Példabeszédek 27:1-27

Ne dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a nap! Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad! Súlyos a kő, és nehéz a homok, de a bolond bosszantása mindkettőnél nehezebb. Kegyetlen indulat a túláradó harag, de ki állhat meg a féltékenységgel szemben? Jobb a nyílt feddés a titkolt szeretetnél. Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködő csókja. Az, aki jóllakott, a lépes mézet is eltapossa, de az éhes embernek még a keserű is édes. Mint a madár, amely elhagyja fészkét, olyan az az ember, aki elhagyja lakóhelyét. Az olaj és a jó illat vidámít, de a jó barát lélekből jövő tanácsa is. Barátodat és apád barátját ne hagyd cserben! Ne menj testvéred házába, mikor bajban vagy! Többet ér a közeli szomszéd a távoli testvérnél. Légy bölcs, fiam, és vidíts fel engem, hogy megfelelhessek annak, aki gyaláz. Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják. Vedd el ruháját, mert kezességet vállalt másért, és zálogold meg az idegenért! Aki kora reggel nagy hangon áldja felebarátját, átoknak veszik azt tőle. A záporeső idején csepegő háztető és a zsémbes asszony egyformák: aki feltartóztatja, szelet tartóztat fel, és jobbjával olajat fog meg. Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat. Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét, és aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik. Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember. Amilyen telhetetlen a halál és az enyészet helye, éppoly telhetetlen az emberi szem. Ami az ezüstnek az olvasztótégely és az aranynak az olvasztókemence, az az embernek a jó hírneve. Ha apróra töröd is a bolondot mozsárban, mozsártörővel, akkor sem megy ki belőle a bolondság. Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal, mert a kincs nem marad meg örökké, sem az ékszer nemzedékről nemzedékre! Amikor behordják a szénát, és a fű kizöldül újra, mikor begyűjtik a hegyekről a takarmányt, akkor a bárányokért ruhát, a kecskékért mezőt vehetsz; és lesz elég kecsketejed eledelre, házad népe eledelére és szolgálóid megélhetésére.