Jób 12:1-25
Jób 12:1-25 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép, és veletek kihal a bölcsesség? Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló nálatok. Ki ne tudna ilyesféléket? Nevetséges lettem barátaim előtt, mert Istenhez kiáltoztam meghallgatásért; bizony, nevetséges lett az igaz és feddhetetlen! A szerencsétlen ember megvetni való – gondolja, aki biztonságban él –, föl kell taszítani, ha megtántorodott! Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban, biztonságban élnek, akik ingerlik Istent, és akik azt hiszik, hogy Istent a markukban tartják. Kérdezd csak meg a jószágokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, majd a tudtodra adják! Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta őket? Az ő kezében van minden élőlény élete és minden ember lelke. Hát nem kell a fülnek megvizsgálni a szavakat, ahogy az íny kóstolja az ételt? Az öregemberek lennének a bölcsek, és a hosszú életűek mindig a megfontoltak? Istené a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem. Ha lerombol valamit, nincs, ki felépítse; ha valakit bezár, nincs, ki kiengedné. Ha elzárja a vizeket, kiszárad minden; ha nekiereszti, elpusztul a föld. Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő. Tanácsadókat tesz bolonddá, és gúnyt űz a bírákból. Királyok bilincseit oldja le, és béklyót fon kötélből a derekukra. Papokat tesz bolonddá, hatalmasokat ügyefogyottá. Megbízhatók fogynak ki miatta a szóból, vének ítélőképességét ragadja el. Előkelőkre zúdít megvetést, a hatalmasok fegyverét elveszi. Mély, sötét titkokat leplez le, napvilágra hozza a homályos dolgokat. Népeket tesz naggyá, majd elpusztítja őket, népek határát terjeszti ki, azután elűzi őket. Megfosztja értelmétől az ország népének vezetőit, és engedi, hogy úttalan pusztában bolyongjanak. Sötétben tapogatóznak világosság nélkül, hagyja, hogy bolyongjanak, mint a részegek.
Jób 12:1-25 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Erre Jób így válaszolt: „Bizony, csak ti vagytok bölcsek, s kihal a földről veletek minden értelem! Ennyi eszem nekem is van, én sem vagyok ostobább nálatok! Csak üres bölcselkedés minden szavatok! Kigúnyolnak saját barátaim! Céltáblája lettem csúfolódásuknak! Pedig ha Istenhez kiáltottam, ő meghallgatott. Most mégis kicsúfolnak barátaim, noha igazságos és ártatlan vagyok! Aki jólétben él, megveti a nyomorultat, sőt, megtapossa azt, aki elesett! A rablók otthona bezzeg békességes! Akik Istent bosszantják, nyugodtan élnek, akiknek saját erejük az istenük! Kérdezd csak az állatokat, tanítanak téged, vagy az ég madarait, ők is megmondják! Vagy vizsgáld meg a földet, az is előadja, még a tenger halai is elbeszélik neked! Ki olyan vak, hogy ne látná, ne tudná: az Örökkévaló keze teremtette mindezeket?! Az ő kezében van minden élőlény lelke, minden embernek ő ad leheletet. Nem az ember füle próbálja meg, amit hall, nem az ínye kóstolja meg az ételt? Azt mondjátok: a bölcsesség az öregek kincse, az értelem az idősek birtoka. Pedig egyedül Isten a bölcs és erős, övé a tanács és az értelem! Ha ő leront valamit, az nem épül fel soha, ha börtönbe zár, nincs, aki kinyissa. Ha visszatartja az esőt, kiszárad a föld, ha kiárasztja a vizeket, elborítják a mezőt. Nála lakik a bölcsesség és az erő, kezében van, aki eltévedt, és a tévelyítő. Megszégyenít bölcs tanácsadókat, bolonddá tesz okos vezetőket. Megszabadítja láncuktól a királyok rabjait, és kötelet köt a királyok derekára. Mezítláb küldi el a papokat, s megfosztja erejüktől a hatalmasokat. Elnémítja azokat, akikben az emberek bíznak, és a vezetők ítélőképességét elveszi. Szégyenbe borítja az előkelőket, s a hatalmasok hatalmát megsemmisíti. Napfényre hozza, amit a sötétség rejt, bevilágít a halál árnyékába is. Naggyá tesz népes nemzeteket, azután lerombolja birodalmukat. Kiterjeszti országuk határait, majd szétszórja népüket. Eszüket veszi a népek vezetőinek, hogy úttalan utakon bolyongjanak, tapogatózzanak a sötétben, mint a vakok, és tántorogjanak, mint a részegek.”
Jób 12:1-25 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Felele erre Jób, és monda: Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség! Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket? Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant! A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz. A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét. Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked. Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked. Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt? A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke. Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt? A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é? Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem. Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az. Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet. Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz. A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja. A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra. A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja. Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot. Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja. Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza. Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket. Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket. És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.
Jób 12:1-25 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép, és veletek kihal a bölcsesség? Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló, mint ti. Ki ne tudna ilyesféléket? Nevetséges lettem barátaim előtt, pedig aki Istenhez kiált, azt ő meghallgatja. Mégis nevetséges az igaz és feddhetetlen. A szerencsétlen ember megvetni való – gondolja, aki biztonságban él –, föl kell taszítani a tántorgókat! Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban, biztonságban élnek, akik ingerlik Istent, és akik kezükben akarják tartani az Istent. Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak. Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta őket? Az ő kezében van minden élőnek a léte és a minden emberi testnek adott lélek. A fül különbözteti meg a szavakat, és az íny ízleli az ételt. Az öreg emberek bölcsek, a hosszú életűek megfontoltak. De tőle van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem. Ha ő ront le valamit, nem építik fel, ha bezár valakit, nem engedik ki. Ha elzárja a vizeket, kiszárad minden, ha nekiereszti, felforgatják a földet. Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő. Tanácsadókat tesz bolonddá, és bírákból űz gúnyt. Királyok bilincseit nyitja ki, és övet köt derekukra. Papokat tesz bolonddá, hatalmasokat ügyefogyottá. Megbízhatóktól vonja meg a szót, vének ítélőképességét veszi el. Előkelőkre zúdít megvetést, hatalmasok övét lazítja meg. Mély, sötét titkokat leplez le, napvilágra hozza a homályos dolgokat. Népeket tesz naggyá, majd elpusztítja őket, népek határát terjeszti ki, azután elűzi őket. Elveszi az ország népe vezetőinek eszét, és hagyja, hogy bolyongjanak az úttalan pusztában. Sötétben tapogatóznak világosság nélkül, hagyja, hogy bolyongjanak, mint a részegek.