Ésaiás 30:1-31

Megosztás

Ésaiás 30:1-31 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)

Azt mondja az Örökkévaló: „Nézzétek ezeket a lázadó fiakat, akik elpártolnak tőlem! Terveket szőnek, de nem tanácsom szerint, szövetséget kötnek, de nem Szellemem által! Csak bűneiket szaporítják még ezzel is. Lemennek Egyiptomba, de prófétámat fel sem keresik, tanácsomat meg sem kérdezik. A fáraótól kérnek védelmet, Egyiptom árnyékába menekülnek. Ezért a fáraó védelmében csalódni fognak, Egyiptom árnyéka csak megaláztatást hoz nekik. Júda vezetői Cóánba mentek, követei egészen Hánészig jutottak, mégis mind csalódni fognak, mert olyan népben bíztak, amely nem tud segíteni. Abban reménykednek, aki semmit sem használ nekik, csak szégyent és gyalázatot hoz rájuk.” Az Örökkévaló súlyos kijelentése Júda követeiről: Viszik súlyos terhüket a déli sivatagban. Kincsekkel és drágaságokkal rakták meg a tevéket és szamarakat. Keresztülmennek a nyomorúság és szenvedés földjén, a vadállatok veszélyes földjén, oroszlánok és mérges kígyók között. Viszik ajándékaikat a népnek, amely nem tud rajtuk segíteni. Bizony, segítségük egy fabatkát sem ér! Ezért nevezem Egyiptomot így: „Nagyszájú, de csak üldögél tehetetlen.” „Te pedig, jegyezd fel ezt! Írd könyvtekercsbe, hogy megmaradjon a következő időkre, fennmaradjon örökre! Írd fel, hogy lázadó ez a nép, hűtlen fiak, nem akarnak az Örökkévaló tanítására hallgatni! Azt mondják a látóknak: »Ne lássatok!« A prófétáknak: »Ne prófétáljatok igazat, inkább kedvünkre valót, hízelgőt! Prófétáljatok sima beszéddel, ámítsatok csalárdsággal! Hagyjátok már abba, eleget hallottuk már! Ne emlegessétek örökké Izráel Szentjét!«” Ezért hát ezt üzeni nektek Izráel Szentje: „Mivel szavaimat nem tisztelitek, inkább hisztek a hazugságnak, és abban bíztok, aki becsap és nyomorgat titeket, ezért bűneitek miatt úgy jártok, mint a megrepedt fal, amely már összedőlni készül, de egy nap majd leomlik hirtelen-váratlan. Egy pillanat alatt összetörik, mint a cserépkorsó, amelyet gazdája haragjában a földhöz csapott, ízzé-porrá zúzott úgy, hogy cserepeivel már sem tüzet nem vihet senki a tűzhelyről, sem vizet nem meríthet a ciszternából.” Ezért hát azt mondja nektek az Örökkévaló Isten, Izráel Szentje: „Ha visszatértek hozzám, ha bennem megpihentek: megmenekültök. Ha bíztok bennem és nem aggódtok, ha belső békétek és nyugalmatok megőrzitek: erőt adok nektek. De nektek nem kellett ez a menedék! Nem! Inkább azt mondtátok: »Lóra ülünk, elvágtatunk, gyors paripán menekülünk!