2 Krónika 6:1-42

Megosztás

2 Krónika 6:1-42 Revised Hungarian Bible (RÚF)

Akkor ezt mondta Salamon: Az ÚR mondta, hogy homályban kíván lakni. Lakóházat építettem neked, maradandót, örök lakóhelyül. Azután megfordult a király, és megáldotta Izráel egész gyülekezetét, miközben Izráel egész gyülekezete állt. Ezt mondta: Áldott az ÚR, Izráel Istene, aki ígéretet tett apámnak, Dávidnak, és azt hatalmával be is teljesítette. Ezt mondta: Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet Egyiptom földjéről, nem választottam ki egyetlen várost sem Izráel törzseiből, hogy házat építsenek ott az én nevemnek, és nem választottam ki senkit, hogy fejedelme legyen népemnek, Izráelnek. De most kiválasztottam Jeruzsálemet, hogy ott legyen a nevem, és kiválasztottam Dávidot, hogy népemnek, Izráelnek a vezetője legyen. De amikor apám, Dávid házat akart építeni Izráel Istene, az ÚR nevének tiszteletére, akkor ezt mondta apámnak, Dávidnak az ÚR: Azzal, hogy házat akartál építeni a nevem tiszteletére, jót akartál. De te nem építheted föl azt a házat, hanem a fiad, aki a te véredből származik, ő építi majd föl azt a házat nevem tiszteletére. Az ÚR beteljesítette ígéretét, amit tett, mert amikor apámnak, Dávidnak a helyére léptem, és Izráel trónjára ültem, ahogyan megígérte az ÚR, fölépítettem ezt a házat Izráel Istene, az ÚR nevének tiszteletére. És elhelyeztem ott a ládát, abban van az ÚR szövetsége, amelyet Izráel fiaival kötött. Azután odaállt Salamon az ÚR oltára elé, szemben Izráel egész gyülekezetével, és kitárta kezeit. Salamon ugyanis egy emelvényt készíttetett rézből, és azt a bekerített hely közepén helyeztette el. Hossza öt könyök, szélessége öt könyök, magassága pedig három könyök volt. Föllépett rá, majd térdre esett, szemben Izráel egész gyülekezetével, kezét az ég felé tárta, és ezt mondta: URam, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem az égben, sem a földön! Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívvel előtted járnak. Megtartottad, amit ígértél a te szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak. Amit megígértél, hatalmaddal be is teljesítetted a mai napon. Most azért, URam, Izráel Istene, tartsd meg, amit a te szolgádnak, Dávidnak, apámnak ígértél, amikor ezt mondtad: Nem vesznek ki színem elől utódaid, akik Izráel trónján ülnek, de csak akkor, ha fiaid ügyelnek útjukra, és törvényem szerint járnak el, ahogyan előttem jártál te is. Most azért, URam, Izráel Istene, váljék valóra ígéreted, amelyet a te szolgádnak, Dávidnak tettél! De vajon lakhat-e Isten a földön, együtt az emberekkel? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem! Mégis tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, URam, Istenem, és hallgasd meg a kiáltást és az imádságot, amikor a te szolgád a te színed előtt imádkozik! Nézz nyitott szemmel erre a házra éjjel és nappal, arra a helyre, amelyről azt mondtad, hogy ott lesz a te neved. Hallgasd meg az imádságot, amikor a te szolgád ezen a helyen imádkozik! Hallgasd meg a te szolgádnak és népednek, Izráelnek a könyörgését, amikor ezen a helyen imádkoznak. Hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, hallgasd meg, és bocsáss meg nekik! Ha majd valaki vétkezik felebarátja ellen, és arra kényszerül, hogy esküt tegyen, ő pedig idejön, és esküt tesz oltárod előtt ebben a házban, te halld meg a mennyből, és tégy igazságot a te szolgáid