Lukács 18

A hamis bíró

1Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. 2Így szólt: Az egyik városban volt egy bíró, aki Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. 3Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben! 4Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, 5mégis mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül. 6Azután így szólt az Úr: Halljátok, mit mond a hamis bíró! 7Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? 8Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?

A farizeus és a vámszedő

9Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: 10Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. 11A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. 12Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. 13A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! 14Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

Jézus megáldja a gyermekeket

(Mt 19,13–15; Mk 10,13–16)

15Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, 16Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. 17Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.

A gazdag ifjú

(Mt 19,16–30; Mk 10,17–31)

18Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? 19Jézus ezt válaszolta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. 20A parancsolatokat tudod: „Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!” 21Ő pedig így szólt: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. 22Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: Még egy fogyatkozásod van: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem! 23Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. 24Jézus ezt látva, így szólt: Milyen nehezen mennek be a gazdagok az Isten országába! 25Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. 26Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: Akkor ki üdvözülhet? 27Ő így felelt: Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.

A tanítványok jutalma

(Mt 19,27–30; Mk 10,28–31)

28Ekkor így szólt Péter: Íme, mi otthagytunk mindent, és követtünk téged. 29Ő pedig ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, 30az a sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.

Jézus harmadszor szól haláláról és feltámadásáról

(Mt 20,17–19; Mk 10,32–34)

31Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. 32Átadják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, 33és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad. 34Ők azonban semmit sem értettek ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat.

A jerikói vak meggyógyítása

(Mt 20,29–34; Mk 10,46–52)

35Történt pedig, amikor Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az út mellett, és koldult. 36Hallotta, hogy sokaság megy el mellette, kérdezősködött, hogy mi az. 37Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. 38Ekkor így kiáltott fel: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! 39Akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson el, de ő annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam! 40Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel jött, megkérdezte tőle: 41Mit kívánsz, mit tegyek veled? Ő így szólt: Uram, hogy újra lássak. 42Jézus ezt mondta neki: Láss! A hited megtartott. 43És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent.

Jelenleg kiválasztva:

Lukács 18: RÚF

Kiemelés

Megosztás

Másolás