« Hát majd vágtattok is üldözőitek előtt, menekültök előlük, de hiába, mert lovaik gyorsabbak lesznek! Mikor egyikük rátok kiált, ezren menekültök! Ha öten fenyegetnek, mind elfuttok előlük. Nem marad más utánatok, csak egy magányos jelfa a hegycsúcson, csupán egyetlen zászló a dombtetőn.” Még vár az Örökkévaló, hogy könyörülhessen rajtatok, s majd fölkel, hogy megvigasztaljon titeket, mert az ítélet Istene az Örökkévaló! Áldottak, akik bizalommal és reménységgel várják őt! Ezért hát Sion népe, Jeruzsálem lakosai, ne sírjatok! Meghallja az Örökkévaló segély-kiáltásotokat, s válaszul biztosan megkönyörül rajtatok. Soha többé nem kell sírnotok! Bár egy ideig az Úr a nyomorúság kenyerével etet, és a szenvedés vizével itat benneteket, de nem lesz ez mindig így! Mert Tanítód nem lesz többé rejtve előtted, te pedig meglátod őt, és rászegzed tekinteted! Ha letérsz az útról, ha jobbra vagy balra elhajolsz, füled meghallja a mögötted szóló hangot: „Ez a helyes út, ezen járjatok!” Akkor megutálod ezüstözött bálványaidat, megundorodsz aranyozott szobraidtól, mint mocskos rongyot, szemétre hajítod őket, és rákiáltasz: „Ki innen!” Akkor az Örökkévaló esőt ad vetésedre, áldott esőt vetőmagodra, s a föld gazdagon terem. Kenyered tápláló lesz és bőséges, még jószágaid is dúsfüvű, tágas mezőn legelnek. Igavonó ökreid és teherhordó szamaraid megtisztított, sózott abrakot kapnak. A hegyeken és dombokon mindenfelé bővizű folyók és patakok folynak a nagy öldöklés napján, mikor a tornyok leomlanak. A Hold sápadt fénye olyanná lesz, mint a ragyogó napfény. A Nap fénye pedig hétszeresére erősödik: mintha hét Nap világítana egyszerre, amikor az Örökkévaló bekötözi népe sebeit, és meggyógyítja sérüléseiket, amelyeket csapásai okoztak. Nézzétek! Az Örökkévaló közeledik messziről! Izzó haragja súlyos terhét ki bírja el? Ajkán lángoló harag szavai, nyelvén megemésztő tűz igéi, lehelete, mint az áradó folyó, mely torkig ér. A pusztulás rostáját már kezébe vette, hogy a nemzeteket kirostálja, s a tévelygés zabláját teszi a népek szájába. Akkor fölzendül éneketek, mint mikor az ünnep estéje beköszönt. Szívetek úgy örvend, mint az ünnepi menetben, mikor az ujjongó sokaság énekelve vonul, hangszerekkel kísérve, az Örökkévaló hegyére, Izráel Kősziklájához. Akkor fölzendül az Örökkévaló dicsőséges hangja, és mindenki meghallja. Akkor izzó haragjában lesújt karja, és mindenki meglátja. Emésztő tűz lángjában, pusztító jégesőben, viharban, és tomboló orkán dühében meglátják az Örökkévalót cselekedni! Hangjára megretten Asszíria, mert botjával megveri az Örökkévaló.

