Jeremiásnak, Hilkijjá fiának a beszédei, aki a Benjámin földjén, Anátótban lakó papok közül való volt. Őhozzá szólt az ÚR igéje Jósiásnak, Ámón fiának, Júda királyának az idejében, uralkodása tizenharmadik évében, továbbá Jójákímnak, Jósiás fiának, Júda királyának az idejében, egészen Cidkijjának, Jósiás fiának, Júda királyának a tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, ami az ötödik hónapban történt.
Így szólt hozzám az ÚR igéje:
Mielőtt megformáltalak
az anyaméhben, már ismertelek,
és mielőtt a világra jöttél,
megszenteltelek,
népek prófétájává tettelek.
De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, URam! Hiszen nem értek én a beszédhez, mert fiatal vagyok! Az ÚR azonban ezt mondta nekem:
Ne mondd, hogy fiatal vagy,
hanem menj, ahova csak küldelek,
és hirdesd, amit csak parancsolok!
Ne félj tőlük, mert én veled leszek,
és megmentelek! – így szólt az ÚR.
Azután kinyújtotta kezét az ÚR, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az ÚR:
Én most a szádba adom igéimet!
Lásd, én a mai napon
népek és országok fölé rendellek,
hogy gyomlálj és irts,
pusztíts és rombolj,
építs és plántálj!