Ezékiel 34:1-31

Megosztás

Ezékiel 34:1-31 Revised Hungarian Bible (RÚF)

Így szólt hozzám az ÚR igéje: Emberfia! Prófétálj Izráel pásztorairól! Prófétálj, és mondd meg a pásztoroknak: Így szól az én Uram, az ÚR: Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak? A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a kövéret levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek! A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem erőszakosan és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk. Szétszóródtak, mint akiknek nincs pásztoruk, mindenféle mezei vad eledele lettek, úgy szétszóródtak. Ott bolyongott nyájam minden hegyen és minden magas halmon; szétszóródott nyájam az egész föld színén, és nincs aki utána eredjen, nincs aki megkeresse. Ezért ti, pásztorok, halljátok meg az ÚR igéjét: Életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR –: Mivel préda lett a nyájam, mindenféle mezei vad eledele lett a nyájam, mint amelynek nincs pásztora, pásztoraim nem eredtek a nyájam után, hanem önmagukat legeltették a pásztorok, nem a nyájamat legeltették, ezért ti, pásztorok, halljátok meg az ÚR igéjét! Így szól az én Uram, az ÚR: Én most a pásztorok ellen fordulok, és számon kérem tőlük a nyájamat. Gondoskodom róla, hogy ne ők legeltessék a nyájat, magukat sem fogják többé legeltetni a pásztorok. Kiragadom szájukból juhaimat, és többé nem esznek belőlük. Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre; Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén fogom legeltetni őket. Jó legelőn fogom legeltetni őket, és Izráel magas hegyein fognak majd tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet – így szól az én Uram, az ÚR. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell. De köztetek is igazságot teszek, juhaim – így szól az én Uram, az ÚR –, bárány és bárány között, kosok és bakok között. Nem elég nektek, hogy a legjobb legelőn legeltek? Miért tapossátok össze lábatokkal a többi legelőt? Tiszta vizet isztok. Miért zavarjátok föl lábatokkal, amit otthagytok? Azt legeljék az én juhaim, amit a lábatok összetaposott, és azt igyák, amit a lábatok fölzavart? Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Majd én igazságot teszek kövér bárány és sovány bárány között. Oldalatokkal és vállatokkal taszigáljátok, és szarvatokkal öklelitek félre a gyöngéket, míg csak ki nem szorítjátok őket. De én megszabadítom juhaimat, és nem esnek többé zsákmányul, mert igazságot teszek bárány és bárány között! Egyetlen pásztort rendelek föléjük, hogy legeltesse őket: szolgámat, Dávidot. Ő fogja legeltetni őket, ő lesz a pásztoruk. Én, az ÚR, Istenük leszek, szolgám, Dávid pedig fejedelmük lesz. Én, az ÚR, megmondtam! Szövetséget kötök velük, hogy békében éljenek: kipusztítom az országból a vadállatokat, biztonságban lakhatnak majd a pusztában, és az erdőkben is alhatnak. Áldást adok nekik hegyem körül, esőt adok idejében: áldásos esők lesznek. A mező fája megadja gyümölcsét, a föld is megadja termését, biztonságban élnek földjükön. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor darabokra töröm igájukat, és kiszabadítom őket azok kezéből, akiket szolgálnak. Nem esnek többé zsákmányul a népeknek, és nem falják fel őket a vadállatok, hanem biztonságban laknak, senki sem háborgatja majd őket. Híres ültetvényt sarjasztok nekik, nem hal éhen többé senki az országban, és nem kell tűrniük többé a népek gyalázkodását. Akkor majd megtudják, hogy én, az ÚR, az ő Istenük, velük vagyok, és hogy ők, Izráel háza, az én népem – így szól az én Uram, az ÚR. Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek! – így szól az én Uram, az ÚR.

