A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítókölteménye. A szeretet éneke.
Szívem zsong a szép szavaktól,
művemet a királynak mondom el,
nyelvem gyors, mint az írnok tolla.
Legszebb vagy az emberek közt,
kedves szavak áradnak ajkadról,
meg is áld Isten örökre!
Kösd derekadra kardodat, te hős,
ölts pompás díszruhát!
E díszedben járj sikerrel
az igaz ügyért, az igazság védelmében!
Jobbod félelmetes dolgokra tanítson!
Nyilaid hegyesek, átjárják
a király ellenségeinek szívét,
népek kerülnek hatalmadba.
Trónod Istentől való,
mindörökké megmarad,
királyi pálcád igazság pálcája.
Szereted az igazságot,
gyűlölöd a gonoszságot,
ezért kent föl téged társaid közül
Isten, a te Istened öröm olajával.
Mirha, aloé, kasszia illata
árad minden öltözetedből,
elefántcsont palotákból
hárfák vidámítanak.
Királylányok viselik ékszereidet,
jobbod felől a királyné áll
ófíri arannyal ékesítve.
Halld csak, leány, nézz, és figyelj ide!
Feledd el népedet és atyádnak házát!
Szépségedet a király kívánja,
mert ő a te urad, borulj le előtte!
Tírusz leánya! A nép gazdagai
ajándékkal hízelegnek neked.
Csupa dísz a királylány odabent,
arannyal van átszőve ruhája.
Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz,
szüzek, barátnői követik,
így vonulnak hozzád.
Ujjongó örömmel vezetik őket,
úgy vonulnak be a királyi palotába.
Őseid helyébe fiaid lépnek,
akiket fejedelmekké teszel
az egész földön.