1 Sámuel 15:1-16
1 Sámuel 15:1-16 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Egyszer ezt mondta Sámuel Saulnak: Engem küldött az ÚR, hogy népének, Izráelnek a királyává kenjelek. Most azért hallgass az ÚR beszédére. Ezt mondja a Seregek URa: Számon tartom, hogy hogyan bánt Amálék Izráellel, hogy útját állta, amikor kijött Egyiptomból. Most azért indulj, verd le Amálékot, és irts ki mindent, amije van! Ne kíméld, hanem öld meg a férfiakat és a nőket, a gyermekeket és a csecsemőket, az ökröket és a juhokat, a tevéket és a szamarakat! Ekkor mozgósította Saul a hadinépet, és megszemlélte Teláimban: kétszázezer gyalogost és tízezer embert Júdából. Amikor Amálék városáig hatolt Saul, lesbe állt a folyó völgyében. De a kénieknek ezt üzente Saul: Menjetek el innen, távozzatok el az amálékiak közül, hogy titeket is ki ne irtsalak velük együtt, mert ti szeretettel bántatok Izráel fiaival, amikor kijöttek Egyiptomból. Erre eltávoztak a kéniek az amálékiak közül. Saul pedig vágta Amálékot Havílától egészen a Súrba vezető útig, amely Egyiptommal szemben van. Agágot, Amálék királyát élve fogta el, de az egész népet fegyverrel irtotta ki. Saul és népe azonban megkímélte Agágot, meg a juhoknak és marháknak a legjavát, azaz a másodellésüket, meg a bárányokat és mindazt, ami szép volt. Ezeket nem akarták kiirtani, hanem csak a hitvány és értéktelen jószágot semmisítették meg. Akkor így szólította meg Sámuelt az ÚR: Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert elfordult tőlem, és nem teljesítette, amit meghagytam neki. Sámuel haragra gerjedt, és egész éjjel jajgatott az ÚR előtt. Reggel korán fölkelt Sámuel, hogy találkozzék Saullal. De ekkor azt jelentették Sámuelnek, hogy Saul Karmelbe érkezett, és ott emlékoszlopot állított magának. Azután megfordult, továbbment, és lement Gilgálba. Amikor Sámuel Saulhoz érkezett, ezt mondta neki Saul: Az ÚR áldottja vagy te! Teljesítettem, amit az ÚR meghagyott. Sámuel azonban megkérdezte: Akkor mi az a juhbégetés, amely a fülembe jut, és az a marhabőgés, amit hallok? Saul ezt felelte: Az amálékiaktól hozták azokat, mert megkímélte a nép a legszebb juhokat és marhákat, hogy Istenednek, az ÚRnak áldozza. De a többit kiirtottuk. Akkor ezt mondta Sámuel Saulnak: Hagyd! Majd én megmondom neked, hogy mit mondott nekem ma éjjel az ÚR. Saul így felelt: Beszélj!
1 Sámuel 15:1-16 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Sámuel azt mondta Saulnak: „Az Örökkévaló engem küldött, hogy fölkenjelek téged népének, Izráelnek királyává, ezért hallgasd meg és kövesd az Örökkévaló szavát! Ezt üzeni neked az Örökkévaló, a Seregek Ura: »Számon tartom, amit az amálekiek tettek Izráel népével! Nem felejtettem el, hogyan állta útját Izráelnek, amikor az kijött Egyiptomból. Indulj hát, támadd meg az amálekieket, és egészen pusztíts el mindent, ami az övék! Senkit és semmit se kímélj meg! Öld meg a férfiakat és nőket, gyerekeket és csecsemőket; és pusztítsd el még ökreiket, juhaikat, tevéiket és szamaraikat is!«” Saul összegyűjtötte és megszemlélte seregét Teláimban. Júdából 10 000 fő, a többi törzsből pedig 200 000 gyalogos katona gyűlt össze. Elindultak, és az amálekiek városa közelében, a völgyben lesben álltak. Saul megüzente a kénieknek: „Távozzatok el innen, menjetek ki az amálekiek közül, hogy ne pusztítsalak el titeket is velük együtt, mert ti jóindulattal bántatok Izráel népével, mikor kijött Egyiptomból!” A kéniek el is mentek onnan. Ezután Saul megtámadta az amálekieket, és vágta őket Havilától egészen a Súrba vezető útig, amely Egyiptom határa mellett fekszik. Foglyul ejtette Agágot, az amálekiek királyát is, annak népét pedig mind kardélre hányta. Saul és serege azonban életben hagyta Agágot, és az állatok közül is csak a hitványabbját pusztították el. A legszebb juhokat, kecskéket, marhákat, a hízott állatokat és a bárányokat megkímélték. Ezután az Örökkévaló szólt Sámuelnek: „Már bánom, hogy Sault királlyá tettem, mert hátat fordított nekem: nem végezte el, amit parancsoltam neki.” Sámuel ezen annyira felháborodott, hogy egész éjjel kiáltott az Örökkévalóhoz. Másnap azonban már korán reggel Saulhoz indult. Közben megtudta, hogy Saul elment Kármelbe, hogy ott emlékoszlopot állítson magának, majd utána továbbment Gilgálba. Sámuel elment Saulhoz, aki éppen égőáldozatot mutatott be az Örökkévalónak, abból a zsákmányból, amelyet az amálekiektől szerzett. Amikor Sámuel megérkezett, Saul köszöntötte: „Áldjon meg téged az Örökkévaló! Teljesítettem, amit az Örökkévaló parancsolt.” „Akkor miféle juhbégetést hallok a táborban, s mit jelent ez a marhabőgés, amely most is hallatszik?” — kérdezte Sámuel. „Ezeket az állatokat a katonák zsákmányolták az amálekiektől. A színe-javát megkímélték, hogy Istenednek, az Örökkévalónak áldozzuk a legszebb juhokat és marhákat. De a többit tényleg mind elpusztítottuk” — válaszolta Saul. „Ugyan hagyd ezt! — vágott közbe Sámuel. — Hadd mondjam el, mit mondott nekem az Örökkévaló a múlt éjjel.” „Mit mondott?” — kérdezte Saul.