Ezékiel 34:1-31 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)

Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: „Ember fia, prófétálj Izráel népének pásztorai ellen! Prófétálj, és mondd a pásztoroknak: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Jaj a pásztoroknak, akik csak magukkal törődnek! Hát a pásztornak nem a nyájra kell gondot viselnie?! A juhok tejét isszátok, a gyapjúval ruházkodtok, a hízottakat levágjátok, de a nyájjal nem törődtök! A gyengét nem erősítitek, a beteget nem gyógyítjátok, a törött lábút nem kötözitek be, ha elkószál, nem mentek utána, ha eltéved, nem keresitek meg, csak uralkodtok rajtuk, kemény szívvel és kegyetlenül! Nyájam szétszóródott, mert nincs pásztoruk, elszéledtek, és vadak szaggatták szét őket. Juhaim szétszóródtak, és egyedül kóboroltak, hegyeken és dombokon tévelyegtek, szétszéledtek mindenfelé a földön, de senki sem törődött velük, senki sem nézett utánuk.” Halljátok meg hát, ti pásztorok az Örökkévaló szavát! „Életemre mondom — ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló —, hogy nyájam vadak zsákmánya lett, bárányaimat mezei vadak szaggatták széjjel, mert nem volt pásztoruk! Pásztoraim nem viseltek gondot nyájamra, csak magukkal törődtek, nyájamra nem viseltek gondot!” Halljátok meg hát, pásztorok, az Örökkévaló szavát! Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: „Nézzétek! A pásztorok ellen fordulok, számon kérem nyájamat rajtuk, és elszámolok velük. Többé nem pásztorolják nyájamat, felmondok nekik, elküldöm őket! Nem hizlalják magukat juhaimmal, kimentem kezükből bárányaimat, nem falják fel őket többé soha!” Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ezentúl magam viselek gondot a nyájamra, én leszek a pásztoruk, s megkeresem őket! Azon a napon megállok közöttük, ahogy a pásztor áll elszéledt nyája között, és megkeresem őket, mindegyiket! Felkutatom juhaimat, kiszabadítom őket mindenhonnan, ahová szétszóródtak azon a sötét és borús napon. Kihozom őket a nemzetek közül, összegyűjtöm nyájamat a messzi földekről, s beviszem őket földjükre. Én leszek a pásztoruk Izráel hegyein, meg a folyók mellett, és gondjukat viselem az ország minden lakóhelyén. Jó legelőkön legeltetem őket, Izráel magas hegyein lesz nyugvóhelyük. Ott fognak megpihenni, jó akolban, dús legelőn legelnek majd Izráel hegyein. Magam legeltetem nyájamat, s a pihenőhelyükre vezetem őket.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. „Eltévedt juhaimat megkeresem, amelyik elkószált, visszahozom, a törött lábút bekötözöm, a gyengét erősítem, az erőseket szemmel tartom. Pásztorolom mindegyiket, ahogyan kell, igazsággal és ítélettel. Köztetek is igazságot teszek, hiszen nyájam vagytok — azt mondja Uram, az Örökkévaló. — Rendet teremtek a juhok között, igazságot teszek a kosok és bakok között. Nem elég nektek, hogy dús füvet legeltek? Miért tapossátok össze a maradékát a többiek orra előtt? Tiszta friss vizet ihattok, miért zavarjátok össze azt a többiek orra előtt? Azt legelje nyájam, amit összetiportatok? Azt a zavaros vizet igyák, amelyet ti kavartatok föl?” Ezért azt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: „Magam teszek igazságot juhaim között, magam ítélek hízott és sovány juhaim között. Ti kövérek, a gyengéket félrelökdösitek, szarvatokkal öklelitek, egészen elüldözitek őket! Megszabadítom hát juhaimat, hogy ne essenek zsákmányul a vadaknak, s igazságot teszek juhaim között. Egyetlen pásztor kezére bízom őket, szolgámat rendelem föléjük, Dávidot. Ő viseli gondjukat, legelteti és vezeti őket. Ő lesz nyájam pásztora! Én, az Örökkévaló leszek Istenük; szolgám, Dávid pedig a fejedelmük. Így lesz, mert én mondtam ezt, az Örökkévaló! Szövetséget kötök velük békességre és bőségre, a gonosz vadállatokat pedig kiirtom a földről. Nyájam biztonságban legelhet a tágas legelőn, nyugton pihenhet az erdőkben. Megáldom nyájamat, és mind, akik magaslatom körül laknak, esőt adok nekik idejében, áldásom záporozik rájuk bőségesen. A gyümölcsfák bőven teremnek majd, gazdag aratást hoz a szántóföld, nyájam pedig biztonságban élhet földjén. Akkor megtudjátok, akkor megértitek, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki letöröm nyakatokról az igát, és megszabadítom nyájamat azoktól, akik szolgaságban tartották őket. Nem lesznek többé zsákmányul a nemzeteknek, nem szaggatják szét őket a vadak, hanem áldott nyugalomban tanyáznak, senkitől sem kell félniük. Olyan földet adok nekik, amelyen gyönyörű kerteket művelnek, gyümölcseik messze földön híresek lesznek, éhínség nem sanyargatja őket soha, többé nem gúnyolják őket a nemzetek. Akkor végre mind megértik, megtudják, hogy én, az Örökkévaló vagyok Istenük, ők pedig népem, Izráel nemzete.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. „Bizony, juhaim vagytok, legelőim nyája, emberek! Én pedig Istenetek vagyok.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

