1 Krónika 21:18-30
1 Krónika 21:18-30 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION (EFO)
Akkor az Örökkévaló angyala szólt Gád prófétának, hogy mondja meg Dávidnak: menjen, és építsen oltárt az Örökkévalónak a jebúszi Ornán mezején. Dávid ezután felment oda — ahogyan Gád az Örökkévaló nevében mondta neki. Ornán éppen búzát csépelt azon a helyen a fiaival együtt. Ahogy hátra nézett, meglátta az angyalt — négy fia annyira megijedt, hogy elfutottak és elbújtak. Dávid éppen ekkor érkezett oda. Ahogy Ornán meglátta a királyt, eléje ment és a földig hajolt. Dávid megszólította: „Szeretném megvenni tőled ezt a mezőt, hogy oltárt építsek itt az Örökkévalónak. Teljes árat fizetek érte, hogy megálljon a csapás, amely a népet sújtja.” Ornán ezt felelte: „Legyen a tied az egész mező, uram, királyom! Tégy vele, amit jónak látsz! Ráadásul odaadom az ökröket az égőáldozathoz, a csépléshez való eszközöket tűzifának, a gabonát pedig ételáldozatnak. Mindent neked adok!” Dávid király azonban így válaszolt: „Nem, meg akarom venni tőled teljes áron — ahogy az igazságos. Nem akarok a tiédből áldozni az Örökkévalónak, sem olyan égőáldozatot bemutatni, amely nekem semmibe sem kerül.” Így hát Dávid teljes áron megvásárolta a mezőt Ornántól, és 600 sékel aranyat fizetett érte. Azután oltárt épített ott az Örökkévalónak, s azon égőáldozatot és hálaáldozatot mutatott be. Az Örökkévalóhoz kiáltott, és az Örökkévaló válaszolt neki: tüzet küldött ez égből az égőáldozat oltárára. Ezután az Örökkévaló parancsolt az angyalnak, hogy tegye vissza kardját a helyére. Dávid látta, hogy az Örökkévaló válaszolt neki, ezért abban az időben a jebúszi Ornán mezején mutatott be áldozatokat az Örökkévalónak. (Ugyanis a Szent Sátor, az Örökkévaló lakóhelye, amelyet még Mózes készített a pusztában, és az égőáldozati oltár abban az időben Gibeonban volt, a magaslaton. Dávid pedig nem mehetett a gibeoni oltárhoz, hogy Istent kérlelje, mert nagyon megrémült az Örökkévaló angyalának a kivont kardjától.)
1 Krónika 21:18-30 Revised Hungarian Bible (RÚF)
Ekkor az ÚR angyala azt üzente Gáddal Dávidnak, hogy menjen, és állítson oltárt az ÚRnak a jebúszi Ornán szérűjén. Elment tehát Dávid, Gád szavai szerint, amelyet az ÚR nevében mondott. Amikor Ornán arra fordult, meglátta az angyalt; négy fia, akik vele voltak, erre elrejtőzött. Ornán éppen búzát csépelt. Dávid ekkor odament Ornánhoz. Amikor Ornán föltekintett, és meglátta Dávidot, kiment a szérűről, és arccal a földre borult Dávid előtt. Dávid így szólt Ornánhoz: Add nekem ezt a szérűt, hadd építsek itt oltárt az ÚRnak! Teljes áron add nekem, hogy megszűnjék a népet ért csapás! Ornán így felelt Dávidnak: Fogadd el, azután tegyen az én uram, királyom, ahogyan jónak látja! Nézd, odaadom a marhákat égőáldozatnak, a cséplőeszközöket tűzifának, a búzát pedig ételáldozatnak. Mindent odaadok! De Dávid király ezt felelte Ornánnak: Így nem! Csak teljes áron fogadom el tőled, mert nem akarom az ÚRnak adni a tiedet, és nem akarok ingyen kapott égőáldozatot bemutatni. Adott tehát Dávid Ornánnak azért a helyért hatszáz sekel súlyú aranyat. Azután oltárt épített ott Dávid az ÚRnak, égőáldozatot és békeáldozatot mutatott be, és az ÚRhoz kiáltott, ő pedig feleletül tüzet adott az égből az égőáldozati oltárra. Az ÚR pedig szólt az angyalnak, és az visszatette kardját a hüvelyébe. Abban az időben Dávid, látva, hogy az ÚR a jebúszi Ornán szérűjén válaszolt neki, ott mutatta be az áldozatokat. Az ÚR hajléka ugyanis, amelyet Mózes készített a pusztában, valamint az égőáldozati oltár abban az időben a gibeóni áldozóhalmon volt. Dávid azonban nem mert többé odajárulni, hogy ott keresse fel az Istent, úgy megrettent az ÚR angyalának a kardjától
1 Krónika 21:18-30 Karoli Bible 1908 (HUNK)
Akkor szóla az Úr angyala Gádnak, hogy megmondja Dávidnak, hogy menjen fel Dávid és építsen oltárt az Úrnak a Jebuzeus Ornán szérűjén. Felméne azért Dávid a Gád beszéde szerint, melyet az Úr nevében szólott vala. Mikor pedig Ornán hátratekintvén, látta az angyalt, ő és az ő négy fia, a kik vele valának, elrejtőzének (Ornán pedig búzát csépel vala). És juta Dávid Ornánhoz. Mikor pedig feltekintett vala Ornán, meglátta Dávidot, és kimenvén a szérűről, meghajtá magát Dávid előtt, arczczal a földre. És monda Dávid Ornánnak: Add nékem e szérűhelyet, hogy építsek oltárt rajta az Úrnak; igaz árán adjad nékem azt, hogy megszünjék e csapás a népen. Monda Ornán Dávidnak: Legyen a tied, és az én uram, a király azt cselekedje, a mi néki tetszik; sőt az ökröket is oda adom égőáldozatul, és fa helyett a cséplőszerszámokat, a gabonát pedig ételáldozatul; mindezeket ajándékul adom. És monda Dávid király Ornánnak: Nem úgy, hanem igaz áron akarom megvenni tőled; mert a mi a tied, nem veszem el tőled az Úrnak és nem akarok égőáldozattal áldozni néki a máséból. Ada azért Dávid Ornánnak a szérűért hatszáz arany siklust. És építe ott oltárt Dávid az Úrnak, és áldozék égő- és hálaáldozatokkal és segítségül hívá az Urat, a ki meghallgatá őt, mennyből tüzet bocsátván az égőáldozat oltárára. És parancsola az Úr az angyalnak; és betevé az ő kardját hüvelyébe. Abban az időben, mikor látta Dávid, hogy az Úr őt meghallgatta a Jebuzeus Ornán szérűjén, áldozék ott. (Az Úr sátora pedig, a melyet csinált vala Mózes a pusztában, és az égőáldozat oltára is akkor Gibeon magaslatán vala. És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az Úr angyalának kardjától.)
1 Krónika 21:18-30 Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája (HUNB)
Ekkor az ÚR angyala azt üzente Gád által Dávidnak, hogy menjen és állítson oltárt az ÚRnak a jebúszi Ornán szérűjén. Elment tehát Dávid Gád beszéde szerint, amelyet az ÚR nevében mondott. Amikor Ornán arra fordult, meglátta az angyalt; vele levő négy fia pedig elrejtőzött. Ornán éppen búzát csépelt. Dávid pedig odament Ornánhoz. Amikor Ornán föltekintett, és meglátta Dávidot, kiment a szérűről, és arccal a földre borult Dávid előtt. Dávid így szólt Ornánhoz: Add nekem ezt a szérűt, hadd építsek itt oltárt az ÚRnak! Teljes áron add nekem, hogy megszűnjék a csapás a népen. Ornán így felelt Dávidnak: Fogadd el, azután tegye az én uram, királyom, amit jónak lát! Nézd, odaadom a marhákat égőáldozatnak, a cséplő eszközöket tűzifának, a búzát pedig ételáldozatnak. Mindent odaadok. De Dávid király ezt mondta Ornánnak: Így nem, hanem csak teljes áron akarom megvenni, mert nem akarom az ÚRnak adni a tizedet, és nem akarok ingyen kapott égőáldozatot bemutatni. Adott tehát Dávid Ornánnak azért a helyért hatszáz sekel súlyú aranyat. Azután oltárt épített ott Dávid az ÚRnak, égőáldozatot és békeáldozatot mutatott be, és az ÚRhoz kiáltott. Ő pedig feleletül tüzet adott az égből az égőáldozati oltárra. Az ÚR szólt az angyalnak, és az visszatette kardját a hüvelyébe. Abban az időben Dávid látva, hogy az ÚR a jebúszi Ornán szérűjén válaszolt neki, ott mutatott be áldozatokat. Az ÚR hajléka ugyanis, amelyet Mózes készített a pusztában, valamint az égőáldozati oltár abban az időben a gibeóni áldozóhalmon volt. Dávid azonban nem mert az Isten színe elé menni, hogy megkérdezze őt, úgy megrettent az ÚR angyalának a kardjától.