2 Királyok 13:10-21
2 Királyok 13:10-21 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Jóásnak, Júda királyának a harminchetedik évében lett Izráel királya Jóás, Jóáház fia Samáriában, tizenhat esztendeig. Azt tette, amit rossznak lát az ÚR; nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt, hanem folytatta azokat. Jóás egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, és hőstettei, amikor háborút viselt Amacjá júdai király ellen, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben. Pihenni tért Jóás őseihez, és Jeroboám ült a trónjára. Jóást pedig eltemették Samáriában Izráel királyai mellé. Amikor Elizeus abba a betegségbe esett, amelyben később meghalt, elment hozzá Jóás, Izráel királya; ráborulva sírt, és ezt mondta: Atyám! Atyám! Izráel harci kocsijai és lovasai! Elizeus ezt mondta neki: Fogj íjat és nyilakat! Ő íjat és nyilakat fogott a kezébe. Majd ezt mondta Elizeus Izráel királyának: Feszítsd ki kezeddel az íjat! Amikor kifeszítette a kezével, Elizeus rátette kezét a király kezére. Azután ezt mondta: Nyisd ki a keletre néző ablakot! A király kinyitotta. Elizeus ezt mondta: Lőj! Ő pedig lőtt. Akkor így szólt: Az ÚR szabadításának a nyila ez, az Arámtól megszabadító nyíl, mert teljesen le fogod verni Arámot Áféknál! Azután ezt mondta: Fogd a nyilakat! Ő kézbe fogta. Ekkor így szólt Izráel királyához: Üss a földre! Ő ráütött a földre háromszor, azután megállt. Megharagudott rá ezért az Isten embere, és ezt mondta: Ötször vagy hatszor kellett volna ütnöd, akkor teljesen levernéd Arámot, de így csak háromszor vered meg Arámot. Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A következő esztendőben móábi rablócsapatok törtek be az országba. Éppen akkor temettek egy embert, de amikor meglátták a rablócsapatot, belökték azt az embert Elizeus sírjába, és elmentek. Az az ember pedig hozzáérve Elizeus teteméhez, életre kelt, és talpra állt.
2 Királyok 13:10-21 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Jóásnak, Júda királyának a harminchetedik évében lett Izráel királya Jóás, Jóáház fia Samáriában, tizenhat esztendeig. Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt, hanem folytatta azokat. Jóás egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, és hőstettei, amikor háborút viselt Amacjá júdai király ellen, meg vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. Azután Jóás pihenni tért őseihez, és Jeroboám ült a trónjára. Jóást pedig eltemették Samáriában Izráel királyai mellé. Amikor Elizeus abba a betegségbe esett, amelyben később meghalt, elment hozzá Jóás, Izráel királya, ráborulva sírt, és ezt mondta: Atyám, atyám, Izráel harci kocsija és annak hajtója! Elizeus ezt mondta neki: Fogj íjat és nyilakat! Ő íjat és nyilakat fogott a kezébe. Majd ezt mondta Elizeus Izráel királyának: Feszítsd ki kezeddel az íjat! Amikor kifeszítette a kezével, Elizeus rátette kezét a király kezére. Azután ezt mondta: Nyisd ki a keletre néző ablakot! A király kinyitotta. Elizeus ezt mondta: Lőj! Ő pedig lőtt. Akkor így szólt: Az ÚR szabadításának a nyila ez, az Arámtól megszabadító nyíl, mert véglegesen levered majd Arámot Aféknál! Azután ezt mondta: Fogd a nyilakat! Ő kézbe vette azokat. Ekkor így szólt Izráel királyához: Üss a földre! Ő ráütött a földre háromszor, azután megállt. Megharagudott rá ezért az Isten embere, és ezt mondta: Ötször vagy hatszor kellett volna ütnöd, akkor végleg levernéd Arámot! Így azonban csak háromszor vered meg Arámot. Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A következő esztendőben móábi rablócsapatok törtek be az országba. Éppen akkor temettek egy embert, de amikor meglátták a rablócsapatot, belökték azt az embert Elizeus sírjába, és elmentek. Az az ember pedig hozzáérve Elizeus teteméhez, életre kelt, és talpra állt.