Ésaiás 30:1-31 Karoli Bible 1908 (HUNK)

Jaj a pártos fiaknak, így szól az Úr, a kik tervet visznek véghez nélkülem, és szövetséget kötnek, de nem lelkem által, hogy bűnre bűnt halmozzanak! A kik Égyiptomba szállanak alá, és számat nem kérdezik meg, hogy meneküljenek a Faraónak oltalmába, és Égyiptom árnyékába rejtőzködjenek. És lesz néktek a Faraó oltalma szégyentekre, és az elrejtőzködés Égyiptom árnyékában gyalázatotokra. Mert már Zoánban voltak fejedelmei, és követei Hánesig érkezének. Megszégyenülnek mind a nép miatt, a mely nem használ nékik, a mely nem segít és nem használ, sőt szégyenökre és gyalázatukra lesz! Jövendölés dél barma ellen: A nyomor és szorongatás földén keresztül, a honnan nőstény és hím oroszlán és viperák és szárnyas sárkányok jőnek ki; viszik szamárcsikók hátán gazdagságukat, és a tevéknek púpján kincsöket a népnek, a mely pedig nem használ. Hitvány és üres Égyiptom segítsége, ezért nevezem őt nagyszájúnak, a ki veszteg ül, Most menj, írd ezt táblára nálok, és jegyezd föl könyvbe ezt, hogy megmaradjon az utolsó napra bizonyságul örökre. Mert pártütő nép ez, apát megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az Úr törvényét; Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat! Hagyjátok el az útat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izráelnek Szentjét! Azért így szól Izráel Szentje: Mivel megútáltátok e beszédet, és bíztok a nyomorgatásban és a hamisságban, és ezekre támaszkodtok: Azért e bűn olyan lesz tinéktek, mint a leesendő falhasadék, a mely már kiáll a magas kőfalon, a melynek aztán nagy hirtelen jő el romlása; És romlása olyan lesz, mint a fazekasok edényének romlása, a mely kimélés nélkül eltöretik, és nem találni töredéki közt oly cserepet, a melyen tűzhelyről tüzet lehetne vinni, avagy vizet meríteni a tócsából. Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erősségtek lett volna; de ti nem akarátok; Hanem ezt mondátok: Nem, sőt lóra ülvén, futunk; ezért futnotok kell; és gyors paripán elvágtatunk; ezért gyorsak lesznek üldözőitek. Ezer fut egynek riasztására, ötnek riasztására mind elfuttok, mígnem úgy maradtok, mint egy szál fenyő a hegytetőn, mint egy zászló a halmon. S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják. Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked; És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek! És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok. És megútáljátok megezüstözött bálványaitokat és megaranyozott képeiteket; kiszórod őket, mint az undokságot: ki innen! szólsz nékik. És ad esőt a magra, a melylyel a földet beveted, és a kenyér, a föld termése, bő és tápláló lesz, és széles mezőn legelnek nyájaid ama napon. A barmok és a szamarak, a melyek a földet szántják, sózott abrakkal élnek, a melyet megszórtak lapáttal és villával. És lesznek minden magas hegyen és emelkedettebb halmon patakok, folyamok a nagy öldöklés napján, mikor a tornyok leomlanak. És a holdnak fénye olyan lesz, mint a napnak fénye, és a napnak fénye hétszer nagyobb lesz, olyan, mint hét napnak napfénye; ama napon, a melyen az Úr beköti népe romlását, és vereségének sebét meggyógyítja! Ímé, az Úr neve jő messziről, haragja ég és sötét gomolygó füstje; ajkai rakvák haraggal, és nyelve, mint emésztő tűz! Lehellete, mint megáradott patak, a mely torkig ér, hogy megrostálja a népeket pusztulás rostájában, és tévelygés zabláját vesse a népségek szájába. És fölzendül éneketek, mint a szent ünnepnek éjszakáján, és örvendez szívetek, mint azé, a ki sípolva megy az Úr hegyére, Izráel kőszálához. És megzendíti az Úr dicsőséges szavát, karjának lesujtását megmutatja megbúsult haragjában és emésztő tűz lángjában, vízáradással, zivatarral és jégeső kövével. Mert az Úrnak szavától megretten Assiria, veri azt akkor vesszővel

Ésaiás 30:1-31 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)

