Ésaiás 49:14-26
Ésaiás 49:14-26 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Sion így panaszkodik: „Elfelejtett már engem az Örökkévaló, nem törődik velem Uram!” „Hát elfelejtheti-e gyermekét az anya? Szeretett fiacskájával ne törődne? De még ha el is felejtené — ezt feleli az Örökkévaló —, én terólad soha meg nem feledkezem! Lásd, Sion, tenyerembe véstem képedet, szüntelen szemem előtt tartalak. Fiaid sietve visszatérnek hozzád, pusztítóid és rombolóid pedig elvonulnak. Emeld föl tekinteted, nézz körül, és lásd meg: fiaid mindannyian összegyűlnek, hozzád sietnek!” Életemre mondom — szól az Örökkévaló —, úgy fognak téged ékesíteni, Sion, mint ékszerek a menyasszonyt! Bizony, gyermekeid lesznek ékességeid! Elpusztított földjeid, városaid romjai, és a letarolt vidékek hamarosan szűknek bizonyulnak, mikor fiaid hazatérnek. Pusztítóid pedig messzire távoznak. Gyermekeid, akiket sirattál, ezt mondják majd neked: „Szűk ez a hely, adj nekünk tágasabb tért, bővebb lakóhelyet!” Te pedig ezt gondolod, Sion: „Ki szülte ezeket a gyermekeket? Hiszen én meddő voltam, magányos és gyermektelen, száműzött és bolyongó! Ki nevelte fel őket, mikor elhagyott voltam? Honnan jöttek hát ezek?” Ezt mondja az Örökkévaló Isten: „Nézd! Kezemmel intek a nemzeteknek, zászlómmal jelt adok a népeknek, hogy ölükben hozzák vissza fiaidat, vállukon hordozzák leányaidat. A nemzetek királyai viselnek gondot rájuk, és királynék dajkálják gyermekeidet. Előtted földre borulnak, és a port nyalják lábadnál, hogy megtudd: én vagyok az Örökkévaló! Akik bennem bíznak, nem csalódnak soha.” Elvehetik-e zsákmányát az erős harcostól? Kiszabadulhatnak-e a kegyetlen börtönéből hadifoglyai? „Bizony, megszabadulnak az erős foglyai, s a kegyetlen kezéből is kiveszik zsákmányát! Mert én harcolok ellenségeiddel — mondja az Örökkévaló —, és megszabadítom fiaidat, Sion! Ellenségeid egymást falják fel, és saját vérüktől, mint édes bortól, megrészegednek! Igen, én teszem ezt, hogy mindenki megtudja: Én vagyok az Örökkévaló, Szabadítód és Megváltód, Jákób erős Istene!”
Ésaiás 49:14-26 Karoli Bible 1908 (HUNK)
És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr! Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen. Elősietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belőled. Emeld fel köröskörül szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az Úr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony. Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szűk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid. Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam! És te így szólsz szívedben: Ki szűlte nékem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak? Így szól az Úr Isten: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez, és előttök zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak. És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arczczal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek. Elvétethetik-é a préda az erőstől, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai? Igen, így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat. És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktől megrészegednek, és megtudja minden test, hogy én vagyok az Úr; megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene!
Ésaiás 49:14-26 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid. Fiaid hozzád sietnek, pusztítóid és rombolóid pedig kivonulnak belőled. Emeld föl a tekintetedet és nézz körül: mind összegyűltek, eljöttek hozzád. Életemre mondom – így szól az Úr –, hogy ékszerként veszed föl valamennyit, magadra aggatod őket, mint egy menyasszony! Feldúlt országod pusztán heverő romjai még szűkek lesznek az ott lakóknak, mert eltávoznak pusztítóid. Majd mondják még neked gyermekeid, akiktől meg voltál fosztva: Szűk nekem ez a hely, menj odébb, hadd telepedjem le! Ezt mondod majd magadban: Ki szülte ezeket? Hiszen én gyermektelen és meddő voltam, fogságban éltem, száműzötten. Ki nevelte ezeket? Hiszen én egyedül maradtam, honnan valók ezek? Ezt mondja az én Uram, az Úr: Intek kezemmel a nemzeteknek, jelt adok a népeknek, és ölben hozzák haza fiaidat, leányaidat pedig vállukra emelve. Királyok lesznek a gondviselőid, fejedelemasszonyok a dajkáid. Földre borulnak előtted, és lábad porát nyaldossák. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Úr, nem vallanak szégyent, akik bennem bíznak. El lehet-e venni a zsákmányt a hőstől, megmenekülhetnek-e a foglyok az erőszakostól? Igen! – ezt mondja az Úr. A hőstől is el lehet venni a foglyokat, és az erőszakostól is megmenekülhet a zsákmánya. Perlőiddel én fogok perelni, fiaidat én szabadítom meg. Elnyomóiddal megetetem saját húsukat, megrészegednek saját vérüktől, mint a musttól. Akkor majd megtudja mindenki, hogy én vagyok az Úr, a te szabadítód, és megváltód, Jákób erős Istene.
Ésaiás 49:14-26 Revised Hungarian Bible (RÚF)
De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az ÚR, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid. Fiaid hozzád sietnek, pusztítóid és rombolóid pedig kivonulnak belőled. Emeld föl a tekintetedet, és nézz körül: mindnyájan összegyűltek, eljönnek hozzád. Életemre mondom – így szól az ÚR –, hogy ékszerként veszed föl valamennyit, magadra aggatod őket, akár egy menyasszony! Feldúlt országod pusztán heverő romjai még szűkek lesznek az ott lakóknak, mert eltávoznak pusztítóid. Majd mondják még neked gyermekeid, akiktől meg voltál fosztva: Szűk nekem ez a hely, menj odébb, hadd telepedjek ide én is! Így töprengesz akkor majd magadban: Ki szülte ezeket? Hiszen én gyermektelen és meddő voltam, fogságban éltem, száműzötten. Ki nevelte ezeket? Hiszen én egyedül maradtam: honnan valók hát ezek? Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Intek kezemmel a népeknek, jelt adok a nemzeteknek, és ölben hozzák haza fiaidat, leányaidat pedig vállukra emelve. Királyok lesznek a gondviselőid, főrangú feleségeik a dajkáid. Földre borulnak előtted, és lábad porát nyaldossák. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az ÚR, és nem vallanak szégyent, akik bennem bíznak. El tudod-e venni a zsákmányt a harcostól, elszökhetnek-e az erőstől a foglyok? Igen! – ezt mondja az ÚR. A harcostól is el lehet venni a foglyokat, és az erőstől is elszökhet a zsákmány. Perlőiddel én fogok perelni, és fiaidat megszabadítom. Elnyomóiddal megetetem saját húsukat, megrészegednek saját vérüktől, mint az édes bortól. Akkor majd megtudja minden ember, hogy én, az ÚR vagyok a te szabadítód, és a te megváltód Jákób Erőssége.