Ezékiel 34:1-31 Karoli Bible 1908 (HUNK)

És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, a kik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak? A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek. A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok; Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak; Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, a ki keresné, sem a ki tudakozódnék utána. Annakokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománynyá lőn, és lőn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagokat, és az én nyájamat nem legeltették; Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét: Így szól az Úr Isten: Ímé, megyek a pásztorok ellen, és előkérem nyájamat az ő kezökből, s megszüntetem őket a nyáj legeltetésétől, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagokat, s kiragadom juhaimat szájokból, hogy ne legyenek nékik ételül. Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána. Miképen a pásztor tudakozódik nyája után, a mely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom őket minden helyről, a hova szétszóródtak a felhőnek s borúnak napján. És kihozom őket a népek közül s egybegyűjtöm a földekről, és beviszem őket az ő földjökre, és legeltetem őket Izráel hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén. Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelőn legelnek Izráel hegyein. Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg őket, ezt mondja az Úr Isten; Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, és legeltetem őket úgy, mint illik. Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten, ímé én ítéletet teszek juh és juh között, a kosok és bakok közt. Avagy kevés-é néktek, hogy a jó legelőt legelitek, hogy még legelőitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját iszszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok? És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, s lábaitok zavarását iszszák! Annakokáért így szól az Úr Isten hozzájok: Ímé én, én teszek ítéletet kövér és ösztövér juh között, Mivelhogy oldallal és vállal eltaszíttok és szarvaitokkal elökleltek minden erőtelent, míg szétszórván, azokat kiűzitek; És megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet teszek juh és juh között. És állatok föléjök egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse őket: az én szolgámat, Dávidot, ő legelteti őket s ő lesz nékik pásztoruk. Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenök, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttök. Én, az Úr mondottam. És szerzek ő velök békességnek frigyét, és megszüntetem a gonosz vadakat a földről, hogy bátorságosan lakhassanak a pusztában és alhassanak az erdőkben. És adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek. A mező fája megadja gyümölcsét s a föld megadja termését, és lesznek földjökön bátorságosan, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eltöröm jármok keresztfáit, és kimentem őket azok kezéből, kik őket szolgáltatják. És nem lesznek többé prédául a pogányoknak, s a föld vadai nem eszik meg őket; és laknak bátorságosan, s nem lesz, a ki felijeszsze őket. És támasztok nékik drága plántaföldet, hogy többé meg ne emésztessenek éhség miatt a földön, s ne viseljék többé a pogányok gyalázatát; És megismerik, hogy én, az Úr, az ő Istenök, velök vagyok, és ők népem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten; Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten.