ügyében: fizess meg a bűnösnek, és olvasd fejére a tettét; az igaznak pedig bizonyítsd be igazságát, és bánj vele igazsága szerint! Ha majd néped, Izráel vereséget szenved ellenségétől, mert vétkezik ellened, de azután megtér, és vallást tesz nevedről, hozzád imádkozik és könyörög színed előtt ebben a házban, te hallgasd meg a mennyből, bocsásd meg népednek, Izráelnek a vétkét, és hozd vissza arra a földre, amelyet neki és őseinek adtál! Ha majd bezárul az ég, és nem lesz eső, mert vétkeztek ellened, de azután imádkoznak ezen a helyen, vallást tesznek nevedről, és megtérnek vétkükből, mert megaláztad őket, te hallgasd meg őket a mennyből, és bocsásd meg szolgáidnak és népednek, Izráelnek a vétkét, sőt tanítsd őket a jó útra, amelyen járniuk kell, és adj esőt földedre, amelyet népednek adtál örökségül! Ha majd éhínség támad az országban, ha dögvész, aszály, rozsda, sáska vagy cserebogár pusztít, vagy ha ellenség ostromolja az ország városait, vagy bármilyen csapás és betegség támad, akkor minden imádságot és könyörgést, amelyet akár egy ember, akár egész néped, Izráel mond el, és ha valaki elismeri, hogy miatta van a csapás és a fájdalom, és kitárja a kezét e ház felé, hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, bocsáss meg, és bánj mindenkivel tettei szerint, ahogyan megismerted a szívét, hiszen egyedül te ismered az emberek szívét, hogy féljenek téged és járjanak a te utaidon egész életükben, amíg csak azon a földön élnek, amelyet őseinknek adtál. Még az idegent is, aki nem a te népedből, Izráelből való, de eljön messze földről a te nagy nevedért, erős kezedért és kinyújtott karodért, ha eljön és imádkozik ebben a házban, hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, és tedd meg mindazt, amit az idegen kér tőled, hogy a föld minden népe megismerje nevedet, és úgy féljenek téged, ahogyan néped, Izráel, és tudják meg, hogy rólad nevezték el ezt a házat, amelyet építettem. Ha majd néped hadba vonul ellenségei ellen, olyan úton, amelyen te küldöd, és hozzád imádkozik, e város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és e ház felé, amelyet neved tiszteletére építettem, hallgasd meg a mennyből imádságukat és könyörgésüket, és pártold ügyüket! Ha majd vétkeznek ellened – mert nincs ember, aki ne vétkeznék –, és megharagszol rájuk, kiszolgáltatod őket ellenségeiknek, azok pedig fogságba hurcolják őket, akár távoli, akár közeli országba, de aztán szívből megtérnek azon a földön, ahova fogságba vitték őket, ha megtérnek és így könyörögnek hozzád fogságuk földjén: Vétkeztünk, bűnt követtünk el, gonoszul cselekedtünk! – ha tehát teljes szívükből és teljes lelkükből megtérnek hozzád fogságuk földjén, ahol őket fogva tartják, és imádkoznak hozzád országuk felé fordulva, amelyet őseiknek adtál, a város felé, amelyet kiválasztottál, és a ház felé, amelyet neved tiszteletére építettem, hallgasd meg imádságukat és könyörgésüket lakóhelyedről, a mennyből, és pártold ügyüket! Bocsásd meg népednek, amit ellened vétkezett! Most azért, Istenem, legyen nyitva a szemed, és füleddel figyelj az imádságra ezen a helyen! Most pedig indulj el, ÚRisten, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája! Papjaidat, ÚRisten, vedd körül szabadításoddal, híveid pedig hadd örvendezzenek a te jóságodnak! ÚRisten, ne fordulj el fölkentedtől: gondolj arra, hogy milyen kegyelmes voltál szolgádhoz, Dávidhoz!