1 Sámuel 15:1-16 Karoli Bible 1908 (HUNK)
És monda Sámuel Saulnak: Engem küldött el az Úr, hogy királylyá kenjelek fel téged az ő népe, az Izráel felett; most azért figyelj az Úr beszédének szavára. Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, a mit cselekedett Amálek Izráellel, hogy útját állta néki, mikor feljöve Égyiptomból. Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat. És összehívá Saul a népet, és megszámlálá őket Thélaimban, kétszázezer gyalogost, és Júdából tízezer embert. És elméne Saul Amálek városáig, és megütközék ott egy völgyben. És monda Saul a Kéneusnak: Menjetek, távozzatok el, menjetek ki az Amálekiták közül, hogy velök együtt téged is el ne veszesselek, mert te irgalmasságot cselekedtél Izráel minden fiaival, mikor Égyiptomból feljövének. És eltávozék Kéneus az Amálekiták közül. Saul pedig megveré Amáleket Havilától fogva egészen addig, a merre Súrba mennek, mely Égyiptom átellenében van. És Agágot, az Amálekiták királyát elfogta élve, a népet pedig mind kardélre hányatá. Saul és a nép azonban megkímélte Agágot és a juhoknak, barmoknak és másodszülötteknek javát; a bárányokat és mindazt, a mi jó vala, nem akarták azokat elpusztítani, hanem a mi megvetett és értéktelen dolog volt, mindazt elpusztíták. Akkor szóla az Úr Sámuelnek, mondván: Megbántam, hogy Sault királylyá tettem, mert eltávozott tőlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel pedig felháborodék és kiálta az Úrhoz egész éjszaka. És korán felkele Sámuel, hogy találkozzék Saullal reggel; és hírül adák Sámuelnek, ezt mondván: Saul Kármelbe ment, és ímé emlékoszlopot állított magának; azután megfordula, és tovább ment és lement Gilgálba, És a mint Sámuel Saulhoz érkezék, monda néki Saul: Áldott vagy te az Úrtól! Én végrehajtám az Úrnak parancsolatját. Sámuel azonban monda: Micsoda az a juhbégetés, mely füleimbe hat és az az ökörbőgés, melyet hallok? És monda Saul: Az Amálekitáktól hozták azokat, mert a nép megkímélte a juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek; a többit pedig elpusztítottuk. Akkor monda Sámuel Saulnak: Engedd meg, hogy megmondjam néked, a mit az Úr mondott nékem ez éjjel. Ő pedig monda néki: Beszélj.
1 Sámuel 15:1-16 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Egyszer ezt mondta Sámuel Saulnak: Engem küldött az ÚR, hogy felkenjelek népe, Izráel királyává. Most azért hallgass az ÚR beszédére! Ezt mondja a Seregek URa: Számon tartom, hogy hogyan bánt Amálék Izráellel, hogy útját állta, amikor kijött Egyiptomból. Most azért indulj, verd le Amálékot, és irts ki mindent, amije van! Ne kíméld, hanem öld meg a férfiakat és a nőket, a gyermekeket és a csecsemőket, a marhákat és a juhokat, a tevéket és a szamarakat! Ekkor mozgósította Saul a hadinépet, és számba vette Teláímban: kétszázezer gyalogost és tízezer embert Júdából. Amikor Saul eljutott Amálék városáig, lesbe állt a folyóvölgyben. De a kénieknek ezt üzente Saul: Menjetek el innen, távozzatok el az amálékiak közül, hogy ki ne irtsalak velük együtt titeket is, mert ti szeretettel bántatok Izráel fiaival, amikor kijöttek Egyiptomból. Erre eltávoztak a kéniek az amálékiak közül. Saul pedig vágta Amálékot Havílától egészen a Súrba vezető útig, amely Egyiptommal szemben van. Agágot, Amálék királyát élve fogta el, de az egész népet fegyverrel irtotta ki. Saul és a hadinép azonban megkímélte Agágot meg a juhoknak és marháknak a legjavát, azaz a másodellésüket meg a bárányokat és mindazt, ami szép volt. Ezeket nem akarták kiirtani, hanem csak a hitvány és értéktelen jószágot irtották ki. Akkor így szólt az ÚR igéje Sámuelhez: Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert elfordult tőlem, és nem teljesítette, amit megparancsoltam neki. Sámuel haragra gerjedt, és egész éjjel jajgatott az ÚR előtt. Reggel korán fölkelt Sámuel, hogy találkozzék Saullal. De ekkor azt jelentették Sámuelnek, hogy Saul Karmelbe érkezett, és ott emlékoszlopot állított magának. Azután megfordult, továbbment, és lement Gilgálba. Amikor Sámuel Saulhoz érkezett, ezt mondta neki Saul: Az ÚR áldottja vagy te! Teljesítettem, amit megparancsolt az ÚR. Sámuel azonban megkérdezte: Akkor mi az a juhbégetés, amely a fülembe jut, és az a marhabőgés, amit hallok? Saul ezt felelte: Az amálékiaktól hozták azokat, mert megkímélte a nép a juhok és a marhák legjavát, hogy Istenednek, az ÚRnak áldozza. De a többit kiirtottuk. Akkor ezt mondta Sámuel Saulnak: Hallgass! Hadd mondjam el neked, mit mondott nekem ma éjjel az ÚR. Saul így felelt: Beszélj!