1 Királyok 2:1-35
1 Királyok 2:1-35 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Mikor pedig elközelgett Dávidnak ideje, hogy meghaljon, parancsot ada Salamonnak az ő fiának, ezt mondván: Én elmegyek az egész földnek útján; erősítsd meg magad és légy férfiú. És őrízd meg az Úrnak a te Istenednek őrizetit, hogy az ő útain járj, és megőrizzed az ő rendeléseit, parancsolatit és ítéleteit, és bizonyságtételeit, a mint meg van írva a Mózes törvényében: hogy előmented legyen mindenekben, a melyeket cselekedéndesz, és mindenütt, valamerre fordulándasz; Hogy megteljesítse az Úr az ő beszédét, melyet szólott nékem, mondván: Ha megőrizéndik a te fiaid az ő útjokat, járván én előttem tökéletességgel, teljes szívök és teljes lelkök szerint; ezt mondván, mondom: Soha el nem fogy a férfiú te közüled az Izráelnek királyi székiből. Azt is jól tudod, mit cselekedett én velem Joáb, a Séruja fia, mit cselekedett az Izráel seregeinek két fővezérével, Abnerrel, a Nér fiával, és Amasával, a Jéter fiával, a kiket megölt, harczi vért ontván békességnek idején, és hintett harczi vért az ő derekának övére és az ő lábának saruira. Cselekedjél a te bölcseséged szerint, és ne engedd, hogy megőszülvén, békességgel menjen a koporsóba. De a gileádbeli Barzillainak fiaival cselekedjél irgalmasságot, és legyenek a te asztalod vendégei, mert így közeledtek ők is hozzám, mikor Absolon, a te testvéred elől menekültem. És ímé veled van Sémei, Gérának fia, a Bahurimbeli Benjáminita, a ki gyalázatosan szidalmazott akkor, mikor Mahanáimba mentem; de aztán, mikor elém alájött a Jordánhoz, megesküdtem néki az Úrra, és mondék: Nem öllek meg téged fegyverrel; Te azonban ne hagyd őt büntetés nélkül, és mivel eszes férfiú vagy, tudod, mit kelljen cselekedned vele, hogy az ő vénségét vérrel bocsássad a koporsóba. Azután elaludt Dávid az ő atyáival, és eltemetteték a Dávid városában. Az idő pedig, a melyben uralkodék Dávid Izráelen, negyven esztendő. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig uralkodék harminchárom esztendeig. Azután Salamon ült Dávidnak, az ő atyjának királyi székibe, és megerősödék az ő királyi birodalma felette igen. De Adónia, a Haggit fia beméne Bethsabéhoz, a Salamon anyjához, és az monda: Békességes-é a te jöveteled? Ki felele: Békességes. És monda: Beszédem volna veled. Monda az: Szólj. Akkor monda Adónia: Te tudod, hogy az ország az enyém vala, és az egész Izráel reám néz vala, hogy én uralkodjam; de elvéteték az ország tőlem, és lőn az én atyámfiáé, mert az Úrtól adattaték néki. Most egy kérést kérek tőled, ne szégyenítsd meg orczámat. Az pedig monda: Beszélj! És monda: Beszélj, kérlek Salamon királylyal; mert ő a te kérésedet meg nem veti, hogy adja nékem a Súnemből való Abiságot feleségül. Felele Bethsabé: Jól van, majd szólok melletted a királynak. És beméne Bethsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónia érdekében; és felkele a király, és elébe menvén meghajtá magát előtte, és leüle királyi székibe; és széket tétete a király anyjának, hogy üljön az ő jobbkeze felől. És monda Bethsabé: Egy kis kérést kérek tőled, ne szégyenítsd meg orczámat. És monda néki a király: Kérj édes anyám; mert nem szégyenítem meg orczádat. Monda ő: Adassék a Súnemből való Abiság Adóniának, a te testvérednek feleségül. Akkor felele Salamon király, és monda az ő anyjának: De miért kéred te a Súnembeli Abiságot Adóniának? Kérjed néki az országot is; mert ő az én bátyám, és vele egyetért Abjátár pap, és Joáb, a Séruja fia. És megesküvék Salamon király az Úrra, mondván: Úgy cselekedjék velem az Isten, és úgy segéljen, hogy Adónia a saját élete ellen szólotta ezt a beszédet! Most azért él az Úr, a ki megerősített engem és ültetett engem az én atyámnak, Dávidnak királyi székibe, és a ki házat szerzett nékem, a mint megmondotta volt: ma Adóniának meg kell halnia! Elküldé azért Salamon király Benáját, a Jójada fiát, a ki levágá őt, és meghala. Abjátár papnak pedig monda a király: Menj el Anathótba, a te jószágodba, mert halálnak fia vagy; de ma meg nem öletlek, mivel te hordoztad az Úr Istennek ládáját Dávid, az én atyám előtt, és mivel az én atyámnak minden nyomorúságaiban részes voltál. És kiűzé Salamon Abjátárt, hogy ne legyen az Úrnak papja, hogy beteljesedjék az Úrnak beszéde, a melyet szólott vala az Éli háza felől Silóban. És eljutott ez a hír Joábhoz, mert Joáb Adóniához hajlott vala, noha azelőtt nem hajlott vala Absolonhoz, és elfuta Joáb az Úrnak sátorába, és megfogá az oltárnak szarvait. Hírül adák pedig Salamon királynak, hogy Joáb az Úrnak sátorához futott, és ímé az oltár mellett áll. Ekkor elküldé Salamon Benáját, a Jójada fiát, mondván: Menj el, vágd le őt. Mikor pedig Benája az Úrnak sátorához ért, monda néki: Ezt mondja a király: Jőjj ki. Kinek felele Joáb: Nem, itt akarok meghalni. És megvivé Benája a királynak e dolgot, mondván: Így szólott Joáb és így felelt nékem. És monda néki a király: Cselekedjél úgy, a mint szólott; vágd le őt és temesd el, hogy elvedd az ártatlan vért, a melyet kiontott Joáb, én rólam és az én atyámnak házáról. És fordítsa az Úr az ő fejére az ő vérét, a miért nálánál igazabb és jobb két férfira támadott, és megölé őket fegyverrel az én atyámnak, Dávidnak tudta nélkül, tudniillik Abnert, Nérnek fiát, az Izráel seregének fővezérét és Amasát, Jéternek fiát, Júda vitézeinek fővezérét. Ezeknek a vére térjen Joáb fejére és az ő magvának fejére mindörökké: Dávidnak pedig és az ő magvának és az ő házának és királyi székének békessége legyen az Úrtól mindörökké. És elméne Benája, Jójada fia, és reá rohanván megölé őt; és eltemetteték az ő házában, a pusztában. Rendelé pedig a király a Jójada fiát ő helyette a sereg fölé, és Sádók papot rendelé a király Abjátár helyett.
1 Királyok 2:1-35 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Amikor közeledett Dávid halálának az ideje, ezeket hagyta meg fiának, Salamonnak: Én most elmegyek azon az úton, amelyen minden földi halandó elmegy. Légy erős, légy férfi! Tartsd meg, amit elrendelt Istened, az ÚR! Járj az ő útján, tartsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, törvényeit és intelmeit, ahogyan meg vannak írva Mózes törvényében. Akkor boldogulsz mindenben, amit teszel, és mindenütt, amerre fordulsz. Akkor beteljesíti az ÚR a nekem adott ígéretét, amikor ezt mondta: Ha vigyáznak fiaid útjukra, és állhatatosan előttem járnak teljes szívvel és teljes lélekkel, akkor nem vesznek ki utódaid Izráel trónjáról. Te is tudod, mit követett el ellenem Jóáb, Cerújá fia, mit tett Izráel két hadseregparancsnokával, Abnérral, Nér fiával és Amászával, Jeter fiával, amikor meggyilkolta őket; mert úgy ontott vért béke idején, mintha háború lett volna, és úgy mocskolta be vérrel dereka övét és lába saruját, mintha háború lett volna. Bánj vele bölcsességed szerint, és ne engedd, hogy békességben megőszülve jusson a holtak hazájába! De a gileádi Barzillaj fiaival bánj szeretettel! Legyenek azok között, akik asztalodnál étkeznek, mert ők is mellém álltak, amikor testvéred, Absolon elől menekültem. Itt van még melletted a benjámini Simí, Gérá fia Bahúrímból, aki gyalázatosan szidalmazott, amikor Mahanajimba mentem. Ő ugyan elém jött a Jordánhoz, ezért megesküdtem az ÚRra, hogy nem öletem meg fegyverrel. Te azonban ne hagyd őt büntetlenül! Bölcs ember vagy, tudod, mit kell tenned, hogy ősz fejét vérbe borítva juttasd a holtak hazájába. Azután pihenni tért Dávid őseihez, és eltemették Dávid városában. Dávid negyven évig uralkodott Izráelben. Hebrónban uralkodott hét évig, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig uralkodott. Azután Salamon ült apjának, Dávidnak a trónjára, és uralma nagyon megerősödött. Adónijjá, Haggít fia egyszer megjelent Betsabénál, Salamon anyjánál, aki megkérdezte: Békés szándékkal jössz-e? Ő így felelt: Békés szándékkal. Majd ezt mondta: Beszédem volna veled. Ő így felelt: Beszélj! Adónijjá ezt mondta: Te is tudod, hogy nekem járt volna a királyság, és már egész Izráel engem tekintett királyának. De aztán úgy alakultak a dolgok, hogy a testvéremé lett a királyság, mert neki adta az ÚR. Most azért, hogy kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el! Betsabé így válaszolt: Beszélj! Ő erre így folytatta: Kérlek, mondd meg Salamon királynak, téged biztosan nem utasít el, hogy adja nekem feleségül a súnémi Abiságot. Betsabé azt felelte: Jó, majd beszélek érdekedben a királlyal. El is ment Betsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónijjá érdekében. A király elébe ment, meghajolt előtte, majd a trónjára ült, és hozatott egy széket az anyakirálynőnek, aki a jobbjára ült. Akkor Betsabé ezt mondta: Egy apró kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el! A király így felelt neki: Mondd csak el a kérésedet, anyám, nem foglak elutasítani. Erre ő ezt mondta: Hadd kapja meg feleségül testvéred, Adónijjá a súnémi Abiságot! Salamon király így válaszolt anyjának: Miért csak a súnémi Abiságot kéred Adónijjának? Kérd neki mindjárt a királyságot is, hiszen a bátyám ő! Legyen csak az övé meg Ebjátár papé és Jóábé, Cerújá fiáé! Akkor megesküdött Salamon király az ÚRra: Úgy segítsen engem Isten most és ezután is, hogy ez az életébe kerül Adónijjának! Most azért az élő ÚRra mondom, aki engem idehelyezett, és apámnak, Dávidnak a trónjára ültetett, és aki ígérete szerint uralkodóházat alapított nekem, hogy meg kell halnia Adónijjának még ma. Elküldte azért Salamon király Benáját, Jójádá fiát, aki leterítette őt, úgyhogy meghalt. Ebjátár papnak pedig ezt parancsolta a király: Menj Anátótba, a földbirtokodra, különben halál fia vagy! Nem akarlak ma téged is megöletni, mivel te hordoztad az én Uramnak, az ÚRnak a ládáját apám, Dávid előtt, és együtt szenvedted el mindazt, amit apám elszenvedett. Így űzte el Salamon Ebjátárt, nem lehetett többé az ÚR papja. Ezzel beteljesedett az ÚR igéje, amelyet Éli házáról mondott Sílóban. Eljutott ennek a híre Jóábhoz. Jóáb ugyanis Adónijjához csatlakozott, bár azelőtt Absolonhoz nem csatlakozott. Ezért bemenekült Jóáb az ÚR sátrába, és megragadta az oltár szarvait. Amikor jelentették Salamon királynak, hogy Jóáb az ÚR sátrához menekült, és ott áll az oltár mellett, elküldte Salamon Benáját, Jójádá fiát ezzel a paranccsal: Eredj, és öld meg őt! Benájá el is ment az ÚR sátrához, és ezt mondta Jóábnak: A király azt parancsolja, hogy gyere ki! Ő azonban így felelt: Nem megyek, itt akarok meghalni! Benájá jelentette a királynak, hogy mit beszélt Jóáb, és mit felelt neki. Erre azt mondta neki a király: Tedd meg, amit kíván, öld meg, és temesd el! Így hárítod el rólam és apám házáról a Jóáb által ok nélkül kiontott vért. Csak őt fogja hibáztatni érte az ÚR, hiszen megölt két magánál igazabb és derekabb embert. Fegyverrel gyilkolta meg őket, apámnak, Dávidnak a tudta nélkül: Abnért, Nér fiát, Izráel hadseregparancsnokát és Amászát, Jeter fiát, Júda hadseregparancsnokát. Szálljon kiontott vérük Jóáb és utódai fejére mindörökre! Dávidnak és utódainak, házának és trónjának pedig adjon az ÚR békét örökre! Elment tehát Benájá, Jójádá fia, rátámadt Jóábra, és megölte. Hazájában, a pusztában temették el. Helyette a király Benáját, Jójádá fiát állította a hadsereg élére, Ebjátár helyére pedig Cádók papot állította a király.
1 Királyok 2:1-35 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Közeledett Dávid halálának ideje, ezért hívatta Salamont, és ezt mondta neki: „Fiam, én hamarosan elindulok azon az úton, amelyen minden embernek el kell mennie. Te azonban légy erős, és mutasd meg, hogy férfi vagy! Amit Istened, az Örökkévaló rád bízott, abban légy hűséges, és járj az ő útjain! Tartsd meg törvényeit, rendelkezéseit, parancsait és döntéseit — ahogyan Mózes Törvényében meg van írva — hogy minden ügyedben és utadban sikeres légy! Akkor az Örökkévaló beteljesíti, amit megígért nekem: »Ha a fiaid gondosan ügyelnek arra, hogyan élnek és cselekszenek, ha teljes szívvel-lélekkel és hűségesen járnak jelenlétemben, akkor Izráel királya mindig a te utódaid közül való lesz.« Fiam, te is tudod, mit követett el ellenem Jóáb, Cerúja fia: hogyan gyilkolta meg Izráel seregének két vezérét, Abnert, Nér fiát és Amászát, Jeter fiát. Úgy gyilkolta meg őket békeidőben, mintha háború lett volna. Ártatlanok vére fröccsent Jóáb övére és csizmájára! Te azonban bölcsen járj el, és ne engedd, hogy Jóáb idős korában, békében haljon meg! Ugyanakkor, bánj jóindulattal a gileádi Barzillaj fiaival! Asztalodnál üljenek, mert segítettek engem, amikor testvéred, Absolon elől menekültem. Azután itt van még ez a Simei, Gera fia, aki Benjámin törzséből és Bahúrim városából való. Emlékezz rá, hogy Simei milyen súlyos átkokat kiabált rám, amikor Mahanaimba mentem. Amikor visszatértem, elém