2 Korinthus 1:12-24
2 Korinthus 1:12-24 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek. Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig; A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az Úr Jézus napján. És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet; És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába. Hát ezt akarva, vajjon könnyelműen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen? De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem. Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne. Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk. A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az; A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe. Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba. Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok.
2 Korinthus 1:12-24 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Mert mi azzal dicsekszünk, hogy minden dolgunkban tiszta szívvel, isteni egyszerűséggel és őszinteséggel jártunk el. Nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével végeztük el, ami ránk volt bízva. A saját lelkiismeretünk is tanúskodik erről. Különösképpen érvényes ez arra, ahogyan közöttetek viselkedtünk, mert amit nektek írtunk, abban nincs semmi hátsó szándék. Ezért ha elolvassátok, megérthetitek — és valóban remélem, hogy teljesen meg is fogtok érteni engem is, meg a leveleimet is! Hiszen részben már meg is értettétek, hogy őszintén büszkék lehettek ránk, ahhoz hasonlóan, ahogyan mi is dicsekedni fogunk veletek az Úr Jézus Napján. Ami engem illet, én mindig is biztos voltam ebben, s ezért határoztam el, hogy először titeket látogatlak meg, hogy kétszeres áldást kapjatok. Azt terveztem ugyanis, hogy tőletek Macedóniába, onnan visszatérőben pedig újra hozzátok megyek. Azután ti segítettetek volna nekem, hogy továbbutazzam Júdeába. Ezt a tervemet azonban meg kellett változtatnom. Azt gondoljátok talán, hogy ezt meggondolatlanul tettem? Vagy, hogy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagyis „igent” mondok, miközben azt gondolom, hogy „nem”? Amilyen biztos, hogy Isten megbízható, és azt is gondolja, amit mond, olyan biztos, hogy amit nektek mondunk, az is megbízható. Ha azt mondjuk, hogy „igen”, akkor az soha nem jelentheti azt, hogy „nem”! Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit nektek Szilvánusz, Timóteus és én hirdettünk, nem olyan, hogy egyszerre jelentene „igen”-t és „nem”-et. Jézus maga az isteni „igen”! Mert Istennek minden ígérete Jézus Krisztus által vált „igen”-né, és az ő közreműködésével valósul meg a végső „Ámen” is, vagyis az ígéretek maradéktalan beteljesülése. Ez pedig rajtunk keresztül történik, és Isten dicsőségét fogja szolgálni. Mert Isten az, aki Krisztusban veletek együtt megerősít minket és különleges módon megáldott bennünket. Meg is jelölt minket a pecsétjével, és szívünkbe adta a Szent Szellemet, aki örökségünk előlege és biztosítéka. Isten a tanúm, hogy csak azért nem mentem még vissza hozzátok Korinthusba, hogy kíméljelek titeket. Mert nem uralkodni akarunk rajtatok, vagy ellenőrzést gyakorolni a hitetek fölött, hiszen erősen álltok a hitben. Mi ugyanis a munkatársaitok vagyunk, hogy az örömötök teljes legyen.
2 Korinthus 1:12-24 Hungarian Bible by Lajos Csia (CSIA)
Mert a mi dicsekedésünk, a mi lelkiismeretünk bizonyságtétele abban áll, hogy isteni szentségben és napfénytiszta őszinteséggel nem a hús bölcsességével, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világban, leginkább nálatok. Mert nem írunk egyébről nektek, mint amit pontosan ismertek, sőt, amire ráismertek és remélem, hogy mindvégig felismeritek majd, mint ahogy legalább részben már kiismertetek minket, mert hiszen dicsekesztek velünk, mint ahogy mi is fogunk veletek Urunknak, Jézusnak napján. Azzal a bizakodással szándékoztam én korábban hozzátok menni, hogy második kegyelemben részesüljetek, hogy rajtatok keresztül elmehetek Macedóniába és Macedóniából újra hozzátok mehetek, hogy azután ti indítsatok útnak Júdeába. Mikor ez a szándék bennem volt, vajon könnyelműség vezetett? Vagy amit szándékozom, a hús indítására szándékozom? Hogy nálam az „igen-igen” „nem-nem” is lehet? De hű az Isten, aki tanú rá, hogy hozzátok intézett szavunk nem igen és nem volt. Mert az Isten Fia, a Krisztus Jézus, akit mi, én, Szilvánusz és Timóteus köztetek hirdettünk, nem lett Igenné és Nemmé, hanem az Igen valósult meg benne. Mert ahány ígérete van az Istennek, az mind igenné lett őbenne, azért Ámen is ő általa lesz meg, Istennek dicsőségül, rajtunk keresztül. Az pedig, aki bennünket veletek együtt a Krisztusban megszilárdít, és aki fel is kent bennünket, Isten maga. Ő az, aki el is pecsételt minket és szívünkbe adta a Szellem foglalóját. Istent hívom tanúul a lelkem mellé, hogy csak azért nem mentem még el Korintusba, mert kíméltelek titeket. Mert mi nem uralkodunk hiteteken, hanem örömötöknek vagyunk munkatársai, mert hisz hit által álltok.
2 Korinthus 1:12-24 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Mert ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy az Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek. Mert nem írtunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek, sőt remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni, ahogyan részben meg is értettetek minket: hogy ti velünk dicsekedtek, amiképpen mi is veletek a mi Urunk Jézus napján. Ezzel a bizodalommal akartam már előbb hozzátok menni, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben. Aztán tőletek akartam átmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok menni, hogy ti bocsássatok útra Júdeába. Amikor tehát ezt akarom, vajon könnyelmű vagyok-e? Vagy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagy hogy énnálam az „igen” egyszersmind „nem” is? Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt „igen” és „nem”. Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek mi, tudniillik én, Szilvánusz és Timóteus hirdettünk, nem lett „igen”-né is meg „nem”-mé is, hanem az „igen” valósult meg őbenne. Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk. Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az. Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe. Én pedig az Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba. Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben.
2 Korinthus 1:12-24 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Mert ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek. Mert nem írunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek, sőt remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni, ahogyan részben meg is értettetek minket: mert ti velünk dicsekedtek, amiképpen mi is veletek a mi Urunk Jézus napján. Ezzel a bizodalommal akartam már előbb hozzátok menni, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben. Azután tőletek akartam átmenni Makedóniába, és Makedóniából ismét hozzátok menni, hogy ti bocsássatok útra Júdeába. Amikor tehát ezt akarom, vajon könnyelmű vagyok-e? Vagy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagy hogy énnálam az „igen” egyszersmind „nem” is? Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt „igen” és „nem”. Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek hirdettünk, én magam, Szilvánusz és Timóteus, nem lett „igen”-né is meg „nem”-mé is, hanem az „igen” valósult meg őbenne. Mert Istennek minden ígéretére őbenne van az igen, és ezért általa mondunk áment Isten dicsőségére. Isten pedig, aki minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe. Én pedig Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba. Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben.