőnek a házába, és hozzátok ki onnan őt és mindenét, ahogyan megesküdtetek neki! Bementek tehát a kémkedő ifjak, és kihozták Ráhábot, apját, anyját, testvéreit és mindenét; kihozták egész nemzetségét, és elhelyezték őket Izráel táborán kívül. A várost pedig mindenestül fölperzselték. Csak az ezüstöt és az aranyat, meg a réz- és vastárgyakat tették az ÚR házának a kincstárába. De a parázna Ráhábot, apja háza népét és mindenét életben hagyta Józsué. Letelepedett Izráelben, és ott van mind a mai napig, mert elrejtette a követeket, akiket Jerikóba küldött kémkedni Józsué. Abban az időben mondta ezt az esküt Józsué: Átkozott legyen az ÚR előtt az az ember, aki hozzáfog, hogy fölépítse ezt a várost, Jerikót! Elsőszülöttjére rakja le az alapját, és legkisebb fiára állítsa föl kapuit! Az ÚR Józsuéval volt, és elterjedt a híre az egész országban.