Zsoltárok 140:1-13

A karmesternek: Dávid zsoltára. Ments meg, URam, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, akik rosszat terveznek szívükben, mindennap háborúságot szítanak! Nyelvük éles, mint a kígyóé, viperaméreg van ajkukon. (Szela.) Őrizz meg, URam, a bűnösök hatalmától, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, akik jártomban el akarnak gáncsolni! Tőrt vetettek nekem a gőgös emberek, köteleket és hálót feszítettek ki, az út mentén csapdát állítottak nekem. (Szela.) Te vagy Istenem – mondom az ÚRnak –, figyelj hát, URam, könyörgő szavamra! Én Uram, URam, hatalmas szabadítóm, te véded fejemet a küzdelem napján. Ne teljesítsd, URam, a bűnös kívánságát, ne engedd sikerülni terveit, ne fuvalkodhasson fel! (Szela.) A körülöttem ólálkodók fejére zúduljon az a nyomorúság, amit ajkuk felidéz! Hulljon rájuk tüzes parázs, taszítsd őket vizes gödrökbe, hogy föl ne kelhessenek! Ne maradjon meg a rágalmazó a földön, az erőszakos embert üldözze gonoszsága, míg össze nem roskad! Tudom, hogy az ÚR felkarolja a nincstelenek ügyét, a szegények jogát.