Példabeszédek 13:1-25

A bölcs fiú megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra. Amit mond az ember, annak a gyümölcsével lakik jól, a hűtlenek mégis erőszakra vágynak. Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra romlás vár. Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik. Gyűlöli az igaz a hazug beszédet, a bűnös pedig szégyent és gyalázatot okoz. Az igazság megtartja a feddhetetlenül élőt, a bűn pedig elbuktatja a vétkest. Van, aki gazdagnak mutatja magát, pedig semmije sincs; van, aki szegénynek, pedig nagy a vagyona. A gazdagság az ember életének váltságdíja lehet, a szegény pedig fenyegetést sem hall. Az igazak világossága vígan ég, de a bűnösök lámpása kialszik. A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van. A könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapodik. A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája. Aki megveti az igét, eladósodik miatta, de aki tiszteli a parancsolatokat, elnyeri jutalmát. A bölcs tanítás az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére. A jóindulat kedvessé tesz, de a hűtlenek útja saját romlásukat okozza. Minden eszes ember okosan cselekszik, de az esztelen bolondságot terjeszt. A gonosz küldött romlásba dönt, de a megbízható követ gyógyulást szerez. Szegénység és gyalázat éri azt, aki megveti az intést, de tisztelik azt, aki megfogadja a feddést. A beteljesült kívánság jólesik az embernek, az ostobának pedig utálatos eltérni a rossztól. Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz. A vétkeseket üldözi a baj, az igazaknak pedig szép jutalmuk lesz. A jó ember örökséget hagy még unokáinak is, a vétkes vagyona pedig az igazra vár. Sok eledelt terem a szegények szántóföldje, de van, akit tönkretesz a törvénytelenség. Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti. Az igaz jóllakásig ehet, de a bűnösök hasa éhen marad.