jött a Jordánhoz, és megesküdtem neki az Örökkévalóra, hogy nem fogom megölni. Te azonban ne hagyd Simeit büntetlenül. Bölcs vagy, és megtalálod a módját, hogyan büntesd meg. Ne hagyd, hogy békében haljon meg idős korában!” Azután meghalt Dávid, és csatlakozott őseihez. A Dávid városában temették el. Összesen negyven évig uralkodott Izráel királyaként: hét évig Hebronban és harminchárom évig Jeruzsálemben. Ezután Salamon ült Dávidnak, apjának trónján, és a királysága nagyon megerősödött. Ezek után történt, hogy Adónijjá, Haggít fia egyszer felkereste Betsabét, Salamon anyját. Betsabé megkérdezte: „Békés szándékkal jössz?” Adónijjá ezt felelte: „Igen. Csak mondani szeretnék valamit.” „Akkor mondd!” — biztatta Betsabé. Adónijjá ekkor belekezdett: „Te magad is tudod, hogy a királyság már az enyém volt, és egész Izráel azt várta, hogy én leszek a király. De azután a királyi hatalom mégis a testvéremé lett — az Örökkévaló akaratából. Hadd kérjek tőled valamit — kérlek, ne tagadd meg tőlem!” Betsabé ezt válaszolta: „Ki vele, mit kívánsz?” „Tudom, hogy a te kérésedet Salamon biztosan nem fogja visszautasítani. Kérd meg hát, egyezzen bele, hogy feleségül vegyem a súnémi Abiságot!” — felelte Adónijjá. „Rendben van, beszélek a királlyal az érdekedben” — ígérte meg Betsabé. El is ment Salamon királyhoz, aki felállt a trónról, és meghajolt anyja tiszteletére. Majd visszaült trónjára, széket hozatott, és a király anyját a jobbjára ültette. Betsabé hozzákezdett: „Szeretnék kérni tőled valamit, ne utasíts el!” „Kérj csak nyugodtan anyám, nem fogom megtagadni tőled” — biztatta a király. „Engedd meg, hogy Adónijjá, a testvéred feleségül vegye a súnémi Abiságot!” — kérte Betsabé. Erre Salamon kérdéssel válaszolt: „Miért csak a súnémi Abiságot kéred Adónijjának, miért nem mindjárt az egész királyságot?! Bizony, a bátyám, Adónijjá az egész királyságot is meg akarja szerezni Abisággal együtt — akárcsak a támogatói: Ebjátár pap és Jóáb, Cerúja fia.” Azután Salamon király így folytatta, és megesküdött az Örökkévalóra: „Úgy segítsen engem Isten, hogy ezért Adónijjá az életével fog fizetni! Esküszöm az Örökkévalóra, aki örökké él, aki megerősített és apám trónjára ültetett, s aki ígérete szerint uralkodói dinasztiát épített nekem, hogy emiatt Adónijjának még ma meg kell halnia!” Salamon király ekkor parancsolt Benájának, Jójádá fiának, hogy azonnal menjen, és végezze ki Adónijját. Benája pedig végrehajtotta a parancsot. Azután a király ezt parancsolta Ebjátár papnak: „Megérdemelnéd, hogy kivégeztesselek, mégis megkímélem az életed, mert te hordoztad az Örökkévaló Isten Szövetségládáját apám, Dávid előtt és együtt szenvedtél apámmal a nehéz időkben. Megengedem, hogy hazamenj Anatótba, a birtokodra — de maradj is ott!” Így fosztotta meg Salamon Ebjátárt a tisztségétől, hogy ne legyen többé az Örökkévaló papja. Ekkor teljesedett be az Örökkévaló szava, amit Silóban mondott Éli pap családjáról. Jóáb is tudomást szerzett ezekről, és megijedt, mert ő is Adónijját követte — bár korábban nem állt Absolon pártjára. Sietve odamenekült az Örökkévaló Szent Sátorához, és megfogta az oltár szarvát. Megvitték a hírét Salamonnak, hogy Jóáb elfutott az Örökkévaló Sátorához, és hogy az oltárnál keresett menedéket. A király ekkor utána küldte Benáját, Jójádá fiát ezzel a paranccsal: „Menj, és végezd ki Jóábot!” Benája oda is ment a Szent Sátorhoz, és szólt Jóábnak: „A király parancsolja, hogy jöjj ki onnan!” De Jóáb azt felelte: „Nem megyek! Itt akarok meghalni.” Benája visszament a királyhoz, és jelentette, amit Jóáb mondott. A király pedig így válaszolt: „Legyen úgy, ahogy ő mondta: végezd ki ott, ahol van, azután temesd el. Így hárítsd el rólam és apám családjáról az ártatlanok vérét, akiket Jóáb gyilkolt meg. Így bünteti meg Jóábot gyilkosságaiért az Örökkévaló. Mert apám tudta nélkül fegyverrel meggyilkolt két férfit, akik igazabbak és nemesebbek voltak, mint ő maga: Abnert, Nér fiát, Izráel seregének vezérét és Amászát, Jeter fiát, Júda seregének vezérét. Halálukért a felelősség és a büntetés szálljon Jóáb fejére és utódaira örökké! Dávidnak, trónjának, családjának és leszármazottjainak pedig az Örökkévaló adjon békességet örökre!” Akkor Benája, Jójádá fia ismét visszament Jóábhoz, levágta és megölte. Jóábot a saját háza mellett temették el, a pusztában. A király ezután Benáját nevezte ki Jóáb helyére a hadsereg parancsnokának. Cádók papot pedig főpappá tette Ebjátár helyett.