2 Krónika 6:1-42 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)

Akkor Salamon király szólalt meg: „Az Örökkévaló mondta, hogy sűrű felhőben fog lakni. Örökkévaló, dicsőséges házat építettem neked, helyet készítettem számodra, hogy ott lakjál örökre!” Ezután a király megfordult, és megáldotta Izráel közösségét — az egész népet. Ekkor mindenki felállt, és úgy hallgatta a király szavait. Ő pedig ezt mondta: „Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene, aki most beteljesítette hatalmával, amit apámnak, Dávidnak megígért. Mert ezt mondta neki: »Attól a naptól fogva, hogy népemet kihoztam Egyiptom földjéről, mindmáig nem választottam ki egyetlen várost sem, Izráel egyik törzséből sem, hogy ott építsenek nekem házat, amelyben nevem lakozzon, és nem választottam senki emberfiát, hogy uralkodó legyen népem, Izráel fölött. Most azonban kiválasztom Jeruzsálemet, hogy a nevem ott legyen, és kiválasztom Dávidot, hogy népemnek, Izráelnek a vezetője legyen.« Apám, Dávid elhatározta, hogy Izráel Istene, az Örökkévaló nevének Templomot épít, de az Örökkévaló ezt mondta neki: »Látom, elhatároztad, hogy házat építesz nevemnek — és ezt jól gondoltad! De mégsem te fogod felépíteni azt a házat, hanem a fiad, aki tőled származik, s még csak ezután fog majd megszületni. Ő fogja felépíteni azt a házat nevemnek.« Az Örökkévaló beteljesítette ígéretét, amelyet mondott, mert valóban apám, Dávid helyére léptem, Izráel trónjára ültem — ahogy az Örökkévaló megígérte. Ezen fölül felépítettem a Templomot az Örökkévaló, Izráel Istene tiszteletére. Elhelyeztem ott Szövetségládát, amelyben az Örökkévaló Szövetsége van, amelyet Isten kötött Izráel fiaival.” Ezután Salamon az Örökkévaló oltára elé állt, Izráel egész összegyűlt népével szemben, és felemelt karjait kitárta. Majd felment egy bronzemelvényre, amelyet erre a célra készíttetett, és az udvar közepén helyezett el. Az emelvény széle-hossza öt könyök, a magassága pedig három könyök volt. Az emelvényen térdre esett az összegyűlt sokasággal szemben, és karjait az ég felé tárva így imádkozott: „Ó Örökkévaló, Izráel Istene! Nincs hozzád fogható isten sem égen, sem földön! Te megtartod a szövetséget, amelyet szolgáiddal kötöttél, és hűséges szereted állandó marad azok iránt, akik teljes szívvel-lélekkel járnak jelenlétedben. Megtartottad, amit apámnak, Dávidnak megígértél, és beteljesítetted hatalmaddal, amit mondtál. Most hát, Örökkévaló, Izráel Istene, tartsd meg, és teljesítsd be, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél, amikor azt mondtad: »Mindörökké valamelyik férfi leszármazottad fog a szemem előtt Izráel trónján ülni, mint király, ha a fiaid is vigyáznak rá, hogy törvényem szerint éljenek, ahogyan te a jelenlétemben élsz.« Most hát, Örökkévaló, Izráel Istene, teljesítsd be, amit szolgádnak, Dávidnak ígértél! De hogyan is lakhatna Isten a Földön, az emberek között?! Hiszen téged, Örökkévaló, az egész Menny, még a legmagasabb Menny sem tud magába fogadni! Mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet építettem! Mégis hallgasd meg, kérlek, szolgád imádságát és könyörgését! Örökkévaló Isten, hallgass meg engem, mikor hozzád kiáltok és hozzád imádkozom, hiszen a szolgád vagyok! Legyen ez a ház szüntelen a szemed előtt! Figyelj rá, hiszen te mondtad, hogy ide helyezed nevedet! Hallgasd meg szolgád imádságát, amikor e Templom felé fordulva hozzád imádkozik! Hallgasd meg szolgád és néped imádságát a jövőben is, amikor majd e Templom felé fordulva hozzád imádkoznak! Hallgasd meg a Mennyből, lakóhelyedről őket, és amikor elfogadod imádságunkat, bocsáss meg nekünk! Amikor valaki