Azon a napon így énekelt Debóra és Bárák, Abínóam fia:
A fejedelmek Izráel élére álltak,
és önként harcra kelt a nép:
áldjátok hát az URat!
Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek!
Én most az ÚRnak éneket mondok,
zsoltárt zengek az ÚRnak, Izráel Istenének.
Amikor Széírből kijöttél, URam,
amikor Edóm mezején lépdeltél,
rengett a föld, csepegett az ég is,
vizet csepegtettek a fellegek is.
Remegtek a hegyek az ÚR színe előtt,
még a Sínai is, Izráel Istenének,
az ÚRnak színe előtt.
Anát fia, Samgar idejében,
Jáél idejében kihaltak az ösvények;
akik útra keltek, rejtett ösvényeken jártak.
Hiányzott a vezetés, hiányzott Izráelből,
mígnem fölkeltem én, Debóra,
fölkeltem én, Izráel anyjaként.
Új isteneket választottak,
de aztán folyt is a harc a kapuknál,
ám pajzs meg dárda nem volt látható
a negyvenezernél Izráelben.
Szívem Izráel vezetőié,
akik önként keltek föl a népből.
Áldjátok az URat!