1 Királyok 2:1-35 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Mikor pedig elközelgett Dávidnak ideje, hogy meghaljon, parancsot ada Salamonnak az ő fiának, ezt mondván: Én elmegyek az egész földnek útján; erősítsd meg magad és légy férfiú. És őrízd meg az Úrnak a te Istenednek őrizetit, hogy az ő útain járj, és megőrizzed az ő rendeléseit, parancsolatit és ítéleteit, és bizonyságtételeit, a mint meg van írva a Mózes törvényében: hogy előmented legyen mindenekben, a melyeket cselekedéndesz, és mindenütt, valamerre fordulándasz; Hogy megteljesítse az Úr az ő beszédét, melyet szólott nékem, mondván: Ha megőrizéndik a te fiaid az ő útjokat, járván én előttem tökéletességgel, teljes szívök és teljes lelkök szerint; ezt mondván, mondom: Soha el nem fogy a férfiú te közüled az Izráelnek királyi székiből. Azt is jól tudod, mit cselekedett én velem Joáb, a Séruja fia, mit cselekedett az Izráel seregeinek két fővezérével, Abnerrel, a Nér fiával, és Amasával, a Jéter fiával, a kiket megölt, harczi vért ontván békességnek idején, és hintett harczi vért az ő derekának övére és az ő lábának saruira. Cselekedjél a te bölcseséged szerint, és ne engedd, hogy megőszülvén, békességgel menjen a koporsóba. De a gileádbeli Barzillainak fiaival cselekedjél irgalmasságot, és legyenek a te asztalod vendégei, mert így közeledtek ők is hozzám, mikor Absolon, a te testvéred elől menekültem. És ímé veled van Sémei, Gérának fia, a Bahurimbeli Benjáminita, a ki gyalázatosan szidalmazott akkor, mikor Mahanáimba mentem; de aztán, mikor elém alájött a Jordánhoz, megesküdtem néki az Úrra, és mondék: Nem öllek meg téged fegyverrel; Te azonban ne hagyd őt büntetés nélkül, és mivel eszes férfiú vagy, tudod, mit kelljen cselekedned vele, hogy az ő vénségét vérrel bocsássad a koporsóba. Azután elaludt Dávid az ő atyáival, és eltemetteték a Dávid városában. Az idő pedig, a melyben uralkodék Dávid Izráelen, negyven esztendő. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig uralkodék harminchárom esztendeig. Azután Salamon ült Dávidnak, az ő atyjának királyi székibe, és megerősödék az ő királyi birodalma felette igen. De Adónia, a Haggit fia beméne Bethsabéhoz, a Salamon anyjához, és az monda: Békességes-é a te jöveteled? Ki felele: Békességes. És monda: Beszédem volna veled. Monda az: Szólj. Akkor monda Adónia: Te tudod, hogy az ország az enyém vala, és az egész Izráel reám néz vala, hogy én uralkodjam; de elvéteték az ország tőlem, és lőn az én atyámfiáé, mert az Úrtól adattaték néki. Most egy kérést kérek tőled, ne szégyenítsd meg orczámat. Az pedig monda: Beszélj! És monda: Beszélj, kérlek Salamon királylyal; mert ő a te kérésedet meg nem veti, hogy adja nékem a Súnemből való Abiságot feleségül. Felele Bethsabé: Jól van, majd szólok melletted a királynak. És beméne Bethsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónia érdekében; és felkele a király, és elébe menvén meghajtá magát előtte, és leüle királyi székibe; és széket tétete a király anyjának, hogy üljön az ő jobbkeze felől. És monda Bethsabé: Egy kis kérést kérek tőled, ne szégyenítsd meg orczámat. És monda néki a király: Kérj édes anyám; mert nem szégyenítem meg orczádat. Monda ő: Adassék a Súnemből való Abiság Adóniának, a te testvérednek feleségül. Akkor felele Salamon király, és monda az ő anyjának: De miért kéred te a Súnembeli Abiságot Adóniának? Kérjed néki az országot is; mert ő az én bátyám, és vele egyetért Abjátár pap, és Joáb, a Séruja fia. És megesküvék Salamon király az Úrra, mondván: Úgy cselekedjék velem az Isten, és úgy segéljen, hogy Adónia a saját élete ellen szólotta ezt a beszédet! Most azért él az Úr, a ki megerősített engem és ültetett engem az én atyámnak, Dávidnak királyi székibe, és a ki házat szerzett nékem, a mint megmondotta volt: ma Adóniának meg kell halnia! Elküldé azért Salamon király Benáját, a Jójada fiát, a ki levágá őt, és meghala. Abjátár papnak pedig monda a király: Menj el Anathótba, a te jószágodba, mert halálnak fia vagy; de ma meg