vétkezik a társa ellen, és ide kell jönnie, hogy az oltár előtt esküdjön meg ártatlanságára — és ide áll oltárod elé ebben a házban, és esküt tesz, akkor hallgasd meg őt a Mennyből, és ítéld meg szolgádat: a bűnösnek fizess meg tettei szerint, az ártatlannak pedig szolgáltass igazságot, és mentsd fel a vád alól. Amikor néped, Izráel az ellenségeitől vereséget szenved, mert vétkezett ellened, de azután visszatér hozzád, és megvallja nevedet, imádkozik és könyörög előtted ebben a házban, akkor hallgasd meg népedet a Mennyből, bocsásd meg bűneit, és hozd haza őket a földre, amelyet őseiknek és nekik adtál. Amikor bezárod az eget, hogy ne essen az eső, mert néped vétkezett ellened, de azután e Templom felé fordulva imádkoznak hozzád, megvallják nevedet és elfordulnak bűneiktől, mert megfenyítetted őket, akkor hallgasd meg őket a Mennyből, bocsásd meg szolgáid, egész néped bűneit, és tanítsd őket a jó útra, hogy azon járjanak — és küldj esőt a földedre, amelyet örökségül adtál népednek. Amikor éhínség sújtja a földet, vagy halálos járvány pusztítja népedet, vagy vándorsáska, kártékony bogarak, illetve betegségek pusztítják földjeinken a termést, vagy ellenség ostromolja városainkat, vagy más csapás, betegség, vagy egyéb baj zúdul ránk, és ha akár egy ember, akár az egész néped, Izráel kitárt karokkal imádkozik és könyörög e hely felé fordulva — mert mindenki maga tudja, milyen fenyítést kapott és mit szenvedett — akkor hallgasd meg őket a Mennyből, lakóhelyedről, és bocsásd meg vétkeiket, és bánj velük tetteik szerint, hiszen látod a szívüket. Bizony egyedül te tudod, mi van az ember szívében. Igen, hallgasd meg őket, hogy féljenek és tiszteljenek téged, hogy utadon járjanak, ameddig csak élnek a földön, amelyet őseinknek adtál. Amikor az idegen — aki nem népedhez, Izráelhez, hanem valamely más nemzethez tartozik — messze földről eljön nagy nevedért, hatalmadért, kinyújtott karodért, és imádkozik e Templom felé fordulva, akkor hallgasd meg őt a Mennyből, lakóhelyedről, és add meg mindazt, amit kér tőled — hogy a föld minden népe megismerje neved, féljenek és tiszteljenek téged, ahogyan néped, Izráel féli és tiszteli neved, és hogy megtudják, hogy ez az a ház, amelyet építettem, ahol a te nevedet segítségül hívják. Amikor néped hadjáratra indul ellenségei ellen azon az úton, amelyen küldöd őket, és imádkoznak hozzád e város felé fordulva, amelyet magadnak választottál, és e ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem, akkor hallgasd meg a Mennyből imádságukat és könyörgésüket — és segítsd meg őket! Amikor néped vétkezik ellened — mert nincs ember, aki ne vétkezne —, te haragodban ellenségeik kezébe adod őket, azok meg fogságba viszik majd őket a közelbe vagy távolra. A fogságban azonban néped majd feléd fordul, és így könyörög hozzád: »Vétkeztünk, bűnösök vagyunk, gonoszul cselekedtünk!« Igen, amikor majd teljes szívvel-lélekkel visszatérnek és imádkoznak a föld felé fordulva, amelyet őseiknek adtál, a város felé fordulva, amelyet választottál, és e ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem, akkor hallgasd meg a Mennyből, lakóhelyedről imádságukat és könyörgésüket, segítsd meg őket, és bocsásd meg népednek, hogy vétkeztek ellened! Istenem, kérlek, mostantól fogva nézz azokra, akik e helyen imádkoznak, és figyelmesen hallgasd meg könyörgésüket! Most hát Örökkévaló Istenünk, indulj és jöjj nyugvóhelyedre, te és hatalmad Szövetségládája! Papjaid öltözzenek üdvösségbe, hűséges követőid pedig örvendezzenek jóságodnak! Örökkévaló Istenünk, ne fordulj el felkent királyodtól, emlékezz szolgád, Dávid iránti hűséges szeretetedre!”

