Aki szereti az intelmet,
szereti a tudást,
aki pedig gyűlöli a feddést,
az ostoba marad.
A jó ember jóakaratot nyer az ÚRtól,
de az alattomos embert ő bűnösnek tartja.
Nem áll szilárdan a bűnösen élő ember,
de az igazak gyökere mozdíthatatlan.
A derék asszony urának koronája,
de mint a csontszú, olyan a szégyentelen.
Az igazak gondolatai helyesek,
a bűnösök szándékai csalárdak.
A bűnösök szavai vérszomjasak,
de a becsületeseket megmenti beszédük.
Romlás éri a bűnösöket, és odalesznek,
de az igazak háza megmarad.
Értelmének megfelelően dicsérik az embert,
a fondorlatos szívűt pedig megvetik.
Jobb annak, akit lebecsülnek,
de szolgája van,
mint annak, aki dicsekszik,
de alig van kenyere.
Az igaz törődik még állatjának kívánságával is,
a bűnösnek még az irgalma is kegyetlen.
Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel,
de aki hiábavalóságokat hajszol, az esztelen.
A bűnös a gonoszsággal szerzett zsákmányra vágyik,
az igazak mégis gyökeret vernek.
A vétkes ajak veszedelmes csapda,
de az igaz kikerül a bajból.
Amit mond az ember,
annak a gyümölcséből lakik jól,
és amit tesz az ember,
azt fizetik neki vissza.
A bolond helyesnek tartja a maga útját,
a bölcs pedig hallgat a tanácsra.
A bolond bosszúsága azonnal kitudódik,
az okos pedig leplezi szégyenét.
Aki igazán szól, az igazat mondja el,
a hamis tanú pedig a csalárdságot.
Van, akinek a fecsegése
olyan, mint a tőrdöfés,
a bölcsek nyelve pedig gyógyít.
Az igaz ajak mindig állhatatos,
a hazug nyelv pedig egy pillanatig sem az.
Csalárdság van azok szívében, akik a rosszon fáradoznak,
de akik tanácsukkal békére intenek, azok szívében öröm.
Nem éri az igazat semmi veszedelem,
de a bűnösök élete bajjal lesz tele.
Utálja az ÚR a hazug ajkat,
de a helyesen élőket kedveli.
Az okos ember nem fitogtatja tudását,
az esztelen pedig kérkedik bolondságával.
A szorgalmasak uralkodni fognak,
a lusta pedig robotolni fog.
Aki aggódik szívében, az levertté lesz,
a jó szó viszont felvidítja.
Az igaz utat tud mutatni másnak is,
a bűnösöket pedig tévelygésbe viszi saját útjuk.