nem öletlek, mivel te hordoztad az Úr Istennek ládáját Dávid, az én atyám előtt, és mivel az én atyámnak minden nyomorúságaiban részes voltál. És kiűzé Salamon Abjátárt, hogy ne legyen az Úrnak papja, hogy beteljesedjék az Úrnak beszéde, a melyet szólott vala az Éli háza felől Silóban. És eljutott ez a hír Joábhoz, mert Joáb Adóniához hajlott vala, noha azelőtt nem hajlott vala Absolonhoz, és elfuta Joáb az Úrnak sátorába, és megfogá az oltárnak szarvait. Hírül adák pedig Salamon királynak, hogy Joáb az Úrnak sátorához futott, és ímé az oltár mellett áll. Ekkor elküldé Salamon Benáját, a Jójada fiát, mondván: Menj el, vágd le őt. Mikor pedig Benája az Úrnak sátorához ért, monda néki: Ezt mondja a király: Jőjj ki. Kinek felele Joáb: Nem, itt akarok meghalni. És megvivé Benája a királynak e dolgot, mondván: Így szólott Joáb és így felelt nékem. És monda néki a király: Cselekedjél úgy, a mint szólott; vágd le őt és temesd el, hogy elvedd az ártatlan vért, a melyet kiontott Joáb, én rólam és az én atyámnak házáról. És fordítsa az Úr az ő fejére az ő vérét, a miért nálánál igazabb és jobb két férfira támadott, és megölé őket fegyverrel az én atyámnak, Dávidnak tudta nélkül, tudniillik Abnert, Nérnek fiát, az Izráel seregének fővezérét és Amasát, Jéternek fiát, Júda vitézeinek fővezérét. Ezeknek a vére térjen Joáb fejére és az ő magvának fejére mindörökké: Dávidnak pedig és az ő magvának és az ő házának és királyi székének békessége legyen az Úrtól mindörökké. És elméne Benája, Jójada fia, és reá rohanván megölé őt; és eltemetteték az ő házában, a pusztában. Rendelé pedig a király a Jójada fiát ő helyette a sereg fölé, és Sádók papot rendelé a király Abjátár helyett.
1 Királyok 2:1-35 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Amikor közeledett Dávid halálának az ideje, ezt a parancsot adta fiának, Salamonnak: Én már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Légy erős, légy férfi! Tartsd meg, amit Istened, az ÚR rád bízott! Járj az ő útján, tartsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, döntéseit és intelmeit, ahogyan meg vannak írva Mózes törvényében. Akkor boldogulsz mindenben, amit teszel és mindenütt, ahová fordulsz. Akkor beteljesíti az ÚR a nekem adott ígéretét, amikor ezt mondta: Ha vigyáznak fiaid útjukra, és állhatatosan előttem járnak teljes szívvel és teljes lélekkel, akkor nem vesznek ki utódaid Izráel trónjáról. Te is tudod, mit követett el ellenem Jóáb, Cerújá fia, mit tett Izráel két hadseregparancsnokával, Abnérral, Nér fiával és Amászával, Jeter fiával, amikor meggyilkolta őket; mert úgy ontott vért béke idején, mintha háború lett volna, és úgy mocskolta be vérrel dereka övét és lába saruját, mintha háború lett volna. Bánj vele bölcsességed szerint, és ne engedd, hogy békében megőszülve jusson a halottak hazájába. De a gileádi Barzillaj fiaival bánj szeretettel! Legyenek azok között, akik asztalodnál étkeznek, mert ők is mellém álltak, amikor testvéred, Absolon elől menekültem. Itt van még melletted a benjámini Simei, Gérá fia Bahúrimból, aki gyalázatosan szidalmazott, amikor Mahanaimba mentem. Ő ugyan elém jött a Jordánhoz, ezért megesküdtem az ÚRra, hogy nem öletem meg fegyverrel. Te azonban ne hagyd őt büntetlenül! Bölcs ember vagy te, és tudod, mit kell tenned, hogy ősz fejét vérbe borítva juttasd a halottak hazájába. Azután pihenni tért Dávid őseihez, és eltemették Dávid városában. Dávid negyven évig uralkodott Izráelben. Hebrónban uralkodott hét évig, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig uralkodott. Azután Salamon ült apjának, Dávidnak a trónjára, és uralma nagyon megerősödött. Adónijjá, Haggít fia egyszer megjelent Betsabénál, Salamon anyjánál, aki megkérdezte: Békés szándékkal jössz-e? Ő így felelt: Békés szándékkal. Majd ezt mondta: Beszédem volna veled. Ő így felelt: Beszélj! Adónijjá ezt mondta: Te is tudod, hogy enyém volt a királyság, és már egész Izráel engem tekintett királyának. De aztán úgy fordult a dolog, hogy a testvéremé lett a királyság, mert neki adta az ÚR. Most én egy kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el! Betsabé így válaszolt: Beszélj! Arra ő ezt mondta: Kérlek, mondd meg Salamon királynak, téged biztosan nem utasít