Példabeszédek 27:13-27

Vedd el ruháját, mert kezességet vállalt másért, és zálogold meg az idegenért! Aki kora reggel nagy hangon áldja felebarátját, átoknak veszik azt tőle. A záporeső idején csepegő háztető és a zsémbes asszony egyformák: aki feltartóztatja, szelet tartóztat fel, és jobbjával olajat fog meg. Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat. Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét, és aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik. Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember. Amilyen telhetetlen a halál és az enyészet helye, éppoly telhetetlen az emberi szem. Ami az ezüstnek az olvasztótégely és az aranynak az olvasztókemence, az az embernek a jó hírneve. Ha apróra töröd is a bolondot mozsárban, mozsártörővel, akkor sem megy ki belőle a bolondság. Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal, mert a kincs nem marad meg örökké, sem az ékszer nemzedékről nemzedékre! Amikor behordják a szénát, és a fű kizöldül újra, mikor begyűjtik a hegyekről a takarmányt, akkor a bárányokért ruhát, a kecskékért mezőt vehetsz; és lesz elég kecsketejed eledelre, házad népe eledelére és szolgálóid megélhetésére.