2 Királyok 13:10-21 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Jóás, Júda királya uralkodásának 37. évében lett Jóás, Jóáház fia Izráel királya, és 16 évig uralkodott Samáriában. Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Ragaszkodott Jeroboámnak, Nebát fiának bűneihez, amelyekkel bűnbe vezette Izráelt. Ezektől ő sem tért el, hanem folytatta azokat. Jóásnak, Izráel királyának egyéb dolgait, mindazt, amit tett; meg hőstetteit, amikor harcolt Amacjá, Júda királya ellen — följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. Azután meghalt Jóás, és eltemették Samáriában Izráel előbbi királyai mellé. Izráel trónján a fia, Jeroboám követte. Elizeus megbetegedett — és később bele is halt ebbe a betegségbe. Jóás, Izráel királya meglátogatta Elizeust, és ráborulva siratta: „Atyám! Atyám! Izráel harci szekerei és lovai!” Elizeus ezt mondta neki: „Vedd a kezedbe íjadat és nyilaidat!” Jóás így is tett. Majd ezt mondta a királynak Elizeus: „Feszítsd meg az íjat!” Amikor Jóás megfeszítette az íjat, Elizeus rátette kezét a király kezére, és azt mondta: „Tárd ki az ablakot kelet felé!” Majd miután a király kinyitotta, szólt neki: „Most lődd ki a nyilat!” A király ellőtte a nyílvesszőt, s akkor Elizeus így szólt: „Látod, ez az Örökkévaló szabadításának a nyila, amellyel megszabadítja Izráelt Arámtól! Mert megsemmisítő győzelmet aratsz az arám sereg fölött Afék mellett.” Majd még ezt mondta a királynak: „Most fogd meg a nyílvesszőket, és üss a földre!” Jóás fogta a nyílvesszőket és háromszor a földre ütött velük, de azután abbahagyta. Isten embere megharagudott, és ezt kiáltotta: „Miért hagytad abba? Ötször vagy hatszor kellett volna a földre ütnöd, akkor a teljes megsemmisülésig megverted volna Arám hadseregét! De így csak háromszor fogod legyőzni őket.” Ezután Elizeus meghalt, és eltemették. A következő tavaszon — szokásuk szerint — moábi rablócsapatok portyáztak Izráel területén. Éppen akkor egy férfit temettek, s hirtelen meglátták az egyik moábi rablócsapatot. Emiatt a holttestet sietve betették Elizeus sírkamrájába. Azonban, ahogy a halott teste hozzáért Elizeus csontjaihoz, a férfi életre kelt, és talpra állt.
2 Királyok 13:10-21 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Joásnak, a Júda királyának harminczhetedik esztendejében lett a király Joás, a Joákház fia, Izráelen Samariában, tizenhat esztendeig. És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, és nem távozék el Jeroboámnak, a Nébát fiának semmi bűnétől, a ki az Izráelt bűnbe ejté, hanem azokban járt. Joásnak egyéb dolgai pedig és valamit cselekedett és az ő erőssége, a melylyel Amásia, a Júda királya ellen harczolt, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében? És elaluvék Joás az ő atyáival, és Jeroboám ült az ő királyi székibe; és eltemetteték Joás Samariában, az Izráel királyai mellé. És megbetegedett Elizeus olyan betegséggel, a melybe bele is halt, és lement hozzá Joás, az Izráel királya, és arczára borulván sírt és monda: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És monda néki Elizeus: Végy kézívet és nyilakat. És ő kézívet és nyilakat vett kezébe. Akkor monda az Izráel királyának: Fogd meg kezeddel a kézívet. És ő megfogván azt kezével, Elizeus is rátette kezeit a király kezeire; És monda: Nyisd ki az ablakot napkelet felől. És mikor kinyitotta, monda Elizeus: Lőjj! És lőtt. Akkor monda: Az Úrnak győzedelmes nyíla ez, győzedelmes nyíl a Siriabeliek ellen; mert megvered a Siriabelieket Afekben a megsemmisülésig. Monda azután: Vedd fel a nyilakat. És felvette. Ő pedig monda az Izráel királyának: Lőjj a földbe, és bele lőtt a földbe háromszor; azután abbahagyta. Akkor megharaguvék reá az Isten embere, és monda: Ötször vagy hatszor kellett volna lőnöd, akkor megverted volna a Siriabelieket a megsemmisülésig; de így már csak háromszor vered meg a Siriabelieket. Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A moábita portyázó csapatok pedig az országba törtek a következő esztendőben. És történt, hogy egy embert temettek, és mikor meglátták a csapatokat, gyorsan odatették azt az embert az Elizeus sírjába; de a mint odajutott és hozzáért az Elizeus tetemeihez, megelevenedett és lábaira állott.