el, hogy adja nekem feleségül a súnémi Abiságot. Betsabé azt felelte: Jó, majd beszélek érdekedben a királlyal. El is ment Betsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónijjá érdekében. A király elébe ment, meghajolt előtte, majd trónjára ült, és széket tétetett az anyakirálynőnek, aki a jobbjára ült. Akkor Betsabé ezt mondta: Egy kis kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el! A király így felelt neki: Kérj, anyám, nem foglak elutasítani. Erre ő ezt mondta: Hadd kapja meg feleségül testvéred, Adónijjá a súnémi Abiságot! Salamon király így válaszolt anyjának: Miért csak a súnémi Abiságot kéred Adónijjának? Kérd neki mindjárt a királyságot is, hiszen a bátyám ő! Legyen csak az övé, meg Ebjátár papé és Jóábé, Cerújá fiáé! Akkor megesküdött Salamon király az ÚRra, és ezt mondta: Úgy segítsen engem az Isten most és ezután is, hogy az életébe kerül Adónijjának ez a dolog! Most azért az élő ÚRra mondom, aki engem idehelyezett, és apámnak, Dávidnak a trónjára ültetett, és aki ígérete szerint uralkodóházat alapított nekem, hogy meg kell halnia Adónijjának még ma. Elküldte azért Salamon király Benáját, Jójádá fiát, aki leterítette őt, úgyhogy meghalt. Ebjátár papnak pedig ezt parancsolta a király: Menj Anátótba, a földbirtokodra, különben halál fia vagy! Nem akarlak ma téged is megöletni, mivel te hordoztad az én Uramnak, az ÚRnak a ládáját apám, Dávid előtt, és együtt szenvedtél el mindent, amit apám elszenvedett. Így űzte el Salamon Ebjátárt, nem lehetett többé az ÚR papja. Ezzel beteljesedett az ÚR igéje, amelyet Éli házáról mondott Silóban. Eljutott ennek a híre Jóábhoz. Jóáb ugyanis Adónijjához csatlakozott, bár azelőtt Absolonhoz nem csatlakozott. Ezért bemenekült Jóáb az ÚR sátorába, és megragadta az oltár szarvait. Amikor jelentették Salamon királynak, hogy Jóáb az ÚR sátorához menekült, és ott áll az oltár mellett, elküldte Salamon Benáját, Jójádá fiát ezzel a paranccsal: Menj, és öld meg őt! Benájá el is ment az ÚR sátorához, és ezt mondta Jóábnak: A király azt parancsolja, hogy jöjj ki! Ő azonban így felelt: Nem megyek, itt akarok meghalni! Benájá megvitte a királynak a választ, hogy mit beszélt Jóáb, és mit felelt neki. Erre azt mondta neki a király: Tedd meg, amit kíván, öld meg, és temesd el! Így hárítod el rólam és apám házáról a Jóáb által ok nélkül kiontott vért. Őt büntesse meg az ÚR azért a vérontásért, hogy megölt két magánál igazabb és jobb embert, fegyverrel gyilkolva meg őket, apámnak, Dávidnak a tudta nélkül: Abnért, Nér fiát, Izráel hadseregparancsnokát és Amászát, Jeter fiát, Júda hadseregparancsnokát. Szálljon kiontott vérük Jóáb fejére és utódainak a fejére örökre! Dávidnak és utódainak, házának és trónjának pedig adjon az ÚR békét örökké! Elment tehát Benájá, Jójádá fia, rátámadt Jóábra, és megölte. Hazájában, a pusztában temették el. Helyette a király Benáját, Jójádá fiát állította a hadsereg élére. Ebjátár helyére pedig Cádók papot állította a király.
1 Királyok 2:1-35 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Amikor közeledett Dávid halálának az ideje, ezeket hagyta meg fiának, Salamonnak: Én most elmegyek azon az úton, amelyen minden földi halandó elmegy. Légy erős, légy férfi! Tartsd meg, amit elrendelt Istened, az ÚR! Járj az ő útján, tartsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, törvényeit és intelmeit, ahogyan meg vannak írva Mózes törvényében. Akkor boldogulsz mindenben, amit teszel, és mindenütt, amerre fordulsz. Akkor beteljesíti az ÚR a nekem adott ígéretét, amikor ezt mondta: Ha vigyáznak fiaid útjukra, és állhatatosan előttem járnak teljes szívvel és teljes lélekkel, akkor nem vesznek ki utódaid Izráel trónjáról. Te is tudod, mit követett el ellenem Jóáb, Cerújá fia, mit tett Izráel két hadseregparancsnokával, Abnérral, Nér fiával és Amászával, Jeter fiával, amikor meggyilkolta őket; mert úgy ontott vért béke idején, mintha háború lett volna, és úgy mocskolta be vérrel dereka övét és lába saruját, mintha háború lett volna. Bánj vele bölcsességed szerint, és ne engedd, hogy békességben megőszülve jusson a holtak hazájába! De a gileádi Barzillaj fiaival bánj szeretettel! Legyenek azok között, akik asztalodnál étkeznek, mert ők is mellém álltak, amikor