Ezékiel 34:1-31 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)

Így szólt hozzám az Úr igéje: Emberfia! Prófétálj Izráel pásztorairól! Prófétálj, és mondd meg a pásztoroknak: Így szól az én Uram, az Úr: Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak? A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a kövéret levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek! A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem erőszakosan és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk. Szétszóródtak, mint akiknek nincs pásztoruk, mindenféle mezei vad eledelévé lettek, úgy szétszóródtak. Tévelygett nyájam minden hegyen és minden magas halmon; szétszóródott nyájam az egész föld színén, és nincs aki utána járjon, nincs aki megkeresse. Ezért ti, pásztorok, halljátok meg az Úr igéjét: Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –: Mivel prédává lett a nyájam, és mindenféle mezei vad eledelévé lett a nyájam, mint amelynek nincs pásztora, pásztoraim nem jártak nyájam után, hanem önmagukat legeltették a pásztorok, nem a nyájamat legeltették, ezért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr igéjét! Így szól az én Uram, az Úr: Én most a pásztorok ellen fordulok, és számonkérem tőlük a nyájamat. Véget vetek annak, hogy ők legeltessék a nyájat, magukat sem fogják többé legeltetni a pásztorok. Kiragadom szájukból juhaimat, és nem esznek belőlük többé. Mert így szól az én Uram, az Úr: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre. Legeltetni fogom őket Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén. Jó legelőn legeltetem majd őket, és Izráel magas hegyein fognak tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet – így szól az én Uram, az Úr. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell. De köztetek is igazságot teszek, juhaim – így szól az én Uram, az Úr –, bárány és bárány között, kosok és bakok között. Nem elég nektek, hogy a legjobb legelőn legeltek? Miért tapossátok össze lábatokkal a többi legelőt? Tiszta vizet isztok. Miért zavarjátok föl lábatokkal, amit ott hagytok? Azt legeljék az én juhaim, amit a ti lábatok összetaposott, és azt igyák, amit a ti lábatok fölzavart? Ezért így szól az én Uram, az Úr: Majd én igazságot teszek kövér bárány és sovány bárány között. Oldalatokkal és vállatokkal taszigáljátok, és szarvaitokkal öklelitek félre a gyöngéket, míg csak ki nem szorítjátok őket. De én megszabadítom juhaimat, és nem esnek többé zsákmányul, mert igazságot teszek bárány és bárány között! Egyetlen pásztort rendelek föléjük, hogy legeltesse őket: szolgámat, Dávidot. Ő fogja legeltetni őket, ő lesz a pásztoruk. Én, az Úr, Istenük leszek, szolgám, Dávid pedig fejedelmük lesz. Én, az Úr, megmondtam! Szövetséget kötök velük, hogy békéjük legyen: kipusztítom az országból a vadállatokat, biztonságban lakhatnak majd a pusztában, és az erdőkben is alhatnak. Áldást adok nekik hegyem körül, esőt adok idejében: áldásos esők lesznek. A mező fája megadja gyümölcsét, a föld is megadja termését, biztonságban élnek földjükön. Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor darabokra töröm igájukat, és kiszabadítom őket azok kezéből, akiket szolgálnak. Nem esnek többé zsákmányul a népeknek, és nem falják fel őket a vadállatok, hanem biztonságban lakhatnak, mert senki sem rémítgeti őket. Híres ültetvényt sarjasztok nekik, nem hal éhen többé senki az országban, és nem kell tűrniük többé a népek gyalázkodását. Akkor megtudják, hogy én, az Úr, az ő Istenük, velük vagyok, és hogy ők, Izráel háza, az én népem – így szól az én Uram, az Úr. Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek! – így szól az én Uram, az Úr.