Jaj a pártütő fiaknak – így szól az Úr –, akik tervet szőnek, de nélkülem, szerződést kötnek, de akaratom ellenére, vétket vétekre halmozva! Folyton Egyiptomba járnak, de engem nem kérdeznek meg. A fáraónál keresnek oltalmat, és menedéket Egyiptom árnyékában. De majd szégyent vallotok a fáraó oltalmával, és pironkodni fogtok amiatt, hogy Egyiptom árnyékába menekültök! Vezetői voltak már Cóanban, követei eljutottak Hánészig. Mind szégyent vallanak azzal a haszontalan néppel. Nem segít és nem használ, sőt szégyent és gyalázatot hoz. Fenyegető jövendölés Dél Behemótja ellen: A nyomorúság és elnyomás országába, ahol a nőstény és a hím oroszlán, a vipera és a repülő sárkány él, oda viszik szamarak hátán vagyonukat, tevék púpján kincseiket a haszontalan népnek, Egyiptomnak, melynek segítsége üres hiábavalóság. Ezért nevezem őt tehetetlen szörnyetegnek. Most pedig menj, és írd föl jelenlétükben egy táblára, jegyezd föl egy könyvbe, hogy megmaradjon mindvégig örökre szóló okmányként! Bizony engedetlen nép ez, hazug fiak, fiak, de nem akarnak hallgatni az Úr tanítására. Azt mondják a látóknak: Ne lássatok! – a látnokoknak pedig: Ne a valóságot lássátok! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, lássatok kedvünkre valókat! Hagyjátok abba ezt a módszert, változtassatok ezen az eljáráson! Hagyjatok békét nekünk Izráel Szentjével! Ezért így szól Izráel Szentje: Mivel megvetitek ezt az igét, zsarolásban és csalásban bíztok, ezekre támaszkodtok, azért úgy jártok bűnötökkel, mint a magas kőfal, ha megreped, és megdőlve leomlással fenyeget: bármely pillanatban összedőlhet. Darabokra törik, mint a fazekas korsója, melyet kíméletlenül összetörtek: nem lehet találni törmelékei között akkora cserepet sem, amivel parazsat lehet venni a tűzhelyről, vagy vizet meríteni a tócsából. Mert így szól az én Uram, az Úr, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok, inkább ezt mondjátok: Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk! Hát majd vágtatnotok kell! Gyorsan akartok hajtani? Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek! Egy ember fenyegetésére ezrével elfuttok, öt ember fenyegetésére úgy elfuttok, hogy nem marad más belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn és egy zászlórúd a halmon. De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek. Ne sírj többé, Sion népe, amely Jeruzsálemben laksz! Bizonyosan megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked. És bár szűkösen adott kenyeret, és kimérte a vizet az Úr, nem állítják többé félre tanítódat, hanem saját szemeddel láthatod tanítódat. Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le! Tisztátalannak fogjátok tartani az ezüsttel bevont bálványszobrokat és az arannyal borított istenszobrokat. Kiszórod azokat, mint valami undokságot, és ezt mondod: Ki veletek! Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földet, és kenyeret ad a föld terméséből, amely bőséges és tápláló lesz. Nyájad tágas legelőn legel azon a napon. Az ökrök és a szamarak, amelyek a szántóföldön dolgoznak, sózott abrakot esznek, amelyet lapáttal és villával raknak eléjük. Minden magas hegyen és kiemelkedő halmon pedig csatornák lesznek, vízvezető árkok, a nagy öldöklés napján, amikor leomlanak a vártornyok. Olyan lesz a sápadt hold fénye, mint az izzó nap fénye, az izzó nap fénye pedig hétszeres lesz, a nappali fény hétszerese, azon a napon, amikor az Úr bekötözi népe sérülését, és meggyógyítja a rajta ejtett sebet. Maga az Úr jön a távolból, haragja lángol, méltóságteljesen emelkedik. Ajkán bősz harag, nyelve, mint a perzselő tűz. Lehelete olyan, mint az áradó patak, amely nyakig ér, szakadozott rostában rostálja a népeket, és tévútra vezető zablát vet a népek szájába. Úgy fogtok énekelni, mint az ünnepszentelés éjjelén, szívetek pedig úgy örül, mint a zarándok, aki fuvolaszó mellett megy az Úr hegyére, Izráel Kősziklájához. Fölmorajlik az Úr fenséges szava, láthatóvá lesz sújtó karja, felbőszült haragjában, perzselő tűz lángjában, orkánban, zivatarban és jégverésben. Megretten Asszíria az Úr szavától. Bottal veri meg.

Ésaiás 30:1-31 Revised Hungarian Bible (RÚF)