testvéred, Absolon elől menekültem. Itt van még melletted a benjámini Simí, Gérá fia Bahúrímból, aki gyalázatosan szidalmazott, amikor Mahanajimba mentem. Ő ugyan elém jött a Jordánhoz, ezért megesküdtem az ÚRra, hogy nem öletem meg fegyverrel. Te azonban ne hagyd őt büntetlenül! Bölcs ember vagy, tudod, mit kell tenned, hogy ősz fejét vérbe borítva juttasd a holtak hazájába. Azután pihenni tért Dávid őseihez, és eltemették Dávid városában. Dávid negyven évig uralkodott Izráelben. Hebrónban uralkodott hét évig, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig uralkodott. Azután Salamon ült apjának, Dávidnak a trónjára, és uralma nagyon megerősödött. Adónijjá, Haggít fia egyszer megjelent Betsabénál, Salamon anyjánál, aki megkérdezte: Békés szándékkal jössz-e? Ő így felelt: Békés szándékkal. Majd ezt mondta: Beszédem volna veled. Ő így felelt: Beszélj! Adónijjá ezt mondta: Te is tudod, hogy nekem járt volna a királyság, és már egész Izráel engem tekintett királyának. De aztán úgy alakultak a dolgok, hogy a testvéremé lett a királyság, mert neki adta az ÚR. Most azért, hogy kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el! Betsabé így válaszolt: Beszélj! Ő erre így folytatta: Kérlek, mondd meg Salamon királynak, téged biztosan nem utasít el, hogy adja nekem feleségül a súnémi Abiságot. Betsabé azt felelte: Jó, majd beszélek érdekedben a királlyal. El is ment Betsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónijjá érdekében. A király elébe ment, meghajolt előtte, majd a trónjára ült, és hozatott egy széket az anyakirálynőnek, aki a jobbjára ült. Akkor Betsabé ezt mondta: Egy apró kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el! A király így felelt neki: Mondd csak el a kérésedet, anyám, nem foglak elutasítani. Erre ő ezt mondta: Hadd kapja meg feleségül testvéred, Adónijjá a súnémi Abiságot! Salamon király így válaszolt anyjának: Miért csak a súnémi Abiságot kéred Adónijjának? Kérd neki mindjárt a királyságot is, hiszen a bátyám ő! Legyen csak az övé meg Ebjátár papé és Jóábé, Cerújá fiáé! Akkor megesküdött Salamon király az ÚRra: Úgy segítsen engem Isten most és ezután is, hogy ez az életébe kerül Adónijjának! Most azért az élő ÚRra mondom, aki engem idehelyezett, és apámnak, Dávidnak a trónjára ültetett, és aki ígérete szerint uralkodóházat alapított nekem, hogy meg kell halnia Adónijjának még ma. Elküldte azért Salamon király Benáját, Jójádá fiát, aki leterítette őt, úgyhogy meghalt. Ebjátár papnak pedig ezt parancsolta a király: Menj Anátótba, a földbirtokodra, különben halál fia vagy! Nem akarlak ma téged is megöletni, mivel te hordoztad az én Uramnak, az ÚRnak a ládáját apám, Dávid előtt, és együtt szenvedted el mindazt, amit apám elszenvedett. Így űzte el Salamon Ebjátárt, nem lehetett többé az ÚR papja. Ezzel beteljesedett az ÚR igéje, amelyet Éli házáról mondott Sílóban. Eljutott ennek a híre Jóábhoz. Jóáb ugyanis Adónijjához csatlakozott, bár azelőtt Absolonhoz nem csatlakozott. Ezért bemenekült Jóáb az ÚR sátrába, és megragadta az oltár szarvait. Amikor jelentették Salamon királynak, hogy Jóáb az ÚR sátrához menekült, és ott áll az oltár mellett, elküldte Salamon Benáját, Jójádá fiát ezzel a paranccsal: Eredj, és öld meg őt! Benájá el is ment az ÚR sátrához, és ezt mondta Jóábnak: A király azt parancsolja, hogy gyere ki! Ő azonban így felelt: Nem megyek, itt akarok meghalni! Benájá jelentette a királynak, hogy mit beszélt Jóáb, és mit felelt neki. Erre azt mondta neki a király: Tedd meg, amit kíván, öld meg, és temesd el! Így hárítod el rólam és apám házáról a Jóáb által ok nélkül kiontott vért. Csak őt fogja hibáztatni érte az ÚR, hiszen megölt két magánál igazabb és derekabb embert. Fegyverrel gyilkolta meg őket, apámnak, Dávidnak a tudta nélkül: Abnért, Nér fiát, Izráel hadseregparancsnokát és Amászát, Jeter fiát, Júda hadseregparancsnokát. Szálljon kiontott vérük Jóáb és utódai fejére mindörökre! Dávidnak és utódainak, házának és trónjának pedig adjon az ÚR békét örökre! Elment tehát Benájá, Jójádá fia, rátámadt Jóábra, és megölte. Hazájában, a pusztában temették el. Helyette a király Benáját, Jójádá fiát állította a hadsereg élére, Ebjátár helyére pedig Cádók papot állította a király.