2 Krónika 6:1-42 Karoli Bible 1908 (HUNK)

Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben. Én pedig lakóházat építettem néked, helyet, a hol örökké lakjál. Azután megfordult a király, és megáldá Izráel egész gyülekezetét; és Izráel egész gyülekezete felállott. És monda: Áldott az Úr, Izráel Istene, ki szólott volt az ő szája által az én atyámnak, Dávidnak, és hatalmas kezeivel beteljesítette, mondván: Attól a naptól fogva, a melyen kihozám az én népemet Égyiptom földéből, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izráel minden nemzetségei közül, hogy házat építenének, a melyben lenne az én nevem, sem férfit nem választottam, hogy az én népemnek Izráelnek vezére lenne. Hanem Jeruzsálemet választottam, hogy az én nevem abban lenne, és választám Dávidot, hogy vezére lenne az én népemnek, Izráelnek. Ámbár az én atyám, Dávid elvégezé magában, hogy házat építene az Úrnak, Izráel Istenének, De az Úr azt mondotta Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól tetted, hogy szívedben ezt elvégezted; Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, a ki a te ágyékodból származik, ő épít az én nevemnek házat. És beteljesíté most az Úr az ő beszédét, a melyet szólott; mert felkelék az én atyám Dávid helyett, és ülék az Izráel királyi székébe, a mint az Úr megmondotta volt; és megépítém a házat az Úrnak, Izráel Istene nevének. És abba helyeztem a ládát, a melyben az Úrnak szövetsége van, melyet szerzett volt az Izráel fiaival. És oda állott Salamon az Úr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szemben, és kezeit kiterjesztette. Salamon pedig egy széket csináltatott vala rézből, a melyet a tornácznak közepén helyeztetett el, melynek hossza öt sing, szélessége is öt sing, magassága pedig három sing vala. Felálla abba, és térdeire esvén az egész Izráel gyülekezete előtt, kezeit az ég felé kiterjeszté, És monda: Oh Uram, Izráelnek Istene, nincsen hozzád hasonló Isten sem mennyben, sem földön, a ki megtartod a te fogadásodat és irgalmasságodat a te szolgáidhoz, a kik te előtted teljes szívvel járnak! Ki megtartottad a te szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak, a mit szólottál néki; mert te magad szólottál, és kezeiddel beteljesítéd, a mint e mai napon megtetszik. Most azért, oh Uram, Izráelnek Istene, tartsd meg, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, mondván: Nem fogy el előttem a te magodból való férfiú, a ki az Izráelnek királyiszékiben üljön; csakhogy a te fiaid őrizzék meg az ő útjokat, hogy az én törvényemben járjanak, mint te én előttem jártál. Most azért, oh Uram, Izráelnek Istene, bizonyosodjék meg a te beszéded, melyet szólottál volt a te szolgádnak, Dávidnak! (Avagy lakozhatnék-é valósággal az Isten e földön az emberek között? Ím az egek és az egeknek egei téged be nem foghatnak, mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem.) És tekints a te szolgád könyörgésére és imádságára, oh én Uram Istenem, meghallgatván kiáltását és könyörgését, a melylyel könyörög a te szolgád előtted! Hogy a te szemeid éjjel és nappal figyelmezzenek e házra, e helyre, a melyről azt mondottad, hogy nevedet abba helyezénded, meghallgatván könyörgését a te szolgádnak, a mikor e helyen könyörögne. Hallgasd meg azért a te szolgádnak és a te népednek Izráelnek könyörgését, a mikor könyörögni fognak e helyen; hallgasd meg a te mennyei lakhelyedből, és meghallgatván őket, légy kegyelmes! Mikor valaki vétkezéndik felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék, és ő ide jő, megesküszik oltárod előtt ebben a házban, Te hallgasd meg a mennyből és vidd véghez, és tégy igaz ítéletet a te szolgáid között, az istentelent