A karmesternek: Dávid zsoltára.
URam, te megvizsgálsz
és ismersz engem.
Tudod, ha leülök vagy ha felállok,
messziről is észreveszed szándékomat.
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet,
gondod van minden utamra.
Még nyelvemen sincs a szó,
te már pontosan tudod, URam.
Minden oldalról körülfogtál,
kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás,
igen magas, nem tudom felfogni.
Hova menjek lelked elől?
Orcád elől hova fussak?
Ha a mennybe szállnék, ott vagy,
ha a holtak hazájában feküdnék le,
te ott is jelen vagy.
Ha a hajnal szárnyaira kelnék,
és a tenger túlsó végén laknék,
kezed ott is elérne,
jobbod megragadna engem.
Ha azt gondolnám,
hogy elnyel a sötétség,
és éjszakává lesz körülöttem a világosság:
a sötétség nem lenne elég sötét neked,
az éjszaka világos lenne, mint a nappal,
a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
Te alkottad veséimet,
te formáltál anyám méhében.
Magasztallak téged,
mert félelmetes vagy és csodálatos;
csodálatosak alkotásaid,
és lelkem jól tudja ezt.
Csontjaim nem voltak rejtve előtted,
amikor titkon formálódtam,
mintha a föld mélyén képződtem volna.
Alaktalan testemet már látták szemeid;
könyvedben minden meg volt írva,
a napok is, amelyeket nekem szántál,
bár még egy sem volt meg belőlük.
Mily drágák nekem szándékaid, Istenem,
mily hatalmas azoknak száma!
Számolgatom, de több a homokszemeknél,
és a végén is csak nálad vagyok.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
