Jób 17
17
1Lelkem összetört, napjaim peregnek, vár rám a temető!
Jób barátai rosszindulatúak
2Bizony, gúnyolódásban van csak részem,
gáncsoskodásaik miatt le sem hunyom a szemem.
3Tedd meg, vállalj értem kezességet!
Ki más kezeskednék értem?
4Mert szívükből eltávolítottad az értelmet,
azért nem engeded fölülkerekedni őket.
5Mások előtt prédával dicsekszik,
miközben elsorvadnak fiai:
6így tett példázattá az emberek előtt;
olyan lettem, mint akit arcul köptek.
7Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt,
minden tagom olyan, mint az árnyék.
8Elszörnyednek ezen a becsületesek,
és az ártatlan felindul az elvetemült miatt.
9De az igaz ragaszkodik a maga útjához,
és aki tiszta kezű, annak megnő az ereje.
10De jöjjetek csak mindnyájan újra,
úgysem találok bölcset köztetek!
Jób készül a halálra
11Napjaim elmúltak,
szétfoszlottak terveim,
szívemnek vágyai.
12Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni,
mintha a világosság közelebb lenne,
mint a sötétség.
13Ha abban kell reménykednem,
hogy a holtak hazája a házam,
a sötétségben vetettem meg az ágyam,
14ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem,
a férgeket pedig anyámnak és nővéremnek,
15hol van akkor az én reménységem?
Ki láthat itt reménysugárt?
16Velem száll le a holtak hazájába,
ha majd együtt a porba hanyatlunk.
Jelenleg kiválasztva:
Jób 17: RÚF
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014