megbüntetvén, fejére fordítván az ő útját; és az igazat megigazítván, megfizetvén néki az ő igazsága szerint. Mikor pedig megverettetik a te néped, az Izráel az ő ellenségeitől, mivel te ellened vétkeztek; és hozzád visszatérve vallást tesznek a te nevedről, könyörögnek és imádkoznak te előtted e házban: Te hallgasd meg a mennyből, és bocsásd meg a te népednek, az Izráelnek bűnét, és hozd vissza őket arra a földre, a melyet adtál nékik és az ő atyáiknak. Mikor az ég berekesztetik és nem lészen eső, mivel vétkeztek te ellened; és imádkozni fognak e helyen és vallást tesznek a te nevedről és megtérnek bűneikből, mert te sanyargatod őket: Te hallgasd meg a mennyből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és a te népednek, az Izráelnek; minekutána őket megtanítándod az igaz útra, a melyen járjanak; és adj esőt a te földedre, a melyet adtál a te népednek örökségül. Éhség ha lesz a földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha az ő ellensége szorongatja az ő birodalmának földében; ha bármiféle csapás és nyomorúság jövend reájok: A ki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te néped, az Izráel, ha elismeri kiki az ő csapását és fájdalmát, és kezeit e házban kiterjeszténdi: Te hallgasd meg a mennyből, a te lakhelyedből és légy kegyelmes, és kinek-kinek fizess az ő útai szerint, a mint megismerted az ő szívét, mert egyedül csak te ismered az emberek fiainak szívét; Hogy féljenek téged, járván a te útaidon, míg élnek e föld színén, a melyet adtál volt a mi atyáinknak. Sőt még az idegent is, a ki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljövend messze földről a te nagy nevedért és a te hatalmas kezedért és a te kiterjesztett karodért, mikor ide jutván, könyörögnek e házban: Te hallgasd meg a mennyből, a te lakóhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, a miért könyörög hozzád, hogy megismerjék a földnek minden népei a te nevedet, és tiszteljenek téged úgy, mint a te néped, az Izráel, és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik e ház, a melyet én építettem. Ha a te néped hadba megy ki az ő ellensége ellen azon az úton, a melyen elbocsátod őket; ha könyörögnek, hozzád fordulván e város felé, a melyet választottál magadnak, és e ház felé, a melyet a te nevednek építettem: Te hallgasd meg az égből az ő könyörgésöket és imádságukat, és szerezz nékik igazságot. Ha vétkeznek ellened (mert nincsen ember, a ki nem vétkeznék) és reájok megharagudván, az ellenség kezébe adándod és őket fogságba viendik azok, a kiktől megfogattak, messze földre vagy közelre, És ha az idegen földön, a hol fogva tartatnak, magokba szállnak, és megtérvén, az ő fogságuk helyén könyörögnek hozzád, és ezt mondandják: Vétkeztünk, hamisan és gonoszul cselekedtünk; És megtérendenek te hozzád teljes szívökből és teljes lelkökből az ő fogságuk földében, a hol őket fogva tartják, és könyörögnek hozzád, az ő földjüknek útja felé fordulva, a melyet adtál volt az ő atyáiknak, és e város felé, a melyet választottál magadnak, és e ház felé, a melyet a te nevednek építettem: Hallgasd meg akkor az ő könyörgésöket és imádságukat a mennyből, a te lakhelyedről, és szerezz nékik igazságot, és bocsásd meg a te népednek, hogy ellened vétkezett. Most azért, oh én Istenem, legyenek a te szemeid nyitva és füleid legyenek figyelmesek a könyörgésre ezen a helyen. És most kelj fel, oh Úr Isten, a te nyugodalmadba, te és a te hatalmasságodnak ládája! A te papjaid, oh Úr Isten, öltöztessenek fel üdvösséggel, és a te szenteid örvendezzenek a jóban. Oh Úr Isten, ne utáld meg a te felkenetett királyod orczáját; emlékezzél meg Dávidhoz, a te szolgádhoz való nagy irgalmasságaidról!