Jaj a pártütő fiaknak – így szól az ÚR –, akik tervet szőnek, de nélkülem, szerződést kötnek, de akaratom ellenére, vétket vétekre halmozva! Folyton Egyiptomba járnak, de engem nem kérdeznek meg. A fáraónál keresnek oltalmat, és menedéket Egyiptom árnyékában. De majd szégyent vallotok a fáraó oltalmával, és pironkodni fogtok amiatt, hogy Egyiptom árnyékába menekültetek! Bár vezetői voltak már Cóanban, és követei Hánészig jutottak, mind szégyent vallanak azzal a haszontalan néppel. Nem segít és nem használ, sőt szégyent és gyalázatot hoz. Fenyegető jövendölés Dél Behemótja ellen: A nyomorúság és elnyomás országába, ahol a nőstény és a hím oroszlán, a vipera és a repülő sárkány él, oda viszik szamarak hátán vagyonukat, tevék púpján kincseiket a haszontalan népnek, Egyiptomnak, melynek segítsége üres hiábavalóság. Ezért nevezem őt így: Rahab, a tehetetlen! Most pedig menj, és írd föl a szemük láttára egy táblára, jegyezd föl egy könyvbe, hogy megmaradjon mindvégig örökre szóló okmányként! Bizony, engedetlen nép ez, hazug fiak; fiak, akik nem akarnak hallgatni az ÚR tanítására. Azt mondják a látóknak: Ne lássatok! – a látnokoknak pedig: Ne a valóságot lássátok! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, lássatok kedvünkre valókat! Térjetek le az útról, hagyjátok el a helyes ösvényt; hagyjatok békét nekünk Izráel Szentjével! Ezért így szól Izráel Szentje: Mivel megvetitek ezt az igét, zsarolásban és csalásban bíztok, ezekre támaszkodtok, azért úgy jártok bűnötökkel, mint a magas kőfal, ha megreped, és megdőlve leomlással fenyeget: bármely pillanatban összedőlhet. Darabokra törik, mint az agyagkorsó, melyet kíméletlenül összetörtek úgy, hogy darabjai között nem lehet találni akkora cserepet, amivel a tűzhelyről parazsat lehetne venni, vagy a tócsából vizet lehetne meríteni. Mert így szól az én Uram, az ÚR, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok, inkább ezt mondjátok: Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk! Hát majd vágtatnotok kell! Gyorsan akartok hajtani? Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek! Egy ember fenyegetésére ezrével elfuttok, öt ember fenyegetésére úgy elfuttok, hogy nem marad más belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn és egy zászlórúd a halmon. De még vár az ÚR, hogy megkegyelmezhessen, készen áll arra, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az ÚR, boldogok mindazok, akik benne reménykednek. Ne sírj többé, Sion népe, Jeruzsálem lakója! Bizonyosan megkegyelmez az ÚR, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked. És bár szűkösen adott kenyeret, és kimérte a vizet az Úr, nem állítják többé félre tanítódat, hanem saját szemeddel láthatod tanítódat. Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra le ne térjetek! Tisztátalannak fogod tartani az ezüsttel bevont bálványaidat és az arannyal borított istenszobraidat. Kihajítod azokat, mint valami undorító dolgot, ezekkel a szavakkal: Ki innen veletek! Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földed, és kenyeret ad a föld terméséből, amely bőséges és tápláló lesz. Nyájad tágas mezőn legel azon a napon. Az ökrök és a szamarak, amelyek a szántóföldön dolgoznak, sózott abrakot esznek, amelyet lapáttal és villával raknak majd eléjük. Minden magas hegyen és kiemelkedő halmon pedig csatornák lesznek, vízvezető árkok, a nagy öldöklés napján, amikor leomlanak a vártornyok. Olyan lesz a sápadt hold fénye, mint az izzó nap fénye, az izzó nap fénye pedig hétszeres lesz, a nappali fény hétszerese azon a napon, amikor az ÚR bekötözi népe sérülését, és meggyógyítja a rajta ejtett sebet. Maga az ÚR jön a távolból, haragja lángol, egyre emelkedik, méltóságteljesen. Ajkán bősz harag, nyelve, mint a perzselő tűz, lehelete olyan, mint az áradó patak, amely az ember nyakáig ér. Szakadozott rostában rostálja a népeket, és tévútra vezető zablát vet a népek szájába. Akkor majd úgy fogtok énekelni, mint az ünnepszentelés éjjelén, és szívből örvendeztek majd, mint a zarándok, aki fuvolaszó mellett az ÚR hegyére, Izráel Kősziklájához érkezik. Fölmorajlik az ÚR fenséges szava, láthatóvá lesz sújtó karja, felbőszült haragjában, perzselő tűz lángjában, orkánban, zivatarban és jégverésben. Asszíria megretten az ÚR szavától, aki bottal sújt le rá!