Márk 16

Jézus feltámadása

(Mt 28,1–7; Lk 24,1–12; Jn 20,1–10)

1Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus holttestét. 2A hét első napján, korán reggel, napkeltekor elmentek a sírbolthoz, 3és így beszélgettek egymás között: Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról? 4Amint felnéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt. 5És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. 6De az így szólt hozzájuk: Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették. 7De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek. 8Kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és rémület fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.

Jézus többeknek megjelenik

(Mt 28,8–10; Lk 24,13–35; Jn 20,11–18)

9Miután a hét első napjának reggelén feltámadt, először a magdalai Máriának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. 10Ő elment, és megvitte a hírt azoknak, akik ővele voltak, akik gyászoltak és sírtak. 11Amikor ezek meghallották, hogy ő él, és hogy Mária látta, nem hittek neki. 12Azután más alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. 13Ezek is elmentek, és megvitték a hírt a többieknek, de nekik sem hittek.

Az apostolok kiküldése

(Mt 28,16–20)

14Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. 15Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! 16Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. 17Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, 18kígyókat vesznek a kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.

Jézus mennybemenetele

(Lk 24,50–53; ApCsel 1,4–12)

19Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. 20Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.

Jelenleg kiválasztva:

Márk 16: RÚF

Kiemelés

Megosztás

Másolás