Jób 31
31
Jóbnak tiszta a lelkiismerete
1Szövetséget kötöttem a szememmel,
hogy ne tekintsen a szüzekre.
2Mi lett volna akkor osztályrészem
Istentől onnan fentről,
vagy örökségem a Mindenhatótól
a magasságból?
3Hiszen veszedelem vár az álnokra,
szerencsétlenség a gonosztevőkre!
4Jól láthatja utaimat Isten,
és számon tarthatja minden lépésemet.
5Ha hamisságban jártam,
és lábam csalásra sietett,
6mérjen meg engem hiteles mérleggel,
és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok.
7Ha lépteim a jó útról letértek,
ha szívem a szememet követte,
vagy kezemhez szenny tapad,
8más egye meg, amit vetettem,
és ami nekem sarjadt,
tépjék ki tövestül!
9Ha szívem asszony után bolondult,
és leselkedtem felebarátom ajtajánál,
10másnak őröljön a feleségem,
és mások hajoljanak rá.
11Mert fajtalan dolog ez,
és bírák elé való bűn.
12Olyan tűz ez, amely
az enyészet helyéig leér,
és minden jövedelmemet
gyökerestül pusztítja el.
13Ha semmibe vettem szolgám
vagy szolgálóleányom igazát,
amikor vitájuk támadt velem,
14mitévő lennék, ha rám támadna Isten,
mit felelnék neki, ha számon kérné?
15Nem az alkotta-e őt is,
aki engem az anyaméhben?
Nem ugyanaz formált-e
bennünket az anyaölben?
16Ha megtagadtam a nincstelenek kívánságát,
és az özvegy szemeit epedni engedtem,
17ha falatomat egymagam ettem meg,
és az árva nem evett belőle,
18akit ifjúságom óta apjaként neveltem,
és úgy vezetgettem, mint aki anyám méhéből való,
19ha elnéztem, hogy az elesett ruhátlan,
és a szegénynek nincs takarója,
20ha nem áldhatott engem, mert dereka
juhaim gyapjától fölmelegedett,
21ha az árva vagyonára rátettem kezemet,
mert láttam, hogy a kapuban
segítségemre vannak,
22akkor essék le vállam a lapockámról,
törjön le tőből a karom!
23Hiszen rettegtem Isten csapásától,
és fenségét nem bírom elviselni.
24Ha reménységemet aranyba vetettem,
és azt gondoltam, hogy csak
a színaranyban bízhatom,
25ha annak örültem,
milyen gazdag vagyok,
és mennyi mindent tudtam szerezni magamnak,
26ha néztem a napvilágot, hogyan ragyog,
és a holdat, hogy milyen pompával halad,
27ha csak titokban is
olyan bolondságot tettem,
hogy csókot hintettem
feléjük kezemmel,
28ez is bírák elé való bűn volna,
mert megtagadtam volna
az Istent odafönt.
29Nem örültem gyűlölőm vesztének,
nem ujjongtam, ha baj érte,
30nem szoktam számmal vétkezni,
átkot kérve valakire.
31Nem mondhatták sátram vendégei,
hogy valaki nem lakott jól nálam hússal.
32Nem hált jövevény az utcán,
ajtómat kitártam az átutazó előtt.
33Ha emberi módon
eltitkoltam vétkeim,
keblembe rejtve bűnömet,
34bizony, akkor tarthatnék
a nagy tömegtől,
retteghetnék a nemzetségek megvetésétől,
hallgatnék, és az ajtón sem lépnék ki.
35Bárcsak meghallgatna valaki!
Íme, ez a végszóm:
Válaszoljon a Mindenható,
írjon vádiratot mint vádlóm!
36Bizony, én azt a vállamra venném,
és a fejemre kötném, mint koronát.
37Lépteim számát is megmondanám neki,
mint egy fejedelem, úgy járulnék elé.
38Ha a termőföldem ellenem kiáltott,
és barázdái együtt siránkoztak,
39ha termését fizetség nélkül ettem,
vagy művelőit agyonhajszoltam:
40tövis teremjen búza helyett,
és gyom árpa helyett!
Itt végződnek Jób beszédei.
Jelenleg kiválasztva:
Jób 31: RÚF
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014