2 Krónika 6:1-42 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)

Akkor ezt mondta Salamon: Az ÚR mondta, hogy homályban kíván lakni. Házat építettem neked lakásul, maradandót, örök lakóhelyül. Azután megfordult a király, és megáldotta Izráel egész gyülekezetét, miközben Izráel egész gyülekezete állt. Ezt mondta: Áldott az ÚR, Izráel Istene, aki ígéretet tett apámnak, Dávidnak és azt hatalmával be is teljesítette. Ezt mondta: Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet Egyiptom földjéről, nem választottam várost Izráel egyetlen törzséből sem azért, hogy házat építsenek, és ott legyen az én nevem. És nem választottam ki senkit, hogy fejedelme legyen népemnek, Izráelnek. De most kiválasztottam Jeruzsálemet, hogy ott legyen nevem, és kiválasztottam Dávidot, hogy népemnek, Izráelnek a vezetője legyen. De amikor apám, Dávid, házat akart építeni Izráel Istene, az ÚR neve tiszteletére, akkor ezt mondta apámnak, Dávidnak az ÚR: Azzal, hogy házat akartál építeni az én nevem tiszteletére, jót akartál. De te nem építheted föl azt a házat, hanem a fiad, aki a te véredből származik, ő építi majd föl azt a házat nevem tiszteletére. Az ÚR teljesítette ígéretét, amit tett, mert amikor én apámnak, Dávidnak a helyére léptem és Izráel trónjára ültem, ahogyan megígérte az ÚR, fölépítettem ezt a házat Izráel Istene, az ÚR neve tiszteletére. És elhelyeztem ott a ládát, abban van az ÚR szövetsége, amelyet Izráel fiaival kötött. Azután odaállt Salamon az ÚR oltára elé, Izráel egész gyülekezetével szemben, és kiterjesztette kezeit. Salamon ugyanis egy emelvényt készíttetett rézből, és azt a bekerített hely közepén helyeztette el. Hossza öt könyök, szélessége öt könyök, magassága pedig három könyök volt. Föllépett rá, majd térdre esett Izráel egész gyülekezetével szemben, kezét kiterjesztette az ég felé, és ezt mondta: URam, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem az égben, sem a földön! Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívükkel előtted járnak. Megtartottad, amit ígértél szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak. Amit megígértél, hatalmaddal be is teljesítetted a mai napon. Most azért, URam, Izráel Istene, tartsd meg, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél, amikor ezt mondtad: Nem vesznek ki színem elől utódaid, akik Izráel trónján ülnek, de csak akkor, ha fiaid ügyelnek útjukra, és törvényem szerint élnek, ahogyan éltél te is. Most azért, URam, Izráel Istene, váljék valóra ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak tettél! De vajon lakhatik-e Isten a földön az emberekkel? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged. Hát még ez a ház, amelyet én építettem! Mégis tekints szolgád imádságára és könyörgésére, URam, Istenem, és hallgasd meg a kiáltást és imádságot, amikor szolgád színed előtt imádkozik! Nézz nyitott szemmel erre a házra éjjel és nappal, arra a helyre, amelyről azt mondtad, hogy ott lesz a te neved. Hallgasd meg az imádságot, amikor szolgád ezen a helyen imádkozik! Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izráelnek a könyörgését, amikor imádkoznak ezen a helyen! Hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, hallgasd meg, és bocsáss meg nekik! Ha majd valaki vétkezik felebarátja ellen, és arra kényszerítik, hogy esküt tegyen, ő pedig idejön, és esküt tesz oltárod előtt ebben a házban, te halld meg a mennyből, és tégy igazságot szolgáid ügyében: fizess meg a bűnösnek, és olvasd fejére a tettét; az igaznak pedig bizonyítsd be az igazságát, és bánj vele igazsága szerint! Ha majd néped, Izráel vereséget szenved ellenségétől, mert vétkezik ellened, de azután megtér, és vallást tesz nevedről, hozzád imádkozik, és könyörög színed előtt ebben a házban, te hallgasd meg a mennyből, bocsásd meg népednek, Izráelnek a vétkét, és hozd vissza arra a földre, amelyet neki és őseinek adtál! Ha majd bezárul az ég, és nem lesz eső, mert vétkeznek ellened, de azután imádkoznak ezen a helyen, vallást tesznek nevedről, és megtérnek vétkükből, mert megaláztad őket, te hallgasd meg őket a mennyből, és bocsásd meg szolgáidnak és népednek, Izráelnek a vétkét, sőt tanítsd őket a jó útra, amelyen járniuk kell, és adj esőt földedre, amelyet népednek adtál örökségül! Ha majd éhínség lesz az országban, vagy dögvész, aszály, rozsda, sáska vagy cserebogár lesz, vagy ha ellenség ostromolja az ország városait, vagy bármilyen csapás és betegség lesz, akkor minden imádságot és könyörgést, amelyet akár egy ember, akár egész néped, Izráel mond el, és ha valaki elismeri, hogy miatta van a csapás és fájdalom, és kiterjeszti a kezét e ház felé, te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, bocsáss meg, és bánj mindenkivel tettei szerint, ahogyan megismerted a szívét, hiszen egyedül te ismered az emberek szívét, hogy féljenek téged és járjanak a te utaidon, amíg csak azon a földön élnek, amelyet őseinknek adtál. Még az idegent is, aki nem a te népedből, Izráelből való, de eljön messze földről a te nagy nevedért, erős kezedért és kinyújtott karodért, ha eljön és imádkozik ebben a házban, te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, és tedd meg mindazt, amit az idegen kér tőled, hogy a föld minden népe megismerje nevedet, és úgy féljenek téged, ahogyan néped, Izráel, és tudják meg, hogy a te nevedről nevezték el ezt a házat, amelyet építettem. Ha majd néped hadba vonul ellenségei ellen olyan úton, amelyen te küldöd, és hozzád imádkozik e város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és e ház felé, amelyet neved tiszteletére építettem, te hallgasd meg a mennyből imádságukat és könyörgésüket, és pártold ügyüket! Ha vétkeznek ellened, mert nincs ember, aki ne vétkeznék, és megharagszol rájuk, kiszolgáltatod őket ellenségeiknek, és foglyul ejtve fogságba viszik őket, távoli vagy közeli országba, de szívből megtérnek azon a földön, ahova fogságba vitték őket, ha megtérnek, és így könyörögnek hozzád fogságuk földjén: Vétkeztünk, bűnt követtünk el, gonoszul cselekedtünk! Ha teljes szívükből és teljes lelkükből megtérnek hozzád fogságuk földjén, ahol őket fogva tartják, és imádkoznak hozzád országuk felé fordulva, amelyet őseiknek adtál, a város felé, amelyet kiválasztottál, és a ház felé, amelyet neved tiszteletére építettem, hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből imádságukat és könyörgésüket, és pártold ügyüket! Bocsásd meg népednek, hogy vétkezett ellened! Most azért, Istenem, legyen nyitva szemed, és füleddel figyelj az imádságra ezen a helyen. És most indulj el, ÚRisten, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája! Papjaidat, ÚRisten, vedd körül szabadításoddal, híveid pedig örvendezzenek a jónak! ÚRisten, ne fordulj el fölkentedtől: gondolj arra, hogy milyen kegyelmes voltál szolgádhoz, Dávidhoz!