Zsoltárok 68:7-23

Zsoltárok 68:7-23 RÚF

Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat boldog életre, csak a lázadók maradnak sivár helyen. Ó, Isten, amikor elindultál néped előtt, amikor vonultál a sivatagban, (Szela) rengett a föld, csepegett az ég is Isten színe előtt, még a Sínai is, az Istennek, Izráel Istenének színe előtt. Bőven adtál esőt örökségedre, ó, Isten, és a fáradtat megerősítetted. Ott lakik nyájad, és jóvoltodból gondoskodsz az elesettről, Istenem! Az Úr ezt a kijelentést adja az örömhírt vivő nők nagy seregének: A seregek királyai hanyatt-homlok menekülnek, a palota terén pedig zsákmányt osztanak. Ha a felszerelést őrzitek is, ezüstszárnyú galambot kaptok, aranyos zöld tollakkal. Amikor a Mindenható szétszórja a királyokat, fehér lesz a Calmón, mint a hó. Istenek hegye a Básán-hegy, sokcsúcsú hegy a Básán-hegy. Miért néztek irigyen, ti, sokcsúcsú hegyek arra a hegyre, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Ott is lakik az ÚR örökre! Istennek harci kocsija számtalan, sok ezer, ezekkel jön az Úr a Sínairól szentélyébe. Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, URam Isten! Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. (Szela.) Isten a mi szabadító Istenünk, az ÚR, a mi Urunk kihoz a halálból is. Bizony, szétzúzza Isten ellenségei fejét, a bűnben élők kemény koponyáját! Az Úr ezt mondta: Básánból is visszahozom őket, a tenger mélyéről is visszahozom

A YouVersion cookie-kat használ a felhasználói élmény személyre szabása érdekében. Weboldalunk használatával elfogadod a cookie-k használatát az Adatvédelmi szabályzatunkban leírtak szerint