A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült.
Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam,
mert nálad keres oltalmat a lelkem!
Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat,
míg elvonul a veszedelem.
A felséges Istenhez kiáltok,
Istenhez, aki mellém áll.
Segítséget küld nekem a mennyből,
csúffá teszi üldözőimet. (Szela.)
Isten elküldi szeretetét és hűségét.
Oroszlánok között fekszem,
amelyek felfalják az embereket.
Foguk lándzsa és nyíl,
nyelvük éles kard.
Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem,
dicsőítsenek az egész földön!
Hálót vetettek lábaim elé,
megalázták lelkemet.
Vermet ástak nekem,
de maguk estek bele. (Szela.)
Kész a szívem, Istenem,
kész a szívem arra,
hogy énekeljek és zengedezzek!
Ébredj, lelkem,
ébredj, lant és hárfa,
hadd ébresszem a hajnalt!
Magasztallak, Uram, a népek közt,
zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt,
mert szereteted az égig ér,
hűséged a